Ha Móricz Zsigmond műveire és a bennük megidézett paraszti világra gondolunk, olyan érzésünk támad, mintha az író koránál régebbi múltba, egy letűnt, túlhaladott és vad világba repülnénk ? folytatta emlékezését dr. Hoppál Péter, és kiemelte: Móricz naturalistának mondott ábrázolásmódja, amelyet Kosztolányi Dezső magához a természethez hasonlított, egy valóban kilátástalan, zárt világot tár elénk. Ennek mintegy ellenpontozásaként Móricz a harmincas évek Magyarországának vidékén értékmentő és tehetséggondozó munkát vállalt: járta az országot, erdélyi, felvidéki, vajdasági, de még amerikai magyar szerzők írásait is közölte, és felkarolta az autodidakta tehetségeket. Áldozatos munkája során meséket, népdalokat és más népi kincseket rögzített és őrzött meg az örökkévalóság számára.
?Móricz életére és életművére is jellemző, hogy olyan messzire utazik, olyan rejtett zugokat tár fel, ahol már mások az élet törvényszerűségei. Olyan helyeket mutat meg és olyan mélyre ás a magyar lélek, illetve a magyar társadalom bugyraiban, hogy sebeket és fájdalmakat is okoz vele. Ezzel azonban egyúttal tükröt is tart a társadalom és a magyarság egésze felé, továbbá a fejlődés szükségességét is hangsúlyozza? ? emlékezett dr. Hoppál Péter. Arról is szólt: Móricz Zsigmond kora Magyarországának kiemelt személyisége volt, a jobb jövő akarója, a pozitív emberi értékek védelmezője, a ma Magyarországának pedig hírnöke, aki azt vallotta: ?mindig a jövőnek kell dolgozni, nem a hirtelen zsebre vágható, pillanatnyi sikernek?. Gondolatvilágának mélysége ma, hetvenöt évvel halála után is aktuális mondanivalót hordoz emberről, társadalomról, nemzetről és a fejlődés folytonos szükségességéről. ?Ezért fontos, hogy a jelen és a jövő számára is érthetővé tegyük életművét, és életben tartsuk szellemiségét? ? szólított fel dr. Hoppál Péter, majd értékőrző tevékenységéért köszönetet mondott a Móricz Zsigmond Társaságnak, valamint a Petőfi Irodalmi Múzeumnak is.
Az ünnepélyes megemlékezésen dr. Szilágyi Zsófia irodalomtörténész, a Móricz Zsigmond Társaság elnöke felidézte, miként zajlott Móricz Zsigmond temetése és meghatódva emlékezett Illyés Gyula búcsúszavaira: ?A magyarság hadszínterének legnagyobb ismerője szállt sírba. Siratunk, mint a kurucok siratták Vak Bottyánt, mert te magad is teremtetted hadseregedet. Turi Danit, Nyilas Misit és a többieket. Ez a hadsereg immár mindörökké fogva él és hirdetni fogja a nevedet. Ady, Kaffka, Kosztolányi, Osvát Ernő és Babits Mihály után te is korán hagytál el bennünket. Pedig még mindig nagyon kevesen vagyunk és még mindig kevés az alkotás. Újulj meg bennünk, ne hagyj el minket!?.
Visszaemlékezésében dr. Szilágyi Zsófia azt is elmondta: Móricz független szellem volt, aki olyan mennyiségű szöveget hagyott ránk, hogy még ma sem jelenthetjük ki magabiztosan, ismerjük a teljes életművet. Hetvenöt évvel a halála után is azt érezhetjük időnként, hogy kopog valahol az írógépén, hiszen új Móricz-könyvek keltenek izgalmakat, mai olvasók várják naplójának egy-egy új kötetét. Ugyanakkor nem csak olvasni és újraolvasni izgalmas a köteteit, kimondottan izgalmas foglalkozni Móricz Zsigmond személyével is: életművén és sorsán keresztül egy egész korszakra láthatunk rá ? és nem pusztán a korszak irodalmára. ?Azon is elgondolkozhatunk, milyen utat járt be a Tiszacsécsén született kisfiú, vajon mennyire tipikus vagy egyedi az a társadalmi emelkedéstörténet, ami egészen az irodalmi elit közepére vitte fel őt.?
Móricz azonban nemcsak író volt, hanem az írás rabja is ? tette hozzá dr. Szilágyi Zsófia, majd kijelentette: ?mégis képes volt a szövegtermelésben megállni időnként, hiszen nem szerette ismételni önmagát sem témában, sem művei elbeszélésmódjában vagy szerkesztésében. Néha elfáradt, majd újra nekirugaszkodott, hogy valami nagyon mást, nagyon újat hozzon létre. Ezekből a nekibuzdulásokból született meg Az Isten háta mögött, a Kivilágos kivirradtig, a Rab oroszlán vagy az Árvácska.? ?Ne hagyj el minket? ? mondta beszédében Illyés, és Móricz máig nem hagyta el irodalmunkat ? jegyezte meg, hozzáfűzve: nem minden regénye és novellája szólítja meg a mai olvasót, a színpadokon ritkán születnek Móricz-műveket idéző előadások, de az irodalomtörténészek ma is kutatják titkait, írók beszélnek esszékben kedvenc Móricz-műveikről, sőt Móricz néha regények hőseként jelenik meg, mondatai élednek újra kései utódai ? Nádas Péter, Esterházy Péter, Spiró György, Grecsó Krisztián, Háy János, Oravecz Imre ? szövegeiben.
A megemlékezés zárásaként Móricz Zsigmond sírjánál koszorút helyezett el többek között dr. Hoppál Péter, Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Radnainé Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézete vezetője és Szeneczey Balázs főpolgármester-helyettes is.
Kultúra.hu
Fotó: Csákvári Zsigmond
