„Írtam, mert valamit el akartam mondani…”
(Márai Sándor)
Kedd este a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében mutatták be Mészáros Tibor Egy 20. századi Odüsszeia című monográfiáját. A múzeum munkatársaként a vaskos könyv megalkotója egyben Márai Sándor hagyatékának gondozója is. Hosszú évek óta őrzi, feldolgozza és közzéteszi a Márai-hagyatékot kiállítások és monográfiák formájában – mondta köszöntő beszédében Török Petra, a PIM főigazgatója.
„Mit jelent polgárnak lenni?” In medias res kezdéssel indította a beszélgetést Szörényi László Széchenyi-díjas irodalomtörténész, az MMA rendes tagja. Célozva Márai Egy polgár vallomásai című regényére rögtön kiderült, hogy az adott korban a polgár fogalmunknak nem volt letisztázott, pontos jelentése, ebben az értelemben viszont az a kérdésfelvetés is indokolt lehet: Márai polgári író vagy a polgárság írója volt? Hivatás és egyben szerepkör is ez Márainál, Mészáros Tibor szerint „polgári író volt, olyan életmódot is élt, ahogyan ő gondolta, hogy egy polgárnak élnie kell.” Persze nem szabad elfeledkezni arról, hogy Márai írásai, naplójegyzetei, a polgári családról alkotott képe nem minden esetben egyezik meg a valóssággal. Hiszen a naplóírás egy játék is. „Amikor egy író naplót ír, az olvasó áthajol a válla fölött. Annak a tudatában írja, hogy ezt egyszer olvasni fogják” – emelte ki a Márai-kutató.
Márai Sándor 1948-ban elhagyja Magyarországot, és soha többet nem is tér vissza. Ennek ellenére – veti fel elsősorban kérdésként Szörényi professzor – az író magyar volta örök. „Mindenekelőtt a magyar nyelv volt az, ami számára a magyarság jelképeként megmaradt. Nem volt hajlandó nyelvet váltani. 1951-ben megjelent egy hosszú esszéje, amiben leírja, magyar író szeretett volna lenni, otthon akart maradni – egyértelművé téve azt, hogy számára nem kérdés, hova tartozik” – magyarázta Mészáros Tibor. S az, hogy Márai 1957-ben felveszi az amerikai állampolgárságot, inkább a szükség kényszerének köszönhető, biztosítani szerette volna családja, felesége és az örökbefogadott gyermeke jövőjét.
Hirtling István színművész felolvasásában elhangzó naplójegyzetek pedig Márai félelmére, illetve az emigrálás valódi okára is rávilágítottak. „Nem lehet őt megérteni anélkül, hogy nem próbáljuk megérteni azt, mit jelentett számára az írás. Egyértelmű volt, ha itthon marad, be kell állnia abba a kórusba, amibe ő nem akart beállni” – hangsúlyozta a monográfia szerzője.
De lehet-e még ennél is többet mondani Márairól? – tette fel a kulcskérdést a főigazgató. Talán mondhatjuk azt is, ez egy soha véget nem érő munka, az viszont bizonyos, az Egy 20. századi Odüsszeia méltó összefoglalója Márai életművének és életútjának.
