Mert mibennünk zeng a lélek

Martin György néptánckutatót egy ország és a szakma is Tinkának nevezte, ami azt jelzi, hogy nagyon szerették. Mivel vívta ki ezt a szeretetet?

Egészen fiatalon, tizenéves koromban ismertem meg őt, mert Timár Sándor legjobb barátja és legközelebbi munkatársa volt. Rendkívül népszerű volt a táncosok között, de igen nagy tiszteletnek örvendett a kollégái körében is. Szerintem ez a becenév sokkal régebbről származott, mert Timár Sándortól tudom, hogy ők együtt táncoltak már a SZOT együttesben is az ötvenes évek elején, és már akkor is Tinkának emlegeti Sanyi, ezért lehet, hogy már ott megkapta ezt a kedves becenevet.

Hogy ismerkedtek meg Timár Sándorral?

A SZOT Együttesben. Molnár István együttesébe Sanyi akkor került fel Szolnokról, Tinka már a néprajz szakra járt egyetemre, Budapesten, és táncoltak Molnár István együttesében, amely gigantikus dolog volt akkoriban, kórus, zenekar, sok táncos? Úgyhogy van közös kép is róluk, az én kedvencem, amikor pásztor ruhában, bő gatyában botra támaszkodva együtt állnak a képen mint táncosok. A SZOT Együttes megszűnése után, 1958-ban Sanyi lehetőséget kapott a vegyipari szakszervezettől, hogy ő vezesse a Bartók Együttest, Tinka pedig a szakmában a kutatómunkát kezdte el, de egyúttal nagyon jó táncos is volt. Én láttam őt legényest, különböző férfi táncokat bemutatni, nagyon szépen, nagyon jól táncolt. Az lett a felállás, hogy ő áttért a tudományos kutatásra, Sanyi pedig egyértelműen a gyakorlati megvalósítást végezte. Ketten közösen a legfontosabb dolgot hozták létre. Ennek köszönhető, hogy ma ennyi fiatal táncolhat, akikre büszkék vagyunk a táncház-mozgalomban. Magyarország valójában táncos nagyhatalommá vált, és ez annak köszönhető, hogy Martin György a sok-sok film tanulmányozása közben rájött Timár Sándorral a magyar néptánc azon törvényszerűségére, miszerint a magyar néptánc improvizatív jellegű, szabadon használható, úgy él, mint egy nyelv, úgy is hívjuk, hogy anyanyelvi tánc vagy anyanyelvi táncoktatás. Például a gyerekeknél mi anyanyelvként tanítjuk a táncokat, ugyanis a motívumokat, azoknak a felbontását, egymáshoz való kapcsolatát meg lehet tanulni, mint a nyelvtant. Miután megtanultuk a nyelvtanát, mert Martin György és Timár Sándor a kezünkbe adta a kulcsot, akkor mindenki már maga építheti fel és alkothatja meg a saját táncfolyamatait, és ez az improvizáció az, amely a magyar néptánc lelke, sava-borsa. A táncházmozgalom ennek köszönhetően létezik a mai napig, mert az utca emberének is meg lehet ezt tanítani. Az utca emberének, aki nem rendelkezik táncos múlttal és nem is lesz belőle soha táncos, de mégis meg tudja tanulni úgy, hogy mindig szórakozási formaként tudja használni.

Ez más kultúrákban nem így van?

A környező országokban biztos, hogy így lehetne, ha nekik is lenne Tinkájuk vagy Timár Sándoruk, mert a Kárpát-medencében nagyon sok a közös vonás a táncokban, Erdélyben is, Felvidéken is. A Balkánon már nehezen tudnám elképzelni, hogy egy körtáncban bárki is improvizáljon, mert ott olyan kötött a forma, hogy egyéni attrakciókra nincs lehetőség. A Kárpát-medencében viszont más nemzeteknél is van vagy lehet ilyesmi, de ha abban az országban nem született ilyen páros csillag vagy ilyen kutatócsoport, amelyik ezt sok munkával felszínre hozza, akkor sajnos nem tudnak vele élni.

Timár Sándort most megörvendeztette az együttes azzal, hogy felvette a nevét, tehát végre megalakult a Timár Táncegyüttes.

Igazából nagyon régen létezik már, hiszen a Csillagszemű együttes most már 24 éve működik, jövőre nagy jubileumi eseménysorozatunk lesz. Az alapító tagokból került ki a táncegyüttes, azokból, akik elsőként nőttek fel a kezeink között hároméves koruktól fogva. A piramis csúcsa ők voltak mindig is, és most úgy gondoltuk, hogy elérkezett az idő így 24 év után, hogy ezt a nagyon gyakorlott, profi képzésű, nagy tudású csoportot a Timár nevet megörökítve vigyük tovább. Sándor kezdett velük foglalkozni, persze, velem együtt, és rengeteg munkája fekszik benne. Több mint ezren vannak országszerte, nemcsak Budapesten, hanem vidéken is, Angliában pedig négy városban is működik Csillagszemű-oktatás. Úgy gondoltam, hogy most már névleg is leválasztjuk a Csillagszeműről azokat a táncosokat, akik a legrégebben táncolnak és akik a legtöbbet voltak a mester közelében, hiszen gyermektáncegyüttesként híresültünk el, és ők már nem gyermekek többé, hanem igazi felnőttek, akik komoly múlttal rendelkeznek. Aki háromévesen kezd el táncolni, az huszonévesen nagyon profi táncos, hát ők lettek a Timár együttes.

Japánban már nagyon régóta oktatunk, harmincnyolc éve, de nem gyermekeket, hanem egyetemista fiatalokat. Ott is vannak alapító tagjaink, akik harmincnyolc éve visszajárnak, hiába, hogy elvégezték közben az egyetemet, ha jönnek az évente megérkező Timár-kurzusok, akkor visszajárnak, és már a gyerekeiket is elhozzák. Úgyhogy Japánban sok tízezer tanítványunk lett az elmúlt évtizedek során. A japánok más népek táncait is tanulják, táncolják különböző táncklubokban, meg főleg egyetemeken, de egyöntetűen azt vallják, hogy a magyar néptánc az ő kedvencük mindenekfölött, pontosan azért, mert ezt az improvizációs lehetőséget nem kapják meg más népek táncaiban, csak a magyar táncban. Úgy fogalmazták meg nekem, hogy olyan életérzést a magyar tánctól kapnak, melyet semmi mástól.

Félidőhöz érkezett a Martin György-emlékév, ennek a félidőnek a csúcspontja lesz az az előadás, amely június 18-án az Erkel Színházban zajlik. Mi lesz a program?

Tinka emlékére és Timár Sándor kérésére kigondoltuk Sebő Ferivel szövetkezve, hogy a Csillagszemű nyári évadzáró gálaműsorát ? amely rendszerint az Erkel Színházban zajlik karácsonykor és év végén is ? most a Martin-emlékévnek szenteljük. Timár Sándor is úgy gondolta, hogy az ő barátságuk és az ő közös munkájuk emlékére mindenképpen nekünk kell egy nagyszabású gálaestet rendezni, bár sok Martin-megemlékezés, -ünnepség volt már táncos berkekben, de ez másfajta kapcsolat volt Sanyival. Ezért éreztük fontosnak, hogy egy ilyen rendkívül nagyszabású emlékestet rendezzünk. Úgy terveztük, hogy a Csillagszeműeken kívül olyan vendégeket hívunk meg, akik valamilyen módon munkakapcsolatban voltak Martin Györggyel, akár nagyon fiatalon, akár kortársként. Az az igazság, hogy olyan nagyon sokan már nem is vagyunk, és bár Tinka rendkívül fiatalon halt meg, 51 éves korában, de az akkori munkatársai közül se élnek már sokan? Sebő Ferenc egykor mindenképpen Tinka közelében volt, Halmos Béla is, de ő már nincs közöttünk, sajnos. A fiatalabb generációból, Timár Sándor tanítványai közül Zsuráfszky Zoltán volt az, aki nagyon sokat tanult Tinkától és járt vele a gyűjtőútjaira, ő a Nemzeti Táncszínházzal képviseli most magát. Sebő Ferenc a zenekarával érkezik, egyébként ő lesz az est műsorvezetője velem együtt, de Tinkát főképpen ő fogja méltatni. Ezenkívül Sebestyén Márta énekel, mert a mi generációnk is nagyon gyakran volt Martin György közelében, hiszen mi mentünk ezekre a gyűjtőutakra Timár Sándorral, Kallós Zoltánnal, megengedték nekünk? Nem lehet elfelejteni, hogy az erdélyi gyűjtőutakat Kallós Zoltánnak köszönhetjük egyértelműen. Éri Péter, a Muzsikás Együttes kontrása szerepel majd szólóban hosszúfurulyán, mert ő Martinné Borbély Jolán fia, tehát Tinka neveltgyermeke volt.

Az est díszvendége Borbély Jolán lesz majd.

Timár Sándor és Martin György első és nagyon fontos gyűjtőterülete a Galga-vidék, a Budapest közelében lévő Bag faluja volt, ennek tiszteletére a bagi hagyományok bemutatására a moharai hagyományőrző együttest hívtam meg, hogy ezt is képviseljék. Majd ott az átörökítés, fellép a Csillagszemű és a Timár Táncegyüttes. Úgy gondoltam, hogy a gyermek Fölszállott a páva most az a friss, bemutatásra érdemes generáció, amelynek azt a rengeteg tapasztalatot és tudást, amelyet Martin György és az ő csapata egykor átadott nekünk, át kell átörökítenünk az utánunk jövő nemzedékre. Ezért ezt a generációt a két Páva-győztes csoport képviseli a műsorban: 2015-ben a szekszárdi Bartina együttes lett az első, 2016-ban pedig a felvidéki Somorjáról a Csali néptáncegyüttes volt a győztes, és egy énekes lány is fellép az esten: a 2017-es győztes Erdélyi Luca. Fellép még Székely Levente a gyermekeivel, és Fekete Antal ?Puma? szintén a gyermekeivel, akik zenészek lettek és szováti muzsikára fognak táncolni az erdélyi Magyarszovátról. Székely Levente erdélyi származású, ő nagyon sokat gyűjtött Martin Györggyel Erdélyben, és Fekete Antal is mindig Tinka közelében volt még táncos korában, most pedig a zenekarával fog fellépni, és pár tanítvány az én generációmból fog táncolni erre a zenekari blokkra. Ez most egészen különleges műsor lesz, nagyon széles palettát fog a közönségnek bemutatni a magyar néptánc és népzene világából. Akik ebben a műsorban részt vesznek, vagy személyesen ismerték Martin Györgyöt, vagy egyszerűen megörökölték a hagyományt. Ez a műsor, bár ezt nem emeltük ki, elválaszthatatlan attól a ténytől, hogy negyven éves idén a táncház. Valójában Martin Györgynek és a nagy elődök munkásságának köszönhető maga a táncházmozgalom létrejötte és fennmaradása is.

Szerző: Kövesdy Zsuzsanna

Fotó: mediaklikk.hu