A Miami Egyetem szakértőinek a Geophysical Research Letters című tudományos szakfolyóiratban megjelent tanulmánya (Role of tropical Pacific SSTs in global medieval hydroclimate: A modeling study) szerint az El Nino, és La Nina-típusú jelenségek okozhatták a 14. század eleji nyugat-európai szárazságot, és ez lehetett az anaszazik bukásának egyik oka is.
Robert Burgman, az egyetem Tengeri- és Atmoszférakutató tanszékének oktatója szerint régóta ismert, hogy az El Nino és a La Nina hatással van Nyugat-Európa és Amerika klímájára is: vagy súlyos szárazsággal, vagy pedig kiemelten csapadékos időjárással járnak együtt. Burgman és csoportja a csendes-óceáni Palmyra atollról szerzett mintákból állapította meg az 1320 és 1462 között tengeri felszíni hőmérsékleti viszonyokat. Az így kapott mintát nem csak a modern klímamodellekkel, hanem a dendrokronológiai tesztek és más üledékminták eredményeivel is összevetették.
Ennek során kiderült: bár a tenger felszínének hőmérséklete ekkor csupán egytized fokkal csökkent, ez elég volt ahhoz, hogy a bolygó más pontjain drasztikusan változtasson a klímán. Így az ezt követő változás lehetett az oka az anaszazik titokzatos eltűnésének, vagy épp elvándorlásának. Mindez Nyugat-Európában előbb három évig tartó folyamatos esőzést, majd 1315 és 1320 között korábban nem látott szárazságot okozott, amely egyben az átmenet kezdete volt a középkori meleg periódusból a 16. század során beköszöntő kis jégkorszak felé.
A mostani adatok azonban egy csak egy pontról származnak, így a kutatók most azt tervezik, hogy vizsgálataikat a többi óceánra is kiterjesztik, és az ott szerzett adatokkal feltöltik majd a klímamodellek jelenleg még hiányos részeit is. Terveik szerint ezzel nem csak jobban megérthetők lesznek a klímaváltozások, hanem több, korábban kevéssé ismert történeti átmenet okaira is rávilágíthatnak majd.
