Akkor olyan menő volt a Takarítónő, mint egy bőrönd nagyságú, kétkazettás magnó, aminek play gombja beragadt a kiömlött Sprite-tól, a tini graffitizők hivatalos italától. Az Animal Cannibals afféle intézmény, olyan, mint egy műsorszolgáltató bt, amit meghívnak boltnyitásoktól a tévés vetélkedők levezénylésén át a többezres tömeget vonzó nagy koncertekig. És mindig profi lesz a produkció. Azt ugyanis senki nem vitathatja el tőlük, hogy odateszik magukat, hogy profin lenyomnak bármilyen testhelyzetben egy show-t, és az a legjobb az egészben, hogy közel harminc év óta biztosan tarják a pozíciójukat.
Elfogynak a lemezeik, hozzák a megfelelő számokat, a dalaik is egyre érettebbek, ugyanakkor már nem olyan trendformálók, mint amikor a Fila Rap Jam esteket csinálták a kilencvenes években. Hullámvölgyek és botrányok nélkül „dobják fel a jeleket”, pedig volt itt közben ganxsta rap hullám, volt itt Halott Pénz és Pogány Induló is, de a kannibálok mindenkivel kollegiálisak, és azok is azt mondták rájuk, hogy jó srácok, akiknek jobban csillogtak a fukszaik és a dísztárcsáik, mint Qkáék aranylemezei.
Egy zuglói általános iskola tanévzáróján hallottam a Vakáció című számukat, amit olyan lelkesen adtak elő a 4/B-sek, hogy Mericske Zoltán, a Suli-Buli című egykori tévéműsor főcímének előadója is megemelte volna emblematikus keménykalapját. Minden rendben van velük. És a 19 című új lemezzel is – annak ellenére, hogy egy-egy poén a Hahota diákkiadványok horizontján értelmezhető, ám a felnőttek is találnak benne szórakoztató motívumokat, valahogy úgy, ahogy a jobb rajzfilmek, amelyek minden korosztályt megszólítanak.
Az a fura, hogy másoktól nehezen fogadnánk el életvezetési tanácsokat, de a kannibálok olyanok, mintha a hiphopiskolában ők lennének a szülői munkaközösségből a jó fej apukák, akik titokban karácsony előtt angyalkákat rajzolnak a gyerekek osztálytermének ablakára.
Nem vagy öreg, amíg tudsz nevetni. / Töltsd meg örömmel az életed! / Jobban jársz, ha főleg azt keresed, / Ami valóban boldoggá tesz téged. / Az élményt oszd meg, ne a fényképet! / És lásd meg mindenben a jót! / Értékeld a baráti szót! / Legyen friss az életmód! / Az életben a szív a kód! (Ami van, az van)
Tőlük ugyanúgy hiteles ez, ahogy a kockázatmentes, de sokszor telitalálat hiphopvakerük is. Tudatosan nem mentek bele a ki tud nagyobbat mondani, ki a nagyobb gengszer, a ki hozza a csapatát típusú kakaskodásokba, sőt inkább a tehetséges előadók felkarolását tartják szem előtt. A szcénában annak ellenére nagy a respektjük, hogy nem a szoció mélyfúrásokban jeleskednek, hanem például az ismeretterjesztésben, mint amilyen az új album közlekedést leíró és egyben tanácsokkal is szolgáló, Kapaszkodj a csőbe! című daluk.
A föld alatt a metrónak nincs akadálya. / A villamosoké a kötött pálya. / Ne parkolj le, kérlek a buszsávba! / Ez egy megálló. Nézd, kint van a tábla! / Letenni a kocsit sohasem késő. / A korlát gyorsabban megy, mint a lépcső. / Plusz, ha az út rossz sokáig. / A busz átmozgat tokától bokáig. / Az ellenőrt már messziről látni. / A metrón nyáron nem tudsz fázni. / A BKK-hajók a Dunában úsznak. / Miért nincs rendszáma a trolibusznak?
A kannibálok oldies hiphop zenéjével sincs baj, nyilván nem absztrakt rap és freejazz hiphop, és nem is ők újítják meg a műfajt, de nekik sikerült az, ami szinte lehetetlen: pozitív gondolkodást vinni a műfajba, amely inkább problémaérzékeny, és sokszor a társadalmi kommentek terepe. Ugyanakkor Qka MC és Ricsipi önazonos – még akkor is azok, ha talán több instant bölcsességet osztottak meg a lemezen a kelleténél, vagy ha egy-egy rapbetét olyan, mintha egy interaktívnak tűnő gyerekműsornak készült volna.
A kannibálok olyan meggyőző erővel és szenvedéllyel tolják bele a basszust az arcunkba, olyan nagy szervezőmunkát tettek a hazai hiphopba, hogy akkor is a műfaj intézményei, ha nem a javítóintézeti szlengben tennének vagyonnyilatkozatot azzal, hogy felsorolják, mijük van. Olyanok ők, mint a jó fej tanárok – magukat a Muppet Show öregjeihez hasonlítják –, akiket egyformán bírnak a szülők és azok a kamaszok is, akik a palotai panel előtt várják a csuklóst.
