Bolhakaszárnya és bársony-kiscsikó

Nagy László szavainak értelmezése

A versek elemzése a diákoknak emberpróbáló feladat. Nyilvánvalóan nehéz a „léleknyitogatás”, különösképpen akkor, ha azt le is kell írni. Apró lépésekkel viszont lehet eredményt elérni. Például ha csak egy-egy szó értelmezését kérjük. Egy felmérésből kiderült, hogy miképpen értelmeznek egyedi, stilisztikai kifejezéseket az egyetemi hallgatók. Egy-egy mű adott szavát. Húsz magyar szakost kértem meg arra, hogy értelmezzék a „versben bujdosó”, száz éve született Nagy László stilisztikai neologizmusait. Milyen stílushatásúnak gondolják, miért így fejezte ki gondolatát a költő? A befogadás és értelmezés szoros kapcsolatáról levont következtetések segíthetik az efféle versek tanítását. Kiben milyen asszociációt indít el a mű, milyen jelentésmező adja az interpretációjának az alapját? Ezekre a kérdésekre kértem választ. Egy-egy versszakban adtam meg az értelmezendő kifejezést, és a következő kérdések segítették a jelentésmegadást. Mit jelent a kiemelt szó? Miért így fejezte ki gondolatát a költő? Mi volt a célja? Milyen a stílushatása? Voltak nagyon értékes értelmezések, és voltak teljes félreértések. Tulajdonképpen mikroverselemzés történt egyetemi hallgatókkal. Ezeket aztán egymásnak is felolvasták.

Nagy László első gyűjteményes kötete, a Deres majális 1957-ben jelent meg. Ennek első két ciklusa – Galambcsőrök, Az angyal és a kutyák – száznál több olyan verssel lepte meg az olvasót, amelyek a pálya előidejét képviselték, hiszen a Galambcsőrök ciklus az 1944–1945 között írt verseit tartalmazza, míg Az angyal és a kutyák című pedig az 1944–1946 között születetteket. A két ciklusban alapvetően azokra az alkalmi kifejezésekre kérdeztem rá, amelyek szóösszetétellel keletkeztek, és az elő- és utótag között gyakran kötőjellel jelezte a költő a kifejezés alkalmi mivoltát.

Az első szó a Kiscsikó-sirató című vers negyedik versszakában szerepel. „Fehér volt az anyád, te meg fekete, / anyádat elásták, de te nem tudtad, / lefeküdtem melléd, simogattalak, / sajnáltalak téged, bársony-kiscsikó…” A hallgatók a következőképpen értelmezték: „A bársony-kiscsikó duplán is kifejezi a fiatalságot, sőt inkább a gyermeki állapotot. Ezen szavak együttes használatával még inkább képszerűvé válik az állatka elhagyatottsága, elesettsége.” „A bársony-kiscsikó egy szeretett, törékeny ember (barát vagy szerető, kedves.)” „Akár több dolgot tükrözhet, a lírai ént is. A bársony pátoszivá teszi a szót, megemeli a nehéz sorsú embert.” „Csikóként még sértetlen, a környezetét nem tudja felfogni, átvitt értelemben a bársony nemcsak a szőrére, hanem a jellemére is utal.”

A napsütéstől a ház faláról kisebb-nagyobb pikkelyek formájában leváló, lepergő mész az alapja a mészpikkely metaforikus szóösszetételnek. „Láttam a ház vedlett / mész-pikkelyeit, /sár-udvara tetszett, / régen jártam itt.” (Itthon vagyok) Íme, egy igen tartalmas szófejtés: „A ház meszelt falának lehulló darabjai az évek alatt összegyűlt, rárakódott emlékeket jelentheti. Úgy peregnek le, mint ahogy halványodnak az emlékek.” „A leomlott darabokat pikkelyekkel azonosította.” „A szó jelentése a ház falának omladozását jelenti. A költő számára a ház volt az otthon, bármennyire öreg, jó emlékeket hordoz, kedves számára. Felemeli a házat egy gyönyörű szintre, ahogyan ő látja.” Meglehetősen sajátosak, inkább félreértelmezések a következők: „Mert a ház itt egy kígyó és vedlett. Így jönnek képbe a pikkelyek.” „A tetőcserép a pikkely.” „A hal pikkelyeitől megfosztva kép jelenik meg.” „A kígyónak a vedlése és a ház omlása közötti párhuzam.”

A harmadik értelmezendő kifejezés a bolhakaszárnya. „Kormos macska ül ölében, doromboló társa, / púposak ők mind a ketten, / két bolhakaszárnya.” (Öreganyám) Nem bolhatanya vagy bolhafészek, bolhazsák, hanem bolhakaszárnya. Összenőtt az öregasszony és a macska, az igazi társa. Nagyon szemléletes, szeretetteljes kép, a sok hasonlóság közül a púposságukat emeli ki a költő. A kaszárnyában sok a katona, itt pedig a bolha.  „A címből kiderülő Öreganyámon a sokévnyi emlék, élmény, tapasztalás ver tanyát. Az élet ott van, viseli az idős asszony.” „Az idős hölgy macska iránti szeretetét tükrözi.” „Egymáshoz hasonultak, nőttek.”

Melankolikus, alliteráló összetétel a bánat-boglya. „Kikericsek közt bánat-boglya, / fehér aggastyán rakta össze, / hogy a tehenét havas télen / a förgeteg ne lökje földre…” (Őszi jajgatás) A hallgatók összességében jól megadták a szó jelentését. „Bánatból rakott szénakazal. Az alliteráció fokozza a kép hatását. A szó bánatból rakott torlaszt jelent.” „A bánat-boglya egy kunyhó a tehénnek, egy istállószerűség.” „A szomorúság, ami növekszik.” „A bánat halmazának a kifejezése. Ezzel azt akarja kifejezni a költő, hogy mennyi minden bántja, mennyire összetett az ő szomorúsága.” „A bánat-boglya a sok negatív érzésnek, illetve a fájdalomnak az összegző kifejezése. Megállja a helyét mint a természetben előforduló kép és mint sokat jelölő halmaz is. Gyakran előforduló jelenség, hogy a természetet az emberi érzéssel párhuzamba helyezik.” „A pozitív kicsengésű kikericcsel szembeállítja a bánat-boglyát.”

Összetett képet sugall a barázda-pirkadás kifejezés. „Gyöngy a pacsirta éneke, / szép a barázda-pirkadás, / puskaropogás rút zene, / kaszával szép az aratás.” (Pacsirta lebeg) Nagy Lászlónak a paraszti származása határozta meg korai költészetét: a falusi idill, a pogány kori elemeket is őrző népköltészet, a népi élményvilág. Több költői képének is ez áll a hátterében. Íme, az értelmezések: „A barázda-pirkadás szókapcsolat a természet ébredését, pontosabban a mezőgazdasági munkák indulását jelképezheti, ami ellentétben áll a háborúval. A puskaropogás az értelmetlen öldöklés, ellenpontja az értéket jelentő aratás.” „Egy új napot jelent.” „A táj ébredése, új kezdet, a remény szimbóluma.” „Ellentétes képek sokasága kapcsolódik össze. Pozitív és negatív képek. A pacsirtaének, a pirkadás szép, a reggel szép, azonban a barázda mint lövészárok, a puskaropogás és a kasza pont az ellenkezőjét mutatja be.” 

Minden költő életben maradását az jelenti, ha olvassák, különösképpen a fiatalok. És ha még el is gondolkodnak a művén, egy-egy kifejezésén, az az ő szemléletüket és érzésvilágukat bővítheti.