A smiley face-t, bár sokszor úgy érezzük, hogy időtlen idők óta használjuk, valójában csak 1963-ban, Massachusettsben alkotta meg Harvey Ball, és az volt vele a célja, hogy egy helyi cég dolgozóinak morálján javítson. Ez a banális szimbólum: a homogén sárga felületen megjelenő két pontocska és az íves vonal később sokáig az öröm, a boldogság jele volt, idővel pedig mindennapi kommunikációnk részévé vált. Nem véletlen, hogy a művészek is gyakran felhasználják. A Keep Smiling nem történeti kiállítás, és nem elégszik meg a formai azonosságokkal, hanem olyan műveket vonultat fel, amelyek az irónia, a szarkazmus és a groteszk eszközei segítségével reflektálnak a smiley-k jelenlétére és a popkultúra visszásságaira.
Ha a vizualitásra fókuszálunk, akkor a kiállított műveket a cukiság fogalma alapján is értelmezhetjük: homogén színfoltokkal megfestett, egyszerű, olykor már banálisnak ható karaktereket, szimbólumokat látunk, amelyek első látásra szórakoztatónak, kedvesnek tűnnek. Ez azonban a kiállítás legfelső rétege csupán, amely a bevonódást, a mondanivalóhoz való hozzáférést segíti.
Majoros Áron Zsolt Pac-Man 1 műve például a sárga gömb formájú figurát gondolja tovább, ezt a cuki és egyszerű karaktert, ám bájosságát gyorsan megsemmisíti azzal, hogy a száját éles vasfogakkal tölti meg, és így agresszív „kisgömböcöt” formál belőle, amely mindent felzabál. A fogyasztói társadalom jelképeként is értelmezhető karakter korunk erőszakosságára és kíméletlenségére ébreszt rá. Fazekas Dániel Schredder című műve a kapitalizmus profitorientáltságának kritikája: a pénzérmére emlékeztető smiley-t klasszikus épület veszi körül, amelynek mosolygós szája a pénzt számolatlanul elnyelő és „megzabáló”, fémfogakból álló aprító.
Fazekas másik munkája, a Fuck off talán még ennél is izgalmasabb, hiszen az angyal-ördög ellentétpár segítségével a társadalom értékvesztettségére mutat rá, vagy inkább arra, hogy ma már mennyire nehéz különbséget tenni jó és rossz között. A cím, valamint a bájosnak tűnő, ám a fegyvereket nekünk szegező figura az egyre individualistábbá váló társadalom metaforájaként is értelmezhető: olyan karakterként, amely, bár mosolyog ránk, de valójában azt szeretné, hogy nagyon gyorsan kopjunk le.
Hasonló az üzenete kissmiklos Loved című figurájának. Olyasféle, hogy manapság mennyire nehezen engedjük magunkhoz közel az embereket, milyen nehéz másoknak megengednünk, hogy szeressenek minket. A művész további itteni munkái szintén arról szólnak, hogy érzelmileg mennyire ki vagyunk lúgozva, illetve hogy mély és árnyalt megéléseinket milyen könnyen elrejtjük e sematizált és homogenizált emojik mögé. Kissmiklos a társadalom érzelmi elszegényedésére reflektál, de arra is rámutat, hogy bár az emojik eredetileg érzéseink vagy hangulatunk kifejezését szolgálták, valójában gyengítik üzeneteink érzelmi gazdagságát.
Tayler Patrick kedves arcú szellemfigurája a világ fake voltára adott reflexió. Arra, hogy ma a legtöbb dolog nem igazi, hanem felfújt lufi. Jánosi Anna Levitation című műve pedig annak kifejezése, hogyan érezzük magunkat a mai világban: a rengeteg inger közepette szétfolyunk, nem találunk biztos pontokat, és csak sodródunk, fluidálunk.
Fáskerti Zsófi két intim munkával is szerepel a kiállításon, mégis a tér közepébe állított, széttört és kordonnal körülvett, sztétmentszerű installációja az, ami leginkább felkelti az érdeklődést. Ez a mű a világba vetett hitünk darabokra hullásáról, reményeink szertefoszlásáról szóló erőteljes állítás, és a társadalmi valóságunkkal szembesít.
Menyhárt Marcell műve a kilencvenes évek videójátékainak vizualitását idézve pixelizált, mosolygós arcot ábrázol, ami a felnövés okozta stresszről szól. Arról, hogy míg gyerekként a titok még izgalmat jelentett, felnőttként már inkább bizonytalanságot okoz, zavart kelt, mert nem tudjuk, az életünket építő kockák mit rejtenek a számunkra.
Ez a kiállítás óriási fricska korunkra, világunkra vonatkozóan, amely mindent eltorzít, kilúgozza az érzelmeinket, és ellehetetleníti az emberek közötti mély kapcsolódásokat. Arra szólít fel, hogy legyünk baromira boldogak, bizakodók, pedig a világ tele van szörnyűségekkel, küzdelmekkel és társadalmi gondokkal. De persze keep smiling, hiszen egy sárga, mosolygós fejjel minden csúnya dolgot el lehet takarni…
Fotók: Eszter Sarah
