Évszázadok ízei, ételek az ínségben
Az MNM KK Magyar Nemzeti Múzeum Élő történelem című programsorozatában megmozdulnak a tárgyak és megszólalnak a régmúlt emberei. A január 23-i alkalmon az étkezésről lesz szó háborúban, ínségben.
A Magyar néprajzi lexikon külön szócikket szentel az ínségeledeleknek, amelyeket aszály, árvíz vagy háborús pusztítások idején fogyasztottak az emberek. A legtöbbször a liszt pótlásával próbálkoztak, az opciók pedig kimeríthetetlenek voltak. A feljegyzések szerint Magyarországon az 1500-as években tölgyfalisztből sütöttek kenyeret, az 1700-as évek elején Csíkszéken megőrölték a mogyorórügyet is, a Tisza mellékén pedig sásgyökérből készítettek lepényt. A 19. században moha, szalma, összeőrölt kukoricacsutka, tölgymakk és fűrészpor is került a kenyérbe.
A háborúk idején mindent szaporítani akartak. A lisztet gipszezték, a tarhonyát kavicsozták, a paprikát téglaporozták. A hamis áruk mindenhol megfordultak, a krumplit rosszul mérték, a húsárut „fiatalították”, a kolbászba és a parizerbe lisztet és vizet tettek, az asztalra pedig hamis bor került. Hús hiányában hamis húslevest főztek, hamis velőt készítettek zabból és karfiolból, zsemléből pedig vagdalt szeletet.
Mit lehet tudni a fronton harcoló katonák étkezéséről? Milyen kihívásokat rejtett a háborús időszak a gasztronómiára nézve? Hallgassa meg első kézből, mit tudhatunk a 20. század gasztronómiájáról.
Részletek itt.
