Mit csinált Egon Schiele Győrben?
A 20. század eleji Bécs egyik legizgalmasabb, provokatív festője tragikusan rövid pályája során a Rába-parti városban is megfordult. Ez idő alatt nagyon jó benyomásokat szerzett, és nem is tétlenkedett.
Arról, hogy Egon Schiele (1890–1918) milyen remekül érezte magát Győrben, szeretteinek küldött képeslapjai tanúskodnak. 1912–13 fordulójának néhány hetét töltötte itt a dúsgazdag August Lederer meghívására. Ennek ténye eddig is ismert volt, ám arról keveset tudtunk, mivel múlatta az időt a magyar városban a huszonkét éves fiatalember.
December 21-én érkezett vonattal Bécsből, s másnap máris levelezőlapot írt édesanyjának, Marie Schielének és barátnőjének, Valerie Neuzilnek. A művészeti stílusának merészsége és nyers kifejezésmódja miatt már életében is Európa-szerte nagy visszhangot kiváltó és megosztó művész békés győri heteinek szentelt üdvözlőlapjain valóságos kispolgári lelkesedéssel számolt be az elegáns hotel kényelméről, a pazar ellátásról és a Lederer család vendégszeretetéről.
Az akkori Meixner Royal Hotelben (ma: Rába Szálló) lakott, innen gyalogolt Ledererékhez, akik a Mosoni-Duna túlpartján, Révfaluban laktak. Az itteni „kecskelábú” hidat – nem tudni, melyik oldalról – megfestette, a kép jelenleg egy New York-i magángyűjtemény ékessége. Így aztán világhírű lett az 1928-ban elpusztult győri fahíd, mely furcsa nevét a magas pillérek kecskeformához hasonló alakjáról kapta. A festő számos más helyi látványosságot is felfedezett, és örömmel számolt be a város lakóinak kedvességéről.
A Győri Hely- és Családtörténet-kutatók Baráti Társasága és Biczó Zalán, a Széchenyi István Egyetem könyvtárosa azon dolgoznak, hogy Egon Schielének emlékhelye legyen az általa megörökített híd környékén. Ennek első lépéseként még az idén megjelenik az a kiadvány, amelyben kutatási eredményeiről számol be Biczó Zalán. A festő győri kapcsolatait évek óta kutatja a helytörténész, és a 2022-ben megnyílt bécsi Schiele Dokumentációs Központban új információkhoz jutott. Meglátása szerint Schiele látogatása fontos fejezet a város művészettörténetében. Kutatásai során kiderült, a művész nem csupán a Lederer család portréit készítette el ekkor, hanem oktatást is vállalt: a legfiatalabb fiút, Erichet tanította rajzolni.
Schiele a látogatás idején több levelet is küldött Bécsbe édesanyjának. Ezekben beszámolt arról, hogy autóval fogadták az állomáson, vendéglátói színházba is elhívták, és a gyárukban műtermet biztosítottak számára az alkotáshoz. Emellett barátjának, Arthur Roesslernek is írt Győrből Bécs híres-hírhedt festője.
Házigazdái a város leggazdagabb és legbefolyásosabb családjai közé tartoztak. A család feje, August Lederer, a Győri Szeszgyár és Finomító Rt. tulajdonosa nem csupán az iparban szerzett nevet magának, hanem a művészetpártolásban is élen járt. 1895-ben lett többségi tulajdonosa a győri szeszgyárnak, s emellett támogatta a bécsi szecesszió művészeit. Például Gustav Klimtet, akivel jó barátságot ápolt. A művész felismerte Schiele kivételes tehetségét, és ő ajánlotta osztrák jótevőjének, hívja meg a fiatal festőt, hogy arcképeket készítsen Lederer feleségéről, Serenáról és három gyermekükről. Schiele több képet is festett Erichről, de a ház uráról is ismert egy szép portréja.
August Lederert oly sok minden kötötte Magyarországhoz, hogy a nála tíz évvel fiatalabb Serena Pulitzerrel a Dohány utcai zsinagógában házasodtak össze 1892-ben. Az egzotikus szépségű feleség a híres magyar születésű amerikai újságíróval, milliomos sajtómágnással, Joseph Pulitzerrel állt szoros rokonságban. A család Győr, Bécs és Weidlingau között ingázott, leginkább attól függően, hogy az apát hová szólították kötelességei. 1911-ben Győrbe költöztek, és August megszerezte a magyar állampolgárságot. Az első világháború után költöztek vissza Bécsbe.
A Monarchia legnagyobb műgyűjteményének tulajdonosa volt a család, beleértve a legfontosabb Klimt-műveket. A mérnök és közgazdász August Lederer rajongott az itáliai késő reneszánsz, kora barokk művészetért; régi kerámiákat, 16. századi ritka bronztárgyakat gyűjtött. Serenát inkább a modern, kortárs művészet érdekelte. Gyűjteményük egy része Schiele néhány alkotásával együtt elégett a második világháború végén. A tragikus eseményt megelőzte a család meghurcolása és kifosztása. Serena a Győrben maradt műkincseket sikertelenül próbálta visszaszerezni. A gyűjtemény megmaradt darabjai amerikai múzeumokba kerültek.
