A produkció a Magyar Állami Népi Együttes és a Szolnoki Szimfonikus Zenekar együttműködésének újabb állomása, melyben Carl Orff Carmina Buranája és a Sebő Ferenc által komponált Pannon freskó táncos előadás áll egy színpadra. A zene vagy a tánc inspirálta a mostani darabot?
Már régóta szoros kapcsolatot ápolunk a Szolnoki Szimfonikus Zenekarral, számos közös produkciót mutattunk már be, tavaly például, amikor 60 éves lett a Magyar Állami Népi Együttes, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon adtunk közös koncertet. A Carmina Burana feldolgozásának az ötlete is tőlük származott. Némi gondolkodás után igent mondtam a felkérésre, át kellett ugyanis gondolni, hogy Carl Orff zenéje ? még ha a középkori népies diákdalok inspirálták is ? miként illeszthető össze az Állami Népi Együttes által képviselt műfajjal. Mivel azonban a Pannon freskó című előadásunk is hasonló indíttatású, gondolatkörét középkori gyökerek vezérlik, úgy éreztem, a kettő együtt nagyon izgalmas világot épít fel. Mind a kettő a folklórból táplálkozik. Az egyik annak egy komolyzenei megfogalmazása, a másikban pedig Sebő Ferenc fogalmazza meg a népzene segítségével ? az előadásban pedig mindkettőre táncolunk. Miközben pedig a tradicionális táncok színpadra állítását fontosnak tartjuk, európai és magyar gyökerek fonódnak össze az alkotásban.
 
Milyen üzenetet képes átadni a zene és a tánc egyvelege?
Az előadásban az életigenlésé a főszerep, amit itt-ott sötétebb elemekkel egészítünk ki ? épp úgy, ahogy a világunk is felépül. Arról szól, hogy higgyünk önmagunkban, higgyünk a művészet erejében, segítsük egymást.
 
Honnan kapta nevét az előadás?
A Nap külön-külön is megjelenik a Pannon freskóban és a Carmina Buranában. Előbbi annak ciklikus mozgását írja le, ahhoz kapcsolja a történeteket, de az utóbbiban is a Napról énekelnek. Maga az előadás is közel esik a téli Napfordulóhoz, amikor a Nap legyőzi a sötétséget, tehát a napos órák száma meghaladja az esti órák számát.
 
Mikor kezdődtek a próbák?
Mivel számos művészeti csoport részt vesz a munkában, a közös nagy próbára csak január 6-án lesz lehetőség. Külön-külön persze addig is készülünk az előadásra. Mi felvételeket hallgatva próbálunk, az Állami Népi Együttes és a Sebő zenekara már dolgozik együtt, a közös táncok pedig a decemberi közös próbákon véglegesülnek. Nem csak arról van egyébként szó, hogy a táncok és a zenék konzekvensen kövessék egymást, a látványnak is kerek egészet kell alkotni, egy mai előadás ugyanis nem képzelhető már el megfelelő látvány nélkül. A népi ihletésű kosztümjeinket erősen stilizáltuk ? a mai viligát tükrözi ?, az előadás alatt pedig egy ledfalas nagy kivetítő mutatja meg az előadás belső részleteit. Az egésszel színházi élményt szeretnénk nyújtani.
 

patkos.jpg
Az ősbemutatóval ünnepli ötéves együttműködését a Magyar Állami Népi Együttes és a Szolnoki Szimfonikus Zenekar ? derült ki a december 6-ai sajtótájékoztatón Szolnokon. A közös pályaút Mihályi Gábor Tisza Táncegyüttesben végzett munkájára nyúlik vissza, ahol a koreográfus pályafutását kezdte. A Kállai kettőssel folytatódott a munka, de az együttműködés a Béres Klára-évforduló kapcsán is testet öltött. Ekkorra már a széles közönség számára is kiderült, Mihályi Gábor nem csupán a már ismert koreográfiákat tudja megismételni, az új inspirációknak sincs hiányában ? mondta el a december 6-ai sajtótájékoztatón Patkós Imre, a Szolnoki Szimfonikus Zenekar szakmai igazgató. A közös munka része volt még a más által nem adoptált Marosszéki táncok, illetve a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon adott közös koncert, amit jövőre a Naphimmnusz követ, ahol első ízben fordul elő, hogy a zene inspirálja majd a táncot és nem fordítva ? tette hozzá. Az eseményen elhangzott: 50 diák ingyen is részt vehet az eseményen, illetve a szervezők, művészek sejtették: számos meglepetésre számíthat a nézőközönség. A tánckoncertet december 11-én kosztümős táncpróba, az előadás napján pedig ifjúsági előadás előzi meg.
 
Lesz a produkciónak folytatása?
A tavalyi nagy januári koncertünk után magunknak is feltettük ezt a kérdést, azóta azonban azt nem mutathattuk be újra. A mostani előadás folytatásában ugyan reménykedünk, tudjuk, a jelenlegi elvonások idején nehéz sikeresen forgalmazni ezeket a nagy produkciókat. Az sem lesz kevés viszont, ha a szolnoki 2000 néző, és az előadók elégedetten távoznak.
 
Nehézséget jelent továbbá, hogy nem feltétlenül ezekre az előadásokra ül be a nagyérdemű.
Hogy a néptánc és a népzene a médiában is megjelenjen, döntés kérdése. Nyilván a kereskedelmi televíziókat nem lehet erre kényszeríteni, a közszolgálati adók körében azonban lehetne olyan kultúrpolitikai döntést hozni, mely szerint a műsorok bizonyos százalékát a népzenére, a néptáncra fordítsák. Elég dél felé átlépni a határt, Szerbiában, Görögországban tombolnak a népzenei feldolgozások, ott nem jellemző, hogy a zenék 95 százaléka angolszász. De nem csak a folklórt érinti ez a hiány, egyáltalán a művészet keveset jelenik meg a közszolgálatban. Megoldást jelentene például, ha a négy közszolgálati csatornából egyet art, mezzo típusú művészeti csatornává alakítanának.
 
(Forrás/fotó: Kultúra.hu)
program
facebook icon Megosztás a Facebookon
facebook icon Küldés messengeren
facebook icon link másolása