A PET-palackok már bennünk úszkálnak

Nyár, hőhullámok, erdőtüzek, vízkorlátozások: a kánikulában könnyű elfeledkezni arról, hogy más, legalább olyan súlyos környezeti problémákkal is szembe kell néznünk, mint a klímaváltozás. Július sem csak a vízben tespedés vagy a dinnye szezonja, hanem a Műanyagmentes júliusé is, ez pedig remek alkalom arra, hogy közelebbről is megnézzük ezt a látszólag hétköznapi, valójában félelmetes anyagot, amely annyira körülvesz minket, hogy már szó szerint bennünk cirkulál.

Amikor egy jó ötlet elromlik

Ma már nehéz elképzelni, de az 1900-as évek elején a műanyagot nemes céllal hozták létre, olyan természetes anyagokat akartak kiváltani vele, mint az elefántcsont, a teknőspáncél vagy éppen a fa. Azonban gyorsan kiderült, hogy a műanyag olcsó, könnyű, ellenálló és mindenre is jó, így ma már évente több mint 450 millió tonnát gyártunk belőle, és ez a szám várhatóan 40 százalékkal nőni fog a következő tíz évben. Az elmúlt 70 évben – amióta igazán berobbant a műanyagipar – összesen 8,3 milliárd tonna műanyag készült, amelyből körülbelül a fele egyszer használatos termék, azaz kávéspohár, műanyag palack, csomagolás, szívószál. A megtermelt szemetünknek pedig még mindig csak körülbelül 25 százalékát hasznosítjuk újra, bár ebben hatalmas eltérések vannak a különböző országok között.

De hogy mi is a legnagyobb baj a műanyaggal? Az, hogy sosem tűnik el igazán, akár ezer évig is megmaradhat, és nem bomlik le, hanem csak széttöredezik. A színes PET-palackok, a poliészter ruhák, a műfüvek előbb-utóbb apró, szabad szemmel alig látható mikroműanyagokká morzsolódnak, amelyek ott úszkálnak a folyókban és tengerekben, megtelepednek az ágyásokban, szállingóznak a levegőben. Ezek pedig előbb-utóbb bekerülnek az emberekbe is:

Mikroműanyagokat találtak már az emberi vérben, agyban, sőt a placentákban is. És ez még csak a kezdet. Senki sem tudja pontosan, milyen hosszú távú hatása lesz annak, hogy műanyagrészecskék keringenek bennünk, de az eddigi vizsgálati eredmények – hormonális zavarok, gyulladások, rákkeltő hatások – nem igazán megnyugtatóak.

A műanyagszennyezés azonban nemcsak környezeti és egészségügyi, hanem társadalmi probléma is. Bár a legtöbb műanyagot a gazdag országok használják, a szemetet gyakran szegényebb országokba exportálják, ahol aztán szabálytalanul elássák, elégetik vagy simán kidobják. A műanyaggyártással és -feldolgozással foglalkozó gyárak környékén élők – gyakran marginalizált közösségek – sokkal nagyobb egészségügyi kockázatoknak vannak kitéve, mint azok, akik a műanyagok valódi használói.

Ha a műanyag az embereknek rossz, akkor az állatoknak még rosszabb. Gyakran látni az elborzasztó képeket a műanyagszennyezés miatt elpusztult állatokról: albatroszok a gyomrukban PET-palackokkal, teknősök nejlonzacskókba gabalyodva, fókák vízben hagyott halászhálók miatt megfulladva. A megfigyelések szerint tízből kilenc tengeri madár már evett műanyagot, de hasonló a helyzet a halakkal is.

Évente egy-kétmillió tonna műanyag kerül a tengerekbe és óceánokba. Ennek java a világ folyóin keresztül jut el oda, mint valami nemkívánatos ajándékcsomag. Becslések szerint az óceánokba került műanyag 94 százaléka a fenékaljra süllyed, azaz ott van, csak nem látható. Öt százalék a partok közelében marad, és csupán egy százalék lebeg a felszínen.

És ha ez még nem lenne elég, akkor jöjjön a bónusz: a műanyag klímagyilkos is, hiszen a műanyaggyártás 99 százalékban fosszilis alapú. Minden műanyag szatyor, amit eldobunk, egy kicsit hozzájárul a klímaváltozáshoz. Az OECD szerint a műanyaggyártás és -kezelés összesen 1,8 milliárd tonna CO₂-egyenértékű kibocsátást jelent évente, ez az emberiség teljes kibocsátásának 3,3 százaléka. Nem véletlen, hogy a műanyagipar és az olajipar gyakran kéz a kézben jár: minél több műanyag kell, annál több olajat lehet eladni.

Multik a műanyagtrónon

Bár a műanyagszennyezés problémáját legtöbbször próbálják az egyénre tolni – ne vedd meg, használd újra, dobd a szelektívbe –, valójában a legnagyobb felelősök a multinacionális nagyvállalatok, amelyek évről évre ugyanazok.

A top tízben olyan FMCG, azaz gyorsan forgó fogyasztási cikkeket gyártó cégek (Fast Moving Consumer Goods) állnak, amelyek termékei leginkább egyszer használatos műanyagba vannak csomagolva. A #BreakFreeFromPlastic mozgalom szerint a műanyagprobléma megoldása csak globális egyezményekkel és a töltési-újrahasználati rendszerek elterjesztésével lenne lehetséges.

A műanyaggal vívott háború egyik fontos lépése lesz a Globális műanyagegyezmény (Global Plastics Treaty), egy 175 ország által közösen tárgyalt nemzetközi megállapodás, amelynek célja a műanyagszennyezés megszüntetése világszerte. Az egyezmény egyedülálló módon a műanyag teljes életciklusát kívánja szabályozni: a tervezéstől és gyártástól kezdve a fogyasztáson és felhasználáson át egészen a hulladékkezelésig. A kezdeményezés célja, hogy elősegítse a műanyaghulladék csökkentését, és előmozdítsa a körforgásos gazdaságra való átállást, amelyben az anyagokat nem eldobni, hanem újrahasználni és újrahasznosítani kell. Szintén kiemelt feladat az egyszer használatos műanyagok fokozatos kivezetése és a gyártók felelősségének megerősítése, vagyis hogy azok, akik a műanyagot forgalomba hozzák, viseljék annak környezeti következményeit is.

A tárgyalások utolsó szakaszát augusztus 5–14. között tartják Genfben. A megállapodás megszületése történelmi jelentőségű lépés lehet abban, hogy a világ valóban szembenézzen a műanyagválsággal, és nemcsak kezelni próbálja a következményeket, hanem gyökeresen átalakítsa a rendszert, amely a problémát előidézte.

Az Európai Unió ugyanakkor már önmagában is lépett: 2029-re 90 százalékos újrahasznosítási arányt szeretne elérni a PET-italcsomagolások terén, aminek hatékony eszköze a visszaváltási rendszer.

Az új, REpontokon működő rendszernek köszönhetően 2024 második félévében már több mint egymilliárd palackot, dobozt és üveget váltottak vissza, ami jelentős lépés a fenntarthatóság felé.

Buborékgát és QR-kódos szemétnyomkövető

Ugyanakkor rendkívül innovatív technológiákat is bevetnek már a műanyag ellen. Holland innováció az a buborékgát, amely a folyómeder alá fektetett csőből légbuborékokat enged fel, amelyek láthatatlan falat képezve a vízen úszó műanyagokat egy pontra terelik. A folyóba kerülő műanyagszennyezés 86 százalékát tudják így kiszedni a vízből. Az Ocean Cleanup nevű nonprofit szervezet szuperintelligens, teljesen napenergiával működő bárkákat – úgynevezett Interceptorokat – vet be a világ folyóin, hogy egy speciális szállítószalaggal automatikusan kiszedjék a szemetet a vízből. A hajók már nyolc országban működnek, és eddig hárommillió kiló műanyagot gyűjtöttek össze.

Sőt, már olyan 3D-hidrogélek és ultrahangos eszközök is készülnek, amelyek képesek lebontani vagy szétválasztani ezeket a szabad szemmel alig látható részecskéket.

De már a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás is beállt a szelektív hulladékgyűjtés szolgálatába. A Recycleye például olyan ipari méretű robotokat használ, amelyek légsugarakkal választják szét az újrahasznosítható anyagokat a vegyes szeméttől, így nincs szükség manuális válogatásra. A nyomkövetési rendszerek pedig QR-kódok, mesterséges intelligencia és applikációk segítségével követik nyomon, mi történik a műanyaghulladékkal a begyűjtéstől az újrahasznosításig.

Ugyanakkor a műanyaghulladék összegyűjtése csak az első lépés, a nagy kérdés az, hogyan lehet azt hatékonyan kezelni, hiszen a különböző módszerekkel kinyert műanyagok gyakran annyira elhasználódottak, hogy nem újrahasznosíthatók. A legígéretesebb fejlesztések a biotechnológia területéről érkeznek, a Carbios nevű vállalat például enzimes újrahasznosítási technológiát fejleszt, amely során enzimek bontják le a műanyagot alapvető építőelemeire. Ez az eljárás lehetővé teszi a gyenge minőségű vagy vegyes típusú műanyagok lebontását anélkül, hogy az újrahasznosított anyag minősége csorbulna.

Bizonyos gombafajok is ígéretes, természetes megoldást kínálnak a globális műanyagszennyezés problémájára.

Ez a műanyag-biodegradáció néven ismert folyamat folyékony és szilárd közegben egyaránt működik, így sokféle környezetben alkalmazható lehet a műanyaghulladék eltüntetésére. Több startup is kísérletezik a módszerrel, a legnagyobb probléma egyelőre a technológia skálázhatóságában van.

Lehet, hogy a műanyag feltalálása időlegesen megmentett pár elefántot, de ma már az egész élővilágra és így ránk is súlyos fenyegetést jelent. Az biztos, hogy a műanyaghulladék problémáját nem egyetlen csodaszer fogja megoldani: szükség van a globális szabályozásokra, technológiai újításokra, és nem utolsósorban a társadalmi szemléletváltásra is. Bár a buborékgátak, QR-kódos szemétkövetők és MI-vel irányított ipari robotok már csendesen dolgoznak az ügyön, mi is törekedhetünk arra, hogy minél kevesebb egyszer használatos műanyagot használjunk a mindennapokban. Nemcsak júliusban, de egész évben. Elvégre, ha már úgyis benne úszunk és bennünk úszik, legalább ne tetézzük a bajt.

A cikkhez felhasznált források itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt olvashatók.