Fontos: a tőrösdarazsak nem veszélyesek, elpusztításuk törvénytelen

Májustól lehet számítani a termetes tőrösdarazsak feltűnésére, amint a kertek, parkok gyepén, egy korhadó fa közelében, a komposztnál keringenek, akár nagy tömegben is. Az MME arra hívja fel a figyelmet, hogy ezek a rovarok az emberekre, a háziállatokra nem veszélyesek, ugyanakkor biológiai úton segítenek kordában tartani például a cserebogár-szaporulatot is.

Ártalmatlanságuk miatt a Magyarországon élő féltucatnyi faj irtása felesleges, ráadásul az óriás tőrösdarázs védett, természetvédelmi értéke 50 ezer forint, elpusztítása éppen ezért törvénytelen is.

A tudatlanság évről évre számos ilyen állat pusztulását okozza, amikor a felesleges pánikkeltés hatására a munkájukat nem kellő szakmai felkészültséggel végző rovarirtók tömegesen mérgezik le a tőrösdarazsakat.

A rovarcsalád hazai képviselői túlnyomórészt termetesek és látványos megjelenésűek. Az óriás tőrösdarázs, amelynek nősténye csaknem öt centiméteres, egyben kontinensünk legnagyobb hártyásszárnyúja is. Ezek a rovarok nem tévesztendőek össze a családi közösségekben élő, a ház körül gyakori és agresszív, jellegzetes fekete-sárga mintázatukkal jól elkülöníthető társas darazsakkal, köztük a lódarázzsal.

A tőrösdarazsak is rendelkeznek fullánkkal, ezt azonban – hacsak nem fogjuk meg őket – nem ellenünk használják. Mérgük nem fájdalomkeltésre, hanem lárvák megbénítására szolgál. A tőrösdarazsak ugyanis parazitoidok, szaporodásukhoz, a peterakáshoz nagyobb rovarok, elsősorban lemezescsápú bogarak lárváira van szükségük.

Megjelenésükre ott lehet számítani, ahol a talajban, a pusztuló fában, a komposztban nagy, gyakran jelentős mennyiségben találnak cserebogár-, szarvasbogár-, orrszarvúbogár-, rózsabogárlárvát. Éppen ezért nélkülözhetetlen elemei a kiskert, a park, az ültetvény vegyszermentes, biológiai alapú rovarok elleni védelmének.