Minden lehet kultúra, ami értéket képvisel - interjú Szabó Győzővel

Új film, rengeteg színházi projekt, forgatókönyv-terv, rádiózás, szinkronizálás, és még sorolhatnánk, mi mindennel foglalkozik Szabó Győző. Aktuális munkáin kívül többek között a keleti kultúráról, magyar filmekről, valamint könyv - és forgatókönyvírásról beszélgettünk vele.

Mit jelent számodra a kultúra?

Minden lehet kultúra, ami értéket képvisel, ami ad valamit, amitől az ember több lehet, minden, ami üdítően hat. A kultúra szórakoztató, igényes és mély, sokféle lehet, de az biztos, hogy csak hozzáad, és nem vesz el az ember életéből.

Téged kultúraközvetítőként nemsokára a Liza, a rókatündér című filmben láthatunk majd. Mit lehet tudni a karakteredről?

A karakteremről nem sok mindent árulhatok el, hiszen akkor lelőném a poént. Kicsi a szerepem a filmben, de mégis jelentős. Ez egy olyan mozi, amilyenre Magyarországon még nem volt példa, teljesen unikális történet. A rendező, Ujj Mészáros Károly régi jó barátom, egy baráti körbe tartozunk és rendszeresen találkozunk. Megtisztelő, hogy nekem adta ezt a szerepet, ebben a több szálon futó, többsíkú történetben. Egyelőre nem akarok semmit elárulni, de szerintem nagyon jó lesz.

Mit értesz azon, hogy ilyen film még nem volt Magyarországon? A stílusát?

A stílusát, a színeit, az egész világát. Minden képkockáján, minden másodpercén érződik a kidolgozottság, a kimunkáltság. Károly régóta foglalkozik már vele, a baráti körünk egy másik tagja, Réczey Zoltán ? akit tizennégy éves korom óta ismerek és az egyik legjobb barátom ? pedig a teljes art directori részért felel. Mindent pontosan megtervezett, és ez alatt a falon lévő képektől kezdve az újságokon át a bögrékig mindent értek: semmi nem véletlenül van ott, ahol, precízen odafigyeltek mindenre.

A filmben is jelenlévő keleti kultúra mennyire vonz, mennyire áll hozzád közel?

Nagyon vonz, többször is jártam a Távol-Keleten, Kínában, érdekel, hogy milyen ott az élet. Aki ismer, tudja, hogy a japán konyhát nagyon kedvelem és a kultúra is nagyon foglalkoztat: a szamurájok, a klánok, a kimonók, a különböző motívumok, díszítések ? sok ezzel kapcsolatos könyvem is van. Sajnos Japánba eddig még nem jutottam el.

A Liza már a Filmalapos korszakban készült. Te hogy érzed, jobbak lettek a filmek vagy a körülmények az utóbbi pár évben?

Nehéz lenne megítélni. Én csak a saját helyzetemről tudok beszélni, és azt mondhatom, hogy az utóbbi években számomra nem volt annyira kecsegtető a filmes lét. Régebben előfordult, hogy három filmet is forgattam egy évben, és ha megnézem a filmográfiámat, elég hosszú, ám ezek a munkák nem az elmúlt néhány évben születtek. Ez persze teljesen normális, hiszen mindig jönnek új tehetségek, akik másokkal, fiatal színészekkel akarnak együtt dolgozni. A mozi teljesen átstrukturálódott, de az egész világ más, hiszen most már gyakorlatilag egy mobiltelefonnal is lehet forgatni. Ez nem feltétlenül baj, de most tényleg mindenki szeretne valami újat mutatni. Az elmúlt években is voltak sikerfilmek, a Coming out például rengeteg nézőt bevonzott a moziba. Akadnak kis költségvetésű filmek, kísérletezések, szóval sokféle dolog, de azt nem mondanám, hogy jobb vagy rosszabb lett. Remélhetőleg jön majd megint egy olyan ciklus, amikor mi is forgatunk. Egy kicsit olyan világot élünk, és ez a színházra is igaz, amikor előtérbe kerülnek a gerilla akciók, a saját kezdeményezések. Jelenleg 2-3 olyan produkcióban vagyok benne, ami önszervezésből jött létre: hárman összeállunk, csinálunk valamit, megmutatjuk nézőknek, aztán fölveszünk videóra, és egy színház vagy beemeli, vagy nem... Nem várom meg, míg rám írnak egy forgatókönyvet, inkább én írok egyet, vagy kezdek el dolgozni olyan emberekkel, akikkel hatékonyan tudok együttműködni, és a művészi elképzelésünk is közel áll egymáshoz.

Tényleg dolgozol egy forgatókönyvön, vagy ezt most csak úgy mondtad?

Tényleg. Annak idején írtam egy könyvet a drogfüggőségemről, amiből valószínűleg egy kedves barátommal adaptálni fogunk egy filmforgatókönyv verziót. Meggyőződésem, hogy érdekelné az embereket, hiszen igazi sikerkönyv volt 2012-ben, rajta volt a toplistákon, és 30 ezer példányban fogyott el. Kár volna nem meglovagolni, ha egyszer ennyien elolvasták és adták egymás kezébe. Úgy gondolom, ha ebből készülhetne egy film valamilyen csodás szereposztással, akkor akár nagy siker is lehetne.

Mást is szívesen írnál?

Vannak ötleteim, tervbe van véve, hogy talán jön még egy könyv, de ez még nem biztos. Mindenesetre vannak dolgaim a színházon, a filmen, a rádiózáson, a szinkronizáláson és a gerillakezdeményezéseken kívül is.

Olvasni miket szoktál?

A Libri gondozásában adtuk ki a Toxikoma című könyvemet, úgyhogy a Libri újdonságait rendszeresen meg szoktam kapni, most is került hozzám néhány könyv. Épp az Úgy a földön is-t olvasom, ami egy bokszolóról szól, és nagyon jó stílusban van megírva. Tulajdonképpen bármi jöhet, ami szépirodalom. Sajnos vannak elmaradásaim, de pótolni fogom őket.

A színházban milyen munkáid vannak éppen?

A Tháliában elég jó évadot zártam tavaly, és idén is szuper minden, ebben a színházban mindig történik valami. Főszerepet játszom a vérbő, kicsit őrült produkcióban, a Balkán kobrában. Teljesen más világot érintünk a Rozsdalovag és a kísértet című előadással, ami a gyerekeknek szól, és én vagyok benne a sárkány. Megint teljesen más a Hétköznapi őrületek című cseh darab, amiben Pindroch Csaba legjobb barátját játszom. De készül megannyi más is, itt van például a Radnai Márk által rendezett Garzonpánik, egy hihetetlen sikerrel futó előadás, amiben több szerepem is van. Egyébként játszom vendégként a Katona József Színházban, a Centrál Színházban, illetve a Játékszínben is csináljuk a Beugrót, úgyhogy szanaszét vagyok szakadva, minden este máshol játszom. Ezen kívül készülünk egy szuperprodukcióval is a Tháliában, amit Réthly Attila rendez, ezzel zárom majd az évadot.

És mi a helyzet a gerilla akciókkal, amiket említettél?

Korábban ilyen módszerrel két kedves barátommal már csináltunk egy darabot, pont a Thália emelte be a Mikroszínpadra Ő meg Ő címmel, amit ketten játszunk Nagy Enikővel. Az újabb darabunk már háromszereplősre bővült Széles Tamással, és Szentendrén fogjuk játszani. Szerveződnek a lakásban próbálások, aztán egyszer csak lesz valami díszlet, alakulnak a jelenetek, és amikor összeáll egy darabbá, akkor felvesszük videóra. Sokan vannak most benne ilyenekben. Nekem épp nem attól hangos az életem, hogy minden nap filmforgatásokra visz a filmgyári autó, hanem van egy pici szabadidőm. Ezt a szabadidőt pedig általában a kisfiammal vagy a nagylányommal töltöm. Egy percig sem unatkozom.

A Tháliában épp most zajlik a Humorfesztivál. Van időd eljutni egy-egy ilyen előadásra, vagy akár más darabokra nézőként a színházba?

Van, amikor igen. De most tényleg minden este játszom, ha pedig nem, akkor váltó ember vagyok, ugyanis a kisfiam édesanyja szintén színésznő a Katona József Színházban. Persze ha más lenne a helyzet, akkor sem biztos, hogy az összes szabad estémet a színházban tölteném. De természetesen nagyon szeretek színházba járni, ezért minden évben azt szoktam csinálni, hogy mire lemegy az évad, nagyjából föltérképezem a palettát, megkapom a füleseket, hogy mit érdemes megnézni, és két hét alatt elmegyek azokra az előadásokra, amiket ajánlanak. Ez elég pontos keresztmetszetet ad, és átlátom, hogy mi is megy a különböző színházakban. A Katonában majdnem mindent megnézek, egyébként pedig abszolút nyitott vagyok, nem zárkózom el semmilyen előadástól.

Weininger Andrea

(Fotó: Csákvári Zsigmond)