A CAFe Budapest arra kérte a fesztivál fellépőit és alkotóit, hogy állítsanak össze egy különleges virtuális időkapszulát, és pakolják bele mindazt, amit szívesen megőriznének az utókor számára. Ezúttal Feledi János koreográfus-rendezőt kérdezték.
Melyik kortárs képzőművészeti alkotás kerüljön az időkapszulába, és miért?
Király Tamás ruhái. Mindegyik önmagában is egy képzőművészeti alkotás! Volt szerencsém egy közös projekt kapcsán együtt dolgozni vele, és egy nagyon izgalmas, érdekes embert ismertem meg benne. A magyar divattervezés egyik legexpresszívebb alakja. Hitvallásában az öltözködés, a film, a színház, a performance és a képzőművészet kéz a kézben járt, egy igazi „összművész” volt.
Melyik kortárs zeneműnek kell mindenképp helyet kapnia a kapszulában?
Eötvös Péter: Angels in America, Arvo Pärt: Fratres, illetve Max Richtertől a Three Worlds: Music from Woolf Works.
Ha egy – de csak egyetlenegy – könnyűzenei album / pop- vagy rocklemez kerülhetne az időkapszulába, melyik legyen az?
Egyértelműen a Queen Greatest Hits 1–2. lemeze!
Melyik kortárs irodalmi alkotást választanád, és miért?
Pintér Bélától az Újabb drámákat. Pintér Béla merész színházcsináló. Azért ezt a kötetet mondanám, mert az idén 20 éves társulat elmúlt 5 évében született történetek verses, elbeszélő formájuk miatt olvasva is élményszerűek, élvezhetőek. Újra és újra felidézik a színpadi képeket, a színészi játékot, a jól sikerült rendezői megoldásokat, az első benyomásokat, a közönség reakcióit. Élményszerű adalékokkal tűzdelik az olvasást.
Ha meg lehetne őrizni egyetlen illatot az utókornak, minek az illata legyen?
A természet illatát, a fák, erdők, virágok illatát őrizném meg, mert a frissességet, a szabadságot jelentik nekem, és a természet ereje semmivel sem hasonlítható össze. Sajnos egyre kevesebb zöld terület marad az emberiségnek…
Ha meg lehetne őrizni egyetlen ízt az utókornak, minek az íze legyen?
A csípős ízt őrizném meg, mert serkenti az energia és a vér keringését. Egy jó húslevest Erős Pistával, vagy egy jó marhapörköltet hegyes erős paprikával díszítve.
Ha csak egy filmet tehetnénk az időkapszulába, melyik legyen az?
Tom Ford: A Single Man. A film gyönyörű stílusa valós érzelmekre és Colin Firth kimagasló színészi teljesítményére épül. Firth egy olyan karaktert alakít, aki még egy napig megpróbálja a kezében tartani az egyébként szétesett életét. A kilátástalanságról és az élet értelméről szóló filmben a visszaemlékezések érzékeltetik, mekkora a kontraszt a főszereplő életében. A forgatókönyvre jelentősen rásegít a kiváló zene és operatőri munka.
Mi lenne az a három hétköznapi, akár személyes tárgy, amit betennél az időkapszulába?
Fotók a családról, barátokról, élményekről. A legfontosabbak talán az élmények, amiket megélünk a szeretteinkkel, barátokkal, mert azt senki nem veheti el tőlünk. Ezek számomra a legfontosabbak, amik nem tárgyhoz kötöttek.
Az időkapszula része egy aktuális szelfi is:
Milyen tanácsot adnál ma 16 éves, tinédzser önmagadnak?
Minden pillanatot élvezzen ki, ragadjon meg. Bízzon jobban magában, és legyen türelmes bizonyos helyzetekben. Olvasson, tanuljon többet, érdeklődjön a világ dolgai iránt. Kevesebb Coca-Cola és televízió… :)
Mit üzennél jövőbeli, 20 évvel idősebb önmagadnak?
Hallgasson jobban a belső hangokra, érzésekre, s ne engedje, hogy mások befolyásolják. Ne húzza fel magát hirtelen, nyugodjon le, és higgadtan döntsön. Türelem!
Ha az emberek 10 év múlva visszagondolnak a CAFe Budapest keretében látható előadásodra, mi legyen az a 3 szó, ami szeretnéd, ha eszükbe jutna erről a projektről?
„Emlékszel, milyen expresszív, látványos és katartikus volt?”
Nyitókép: Feledi János. Fotó: Szigeti László
