A cigányok és nem cigányok közti konfliktusokra, köztük a gyilkosságokra számos példát hozhatnánk, hiszen az eltelt évszázad alatt több említésre méltó eset is történt. A kiegyezés utáni korszakban dekralált "jogegyenlőség" mellett megállapíthatjuk, hogy valóságos egyenlőség sohasem létezett.
A hatósági ügyintézés és a kor szelleme valójában alacsonyabb rendű teremtménynek tekintette a cigányt, és ekképpen is bánt el vele. Az ún. polgári rendszerben a megyék, járások, önálló törvényhatósági joggal felruházott városok mégis egymástól is jelentősen különböző álláspontot képviseltek a cigányokkal való bánásmódot illetően. Nemcsak az elmélet, de a gyakorlat is különbözött egymástól. Lakatos Mihály erőszakos halála jelentősen hátráltatta családja és az alá tartozó karaván letelepítését.
A Horvátkimlei halottak anyakönyvében a következő olvasható "Lakatos Mihály lókereskedő és kovács (czigány)", "67 éves", "Minő betegség vagy baj okozta halálát? Puska-lövés", "Fölvette e a haldokló szentségeit? fölvette", "A temetésének hely és napja? Köztemető 23" (augusztus). A 60-70 főből álló Lakatos család rokonságban állt azzal a karavánnal, amelyikkel József főherceg kísérletezett. Győrben már 1893-ban felvetődött a letelepítés ügye, ekkor létrehoztak egy cigánybizottságot a rendőrfőkapitány vezetésével, amely 1910-ig működött. A kiszabott ítéletek ugyan nem voltak súlyosak, de ennek következtében a karaván elhagyta Győr vármegyét és csak évek múlva bukkant fel ismét, alkalmanként vásárok időszakában.
Az új vajda is a börtönbe került, szabadulását követően hozzá kezdett családjának, karavánjának összeszedéséhez. Ez csak részben sikerült. 1906-ig lényegében csak két, illetve ritkán három családról beszélhetünk. A Lakatos család 1908-ban kapott 200 négyszögöl ingyen telket a város szélén, Újvárosban és 1000 korona építési segélyt, amelyet öt év alatt kellett visszafizetni. A ház 1909-ben felépült. A győri példa sikerén felbuzdulva Győr vármegye területén több községben is hasonló humánus módon telepítették le a cigányokat. A sikeres város által támogatott letelepítést követően a család létszáma ismét elérte a korábbi 60-70 főt, ami egészen 1945-ig, a második világháború befejezéséig nem is változott jelentősen.
Lakatos Mihály balladájának alapja a két 1893. évi újságcikk, amely kimerítő részletességgel ismertette halálának körülményeit és figyelemre méltó a bírósági beszámoló amelyet a korabeli bulvár eszközeivel színesítettek. Törekedtek arra, hogy visszaadják a cigányok szóhasználatát, jelezték a bíróságon a bekiabálásokat, az időnkénti derültséget is. Az újságcikkek a következőkben betűhíven mutatjuk be, mivel csak az eredeti írásmód segítségével lehet érzékeltetni azt a nyelvi leleményt, amellyel megkísérlik a cigányok beszédét visszaadni.
Napjainkban, amikor ismét dúl a cigányok és nem cigányok közti háborúság, nem árt felidézni egy ilyen sok tanulsággal szolgáló történetet.
A részletes esetleírás a tanulmány eredeti megjelenési helyén olvasható: Cigánysors. A cigányság történeti múltja és jelene II. Felelős szerkesztő: Márfi Attila. Palatia Nyomda, Pécs. 2009. 311 o.
