Ebben az épületben 160 éven keresztül működött patika. Az 1600-as évek homályába veszik a patika múltja, de azt tudjuk, ha nem is ebben az épületben, hogy az őse már létezett. Ami bizonyos, az 1740-es években már Arany Sas Patika néven ebben az épületben működött, egészen az 1914-es megszűnéséig. Az épület a második világháborúban károkat szenvedett, a műemléki helyreállítás során fényt derült az épület érdekes múltjára. Már Mátyás idejében, a XV. században állt, és természetesen az évszázadok során a különböző korstílusok mind nyomot hagytak rajta.
Eredetileg valószínű kereskedelmi helyiségként működött az egyszintes épület, erre utal az épen megmaradt, falba vágott átadó ablak. A ház kalandos történetéről tanúskodik a török kori lámpafülke, és egy másik az ún. vakfülke, ezek a XVI. században kerültek a házba. Korai emlék az alkimista laboratórium mennyezetén található freskó - amit a ház más részéről hoztak át ide a restaurátorok ? ez mindenképpen 1540 előtt készülhetett. Az épület mai alakja késő klasszicista copf stílusú, amin barokk nyomokat is felfedezhetünk. A kívülről is látható rác boltajtó 1761-ből való, ez már akkor épült, amikor a patika itt üzemelt. A II. világháború után 1964-ben felújították az épületet, 1973-ban nyílt meg, mint patikamúzeum.
A kiállítás feladata bemutatni a magyar és az egyetemes gyógyszerészet történetét. A múzeum kiállítási tárgyainak csak egy töredéke származik az egykori Arany Sas Patikából, jó része máshonnan került ide.
A kiállítás maga két nagy részből áll, úgy felépítve, ahogy a patika valójában is működött. Az első helyiség a patika fogadótere, az officina, a hátsó részek pedig, az egykori laboratóriumokat, raktárhelyiségeket mutatják be.
Az officina az a tér, ahol a patikus a vevővel találkozott. A berendezés rekonstruált, s itt találhatók a korai gyógyszerészetre utaló műtárgyak is. Az első teremben lévő eszközök talán a legszebbek, mert a gyógyszerészet tárgyi eszközei az iparművészettel mindig szorosan összefüggtek. A patikák először valamiféle fűszeráru kereskedésekként működtek, az első patikusokat speciáriusoknak is hívták, ami fűszerkereskedőt jelent. A kínálat vegyes volt, lekvárok, mézek, fűszerek, kozmetikai szerek is megtalálhatók voltak. Az első patikák semmiben nem különbözhettek egy normál elárusító bódétól. A reneszánsztól kezdve figyelhető meg az a törekvés, hogy reprezentatívvá tegyék a patikákat, hisz az egészségügy egy bizalmi alapon álló foglalkozás, ezért külsőségekben is jelezni kellett a komolyságot, megbízhatóságot. Ekkor alakultak ki azok a máig használatos patikabútor típusok, amik része a táraasztal és mérleg, az állványzatok és tárolóedények, különféle mozsarak. Mindezekről bőven találunk tárgyi emlékeket az első teremben.
A hátsó traktusban, folyt a különféle gyógyszerek, kenőcsök, illatszerek elkészítése, amit a gyógyszerész felügyelete alatt végeztek. Az ókorban a gyógyszerészet és az orvoslás még nem vált külön, az orvos volt maga a gyógyszerész is. Európában először a szerzetesrendek működtettek patikákat, 1140-ben, Nápolyban jött létre az első polgári tulajdonú patika. 1224-ben II. Frigyes szétválasztja az orvosi és a patikusi mesterséget, és rendszabályozzák a patikák működését. Nagyon korai időktől megjelenik az orvos által írt recept, illetve a patikus maga is készített, javasolt dolgokat. A patikusok kezdettől fogva a társadalom vezető rétegéhez tartoztak. A felvétel követelménye az írni-olvasni tudás volt, a XVIII. századtól kezdve orvosok előtt kellett a patikusoknak vizsgázniuk. Az egyetemi oktatás e század végén indult meg, doktori fokozatot a XIX. század közepétől szerezhettek. Az egyetemi képzésük jóval rövidebb volt az orvosoknál, ez csak a XX. században változott meg.
A laboratóriumi térben folyó munka, kezdetben szorosan összefüggött az alkímiával, mindenféle állati, növényi, sőt humán eredetű alapanyagokat is felhasználtak. A gyógyszerészet mestersége a népi orvosláson, megfigyeléseken is alapult, amellett, hogy kötelezően használták az egységesen előírt gyógyszerkönyveket is. A gyógyszerészet tudományos alapjai a kémia fejlődésével a XVIII. századtól számíthatók. Csak a XIX. század végén jelenik meg a kisüzemi, majd a XX. században a nagyüzemi gyógyszergyártás. Mára a patikákban csak nagyon frissen készítendő dolgokat állítanak elő helyben.
Tölgyesi Tibor
Az Arany Sas Patika Múzeum szervezetileg a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum része, mint állandó kiállítás működik a Budai Várban, I. Tárnok utca 12. alatt. Nyitva tartás hétfő kivételével minden nap 10-18 óra között. Belépő 500 Ft, diák nyugdíjas 250 Ft.
Készítette: Tölgyesi Tibor
