A veszprémi káptalan területén 1904-ben szántáskor kövek, falfestménytöredékek kerültek elő, sőt az eke egyik helyen üregbe szakadt bele. Értesítették a veszprémi múzeum akkori igazgatóját, Laczkó Dezsőt, aki kiment a helyszínre. Nem egyedül érkezett, hanem azzal a Rhé Gyulával, aki autodidakta régészként 1906-tól feltárta a balácapusztai területet. A munkálatok kisebb-nagyobb megszakításokkal 1926-ig tartottak. A feltárás 1926-ban a rossz gazdasági helyzet miatt megszakadt, az épületeket visszatemették, az évtizedek során egy részüket benőtte a bozót, a gaz, a többi pedig szántóföld lett. A második etap elindítója Palágyi Sylvia régész volt, akinek kutatási tervei között szerepelt a helyszínen található, halommal fedett, monumentális temetkezés feltárása is.
„Először 1978-ban, azután 1980-ban programvezető régészként sikerült Hajnóczi Gyula professzorral együtt olyan programot összeállítani, amelynek célja a fallal körülvett, csaknem tízhektáros földbirtokközpont körítőfalainak, épületeinek feltárása, tudományos feldolgozása és nagyközönség elé tárása volt. Eredeti szándékaim szerint rekultiválni szerettünk volna egy római kori villaközpontot kertekkel, gyümölcsösökkel, udvarokkal és állattartásra alkalmas építményekkel, majd ezekre szervezett programokkal kínálni élményt a helyszínre látogatóknak” – árulta el Palágyi Sylvia.
A cikk a Magyar Kultúra magazin 2023/6. számában jelent meg. Fizessen elő a lapra, hogy havonta első kézből olvashassa!
Május 18-án a nagyközönség számára is látogathatóvá vált a villagazdaság. Ekkorra lefedték a főépületet, és biztosították a szükséges infrastruktúrát. Tárlókban állították ki a 2. századi pince teljes leletanyagát és az újabb ásatások során előkerült tárgyak egy részét. A Balaton partján általános problémát jelentett, hogy rossz idő esetén nincs mit csinálni, de mert a régészeti park Veszprémtől kilenc, míg a Balatontól mintegy tíz kilométerre fekszik, kézenfekvőnek látszott, hogy a romkert kialakításával bővíteni tudják a térség kulturális kínálatát.
Az ásatások 2007-ig megszakítás nélkül folytatódtak a villagazdaság központjában és monumentális temetkezőhelyén, a halommal borított, körítőfallal övezett, úgynevezett Likas-dombnál. A hitelesítő kutatásokon kívül újabb tíz épületet tártak fel, egy részüket be is fedték. Elkészült a fogadóépület – amely raktárt és előadótermet is magában foglal –, valamint a kőtár. Bemutatásra vár a fürdő, amelynek egykor hideg, langyos és meleg vizes medencéje is volt.
Balácán találkozom Török Katalinnal, a Nemzeti Múzeum Múzeumi Hálózati Igazgatóságának főosztályvezetőjével és Kovács Loránd Olivérrel, a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének tudományos igazgatójával. A 2013-tól a Magyar Nemzeti Múzeumhoz tartozó Villa Romana Baláca kezdettől fogva szerepet vállalt a Veszprém–Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa pályázatban.
A Balaton-felvidéket magánbirtokoknak parcellázták fel a rómaiak, minden valószínűség szerint leszerelt légiós katonáknak. Egy itt előkerült főzőedényre azt vésték, hogy „Cephaloé vagyok”, az illető az Aquincumban állomásozó II. Adiutrix légióban szolgált. A 2. századi tulajdonosok nevét és halomsírját ismerjük. A család Észak-Itáliából származott. A lovagi rendhez tartoztak, ami gyakorlatilag a második társadalmi rend, például kereskedők és bankárok alkották, így vagyon szempontjából az élvonalat képviselték. Egyikük városi tanácsnok volt Savariában, a korabeli Szombathelyen. A 3–4. századi tulajdonosok neve ismeretlen. Ekkor érte el a villagazdaság legnagyobb, legalább 56 hektáros, kerítésfallal körbevett kiterjedését. Könnyen lehet, hogy a tulajdonosok a szenátori réteghez tartoztak, erre utalnak a mozaikpadlók és a falfestmények. A leszereléshez kapcsolódó birtokosztás végkielégítésként működött; olyan területekre koncentráltak, amelyek frissen kerültek a birodalomhoz.
Miért pont a Balaton-felvidéken építkeztek? Mert olyan, mint Toscana? „A mediterrán éghajlati zóna legészakibb pontján vagyunk, de ha ez nem lenne elég: a későbbi provinciaszékhely, Aquincum és Itália közötti keresztirányú főúttól két kilométerre. Ha valaki el akar adni és szállítani valamit, akkor a Balaton-felvidék tökéletes pozícióban van. A gazdaságok ipari-termelési zónák voltak, Baláca esetében az adatok arra mutatnak, hogy a ruhagyártás lehetett a fő tevékenység” – tette hozzá a régész. Emellett gabonát, illetve gyapjút és gyapjúcikkeket exportáltak; a 3–4. században Pannónia komoly gyapjú- és gyapjútermék-exportőrnek számított.
A 2. századi markomann–szarmata háború népirtásba fajult, Pannónia majdnem teljes lakossága eltűnt. Végül a rómaiak győztek, de a markomannok még Észak-Itáliába is betörtek” – mondta el Kovács Loránd Olivér. Ennek a háborús pusztításnak a következtében éghetett le a villagazdaság.
Odabent szembetűnik a rengeteg mozaik és falfestmény. Utóbbiak a Pompejiben találtakhoz hasonlóak – nem tematikájukban, hanem minőségükben. A leggyakrabban visszatérő elem a madár, ami a tulajdonosok hobbijára utalhat: vélhetően több évszázadon keresztül madarásztak.
A Veszprémi Petőfi Színházzal együttműködésben három színházi előadás lesz a nyáron Balácán. Az eredetileg a hónap elején tartott bemutatókat a viharos időjárás miatt később tartják meg. A Mézga család című mesejátékot augusztus 29-én, délelőtt 11 órakor, a Petőfifjú című musical aznap este 20 órakor, míg a Székesfehérvári Balett színház két egyfelvonásos táncszínházi előadását, az Idézőjelek és a Prométheusz címűt egy nappal később, augusztus 30-án 20:00-kor mutatják be. Az előadások esőhelyszíne a Veszprémi Petőfi Színház.
Az előadásokról itt írtunk.
Augusztus 19-én ókori római borünnepet, vinalia rusticát tartanak szőlőszürettel, borkészítéssel és az ehhez kapcsolódó szertartásokkal. Baláca a Veszprém–Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa projektnek köszönhetően még inkább reflektorfénybe került.
A teljes cikk a Magyar Kultúra magazin 2023/6. számában olvasható, balácai helyszíni riportunk pedig itt.
