fridrich7.jpg

Megújult a 150 éves szentesi fotóműterem

Felújították a szentesi Koszta József Múzeum ipartörténeti bemutatóhelyét, a Fridrich Fényírda épületét, ahol ma is úgy készülnek fotók, mint az 1900-as évek elején.

Irsai Farkas László muzeológus, az intézmény igazgatója elmondta, hogy idén ünnepelték a fotóműtermet alapító Fridrich János születésének 150. évfordulóját. A jubileum adott lehetőséget arra, hogy a múzeum az önkormányzat által biztosított többlettámogatásból teljes egészében felújítsa a műterem tetőszerkezetét. A maga nemében szinte egyedülálló napfény-fotográfiai műterem belső tereit öt esztendeje újították fel, és most már az épület külseje is az eredeti, 1905-ös állapotnak megfelelően fogadja az érdeklődőket.

A Fridrich Fényírda egyike azon kevés helyszíneknek, ahol a látogatók ma is az eredeti, 20. század eleji eljárással készíthetnek portrét magukról.

Fridrich János 1874-ben született Edelényben, a fotográfia alapjait inasként Miskolcon sajátította el, majd végül 1893-ban telepedett le Szentesen. 1904-ben kezdte el saját üvegtetős műtermének építését a főtér közelében, ahol a következő évtől kiváló minőségű zsáner- és csoportképeket készített. Haláláig több mint fél évszázadon át Szentes és környékének fotográfusa volt, és szoros kapcsolatot ápolt a térség képzőművészeivel, köztük a múzeum névadójával, Koszta Józseffel. 1959-es halálát követően iparát legidősebb leánya, Massányiné Fridrich Erzsébet vitte tovább, aki egészen 1985-ig működtette a műtermet eredeti funkciójában. Ezután az ipartörténeti bemutatóhely - hosszú hányattatás után - Rózsa Gábor mérnök, muzeológus kitartó munkájának köszönhetően menekülhetett meg, nevét a fényírdát övező tér őrzi.

Ez is érdekelheti

Régi negatívok, új emlékek – Bera Viktor analóg fotóin az Irodalmi Szigliget

Mi történik, ha egy mai fotográfus több mint hatvanéves negatívokra fényképez egy olyan helyen, amelyhez a magyar irodalom számos emléke kötődik? Bera Viktor fotós az Irodalmi Szigligeten különleges analóg technikákkal örökítette meg a Szigligeti Alkotóházat és környezetét. Ebből mutatunk most egy válogatást.

A mindennapok költészetének origója az ember

Révész Tamás a lírai dokumentarizmus egyik meghatározó alakja. Példaképéhez, André Kertészhez hasonlóan a mindennapi élet apró, gyorsan tovatűnő pillanatai határozzák meg emocionális töltetű felvételeit: a Műcsarnokban most mi is tanúi lehetünk ennek a nem mindennapi életműnek.

Bera Viktor: Kamerával kattintgatni olyan, mint elsütni egy játék pisztolyt

Már kisgyerekként rajongott a II. világháború előtti tárgyakért, ma pedig már bárhova is utazzon, az adott helyhez passzoló analóg fényképezőgéppel és stílusban fotografál. Az Irodalmi Szigligeten kiállító Bera Viktorral a sötétkamra titkairól, a film jövőjéről, Gina Lollobrigida Itáliájáról és a száz évvel ezelőtti Balatonnál megforduló regényhősökről beszélgettünk.

A Magnum nagy generációja megmutatta, hogy a színes fotózás nem is gagyi

Ernst Haas szerint a sötét középkor ért véget, amikor végre elkezdett terjedni a színes fotográfia, Henri Cartier-Bresson számára viszont egyszerűen emészthetetlen volt az új irány: meg is semmisítette a képeit. Erről az izgalmas vizuális átmenetről szól a Capa Center Magnum – Early color című kiállítása, az ügynökség első generációs fotográfusainak lencséjén keresztül.