A szentendrei székhelyű MANK Nonprofit Kft. az Emberi Erőforrások Minisztériumának megbízásából évente meghirdeti a Derkovits-ösztöndíjpályázatot a fiatal, pályakezdő, igazoltan önálló művészeti tevékenységgel bíró, harmincöt éven aluli alkotóművészek számára. Az ösztöndíj a festő-, a grafikus-, a szobrász- és az intermédia-művészetek 26 nyertesét egy éven át havi bruttó 100 ezer forinttal segíti a szakmai előmenetelükben. A nyertesekről az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kinevezett, a MANK által működtetett szakértői kuratórium döntött. A modern magyar festő után elnevezett ösztöndíjat először 1995-ben hirdették meg, hogy anyagi forrást teremtsen a munka- és pénzhiányban élő hazai alkotóknak.

Az idei, 2017-es nyertesek közül három, különböző területen tevékenykedő művészt választottunk ki és vettük gorcső alá tevékenységüket.

Fabricius Anna fotográfus és intermédia-művész már harmadszorra nyerte el a Derkovits-ösztöndíjat. A művésznő fő profilja a fényképezés, azon belül több téma és kifejezésmód is érdekli, életműve pedig újabban kiegészült videómunkákkal is.


Művészeted fő témaköre a munka. Hogyan ragadod meg a munka világát a fényképsorozataidban és a videóidban?

Ezek a fotósorozataim a munkán belüli közösségekkel, a munkához való hozzáállással, illetve a munkahelyi kondíciókkal foglalkoznak. Az első, csoportokat bemutató sorozatom a diplomamunkám volt 2005-ben a MOME-n (akkor még Iparművészeti Egyetemen), ez volt a Lovagok és Lovarnők című sorozat. Ebben olyan csoportokat mutattam be, amelyek lovakkal dolgoznak, miközben kerestem azokat az attribútumokat, amelyek által csoporttá válnak, amelyektől egységként definiálhatom őket. Törekedtem arra, hogy ne legyenek alá-fölérendelt viszonyok és kiemelt szereplők, inkább csak egy, a csoportra és a tevékenységükre jellemző zsánerkép. A diploma után már az uniformis kérdése foglalkoztatott: vajon elveszik-e általa az egyéni karakter? A Magyar Szabvány című sorozatomban a kiindulópont a különböző munkaköri leírások voltak, amelyeket a neten olvastam. Elgondolkoztam: ha egy körmondatban leírható egy szakma, akkor valószínű, hogy egy mozdulatban is meg lehet fogalmazni őket. Ez a nézőpontom mostanra ismét eltolódott kicsit: az utóbbi években készített videóimon riport formájában már a személyesebb jellegű, de szintén munkával foglalkozó történetek jelennek meg.

fabricius_anna_lovagokes_lovarnok_2


Ezekben a munka-képekben mennyi a dokumentarista és mennyi a művészi vonal? Melyik ághoz sorolnád inkább őket?

A képeimen mindenki saját magát alakítja. Nincsenek eljátszott pozíciók, eljátszott karakterek, hiszen az adott emberek ismerik a legjobban az adott problémát, ők ebben élnek. Ebből a szempontból ez dokumentarista vonal. Viszont éppen a megrendezettsége miatt mégis fikciós képet látunk. Leginkább a színházhoz tudnám hasonlítani. Alternatív valóságképek ezek, melyek jól láttatják a valóságnak azokat a szeleteit, amelyeket nem mindig veszünk észre.


Van a fényképészetednek egy másik vonala is, melyekben a képeidhez szövegeket párosítasz?

Ezek a játékosabb, asszociatívabb munkáim sokkal inkább saját magamról szólnak, a saját lelkivilágomat tükrözik. Az Alany, állítmány, nem mellékes nevek című sorozat talán a legszemélyesebb munkám. Itt a szövegeket a saját szerelmi életemből merítettem, ezekhez rendeltem hozzá a képeket szabad asszociatív módon. A sorozathoz felkértem Simon Márton költőt is, akiről tudtam, hogy verseivel nagyon röviden és érzékenyen tud ráerősíteni ezekre az érzésekre.

uveghordok72_fabricius_anna

Melyik műfajban nyertél idén a Derkovits-ösztöndíjpályázaton?

Fotószakon végeztem, de ahogy elkezdtem videókat is készíteni, természetszerűleg felmerült a Derkovits-ösztöndíj, amely az intermediális művészeteket is támogatja. Azt gondolom, hogy minden kérdésnek megvan a saját eszköze, a saját formanyelve, amelyen keresztül a legjobban tudom megragadni, a legjobban tudok vele foglalkozni. Adott esetben ez lehet egy videómunka, de ha szöveget kell használnom, akkor szöveget használok, ezek nálam nem egymást kizáró tényezők.


Min dolgozol most?

Jelenleg egy olyan munkával foglalkozom, melyre már színészeket kértem fel, így az ösztöndíj jelentős segítséget jelent a kifizetésükben és az utazási költségekben is.

 

Szabó Ottó, alias Robotto szobrászművész először nyerte el a Derkovits-ösztöndíjat a fém- és acéltárgyakból készített szobraival. A különböző alkatrészekből összeszerelt, olykor mozgatható alkotások különleges történetekkel, múlttal bírnak, mégsem céljuk a világmegváltás.


A művészvilág Robotto néven ismer. Mi a története a művésznevednek?

Amikor Londonban dolgoztam, fontos volt számomra, hogy a külföldi közönség ne azon kezdjen el töprengeni a munkáimat nézve, melyik országból érkeztem. Szerettem volna ezt átlépni és olyan nevet választani, amely nem tereli el a figyelmet, amelynél az embernek nem kell meghatároznia az országot, ahonnan érkezett. Ezért éreztem szükségesnek, hogy művésznevet válasszak.

robotto4

Hogyan szerzed a szobraid elkészítéséhez szükséges alapanyagot?

Régebben sokat jártam vastelepekre, akkor annyi alapanyagot szereztem, hogy máig is abból dolgozom. Mostanában elkezdtem nagyobb volumenű kültéri munkákat is készíteni, ezeknél már a megvásárolható alapanyagokat használnom: ezeket lehet igazán kültérivé tenni és strapabíró kültéri szobrokat fémből elkészíteni. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen hulladékból dolgozom, nem mindegyiket lehet a célnak megfelelően kezelni, felhasználni.


Mi a célja, az üzenete a művészetednek?

Nem feltétlenül akarom megváltani a világot. A célom inkább az, hogy az emberek, akik kapcsolatba kerülnek a műveimmel, egy játékosabb világba is betekinthessenek.


Miként fogadtad a hírt, hogy elnyerted a Derkovits-ösztöndíjat?

Nagyon sok kolléga pályázik erre az ösztöndíjra, éppen ezért nehéz is elnyerni, így számomra nagy elismerést jelent. A havonta érkező fix összeg komoly segítséget jelent, és bár nem milliókról beszélünk, ad egyfajta biztonságot a munkához.

robotto1

Min dolgozol most, mi lesz a következő alkotásod?

Most elkészült egy űrhajós témájú, nagyméretű, háromméteres fémszobrom, nemrég avatták fel Szentendrén. Emellett készülnek még épületszerű, gyárakra is emlékeztető szobraim, amelyeket növényekkel kombináltam. Ezeket felfuttattam az alkotásokra, beléjük ültettem őket, így ezek már a természettel vannak összhangban.

 

Keresztesi Botond színes, szürrealista látványvilágú festményeivel másodszorra nyerte el a Derkovits-ösztöndíjat. A fiatal festőművész a szürrealizmus mellett több irányzatból merít, így hozza létre a sajátos, egyedi látványvilággal és eszmei háttérrel rendelkező képeit.


Honnan ered festményeid szürreális látványvilága?

Az a fajta szürrealizmus érdekel, mint amikor David Lynch Blue Velvet (Kék bársony) című filmjében, az egyik jelenetben a főhős talál egy fület az erődben. Ez az erős képi hatás visszaköszön a tárgyakat természeti környezetben ábrázoló festményeimen. Úgy vagyok figuratív festő, hogy tárgyportrékat készítek, a tárgyak pedig visszautalnak a használóikra.

keresztesi2

Mely stílusokból, irányzatokból merítesz?

Nagyon motiválnak az 1980-as évek albumborítói és a reklámvilága, ennek a kornak a popos beütésű vizualitása, reklámgrafikája. Emellett a szürrealizmushoz is kötődnek a műveim: sokszor vonnak párhuzamot Reneé Magritte-tel, akinek a munkái egyébként is fontos inspirációt jelentenek a számomra, és vonz Giorgio de Chricio világa is. A magyar festészeti hagyományban szintén sok példaképem van, nagyon tetszik például Gerber Pál és Hecker Péter vonala, a ?90-es évek szűrt realizmusa. Emellett visszaköszön képeimen még az absztrakt festészet is, Mauer Dóra és Bak Imre képiségének, színeinek hatásai. A színhasználatomban érvényesül még a ?90-es évek számítógépes játékainak világa, a Nintendo-hatás, amikor bitekből építkeznek a színek.


Milyen munkákkal pályáztál a Derkovits-ösztöndíjra?

Specifikus sorozatokkal. Az egyik egy delfti csempesorozat volt, amely a redukálásról szólt: a fehér alapszínből sötétkék kontúrral bontakoznak ki a formák, ebből a két színből épül fel a kép. Aztán létrehoztam egy másik szériát is: ezeken a festményeken fújt technikával készült erdei háttér látható, ebből tűnnek elő az arcok. Ezek a képek kicsit szintén visszautalnak a természeti környezetben megjelenített tárgyvilágra.

keresztesi3

Mire fogod felhasználni az ösztöndíjat?

A Derkovits-ösztöndíjból befolyó havi összeget leginkább az anyagvásárlásba tudom beleforgatni. A festészet elég költséges műfaj, folyamatosan vannak kisebb-nagyobb kiadásaim, ezért jól tudom használni a havonta érkező összeget a munkámban.


Min dolgozol most?

Jelenleg egy olyan sorozaton dolgozom, amely megjelenésében és technikáját tekintve hasonló az erdős szériához, csak ez kevésbé figurális. Mindemellett egyéni festményeim is születnek, amelyek nem kapcsolódnak szervesen egyik sorozathoz sem, így önmagukban is megállnak, vagy később esetleg egy másik csoporthoz kapcsolódnak majd. Próbálok folyamatosan dolgozni a festményeken és csoportosítani őket, ha lehetséges.

 

Révy Orsolya