„Madun semmi sem volt mozdulatlan. Míg más városokban az utcák és épületek szilárdak és változatlanok, addig itt mintha örökös átalakuláson mennének keresztül. Az utak csupán sejtések, bizonytalan jövendölések arról, hol futhat majd ott egy tényleges út egy későbbi időpontban.” A város leírása persze utal a regényre is, ahol szintén minden mozgásban van, ahol minden csupa sejtés, és semmi sem alakul úgy, ahogy azt az olvasó esetleg várná. Bizonyos motívumok inkább csak arra szolgálnak, hogy eltereljék a figyelmünket a szerző CV-jétől, hogy ne életrajzi regényként olvassuk sajátos robinzonádját, hanem afféle kalandregényként.
Madu kocsmája olyan, mint Rick kávéháza a Casablancában, ahol felbukkan a világ összes lelki hajótöröttje, politikai üldözöttje, csak éppen nem az As Time Goes By-t hallgatják a törzsvendégek, hanem alapvetően rock and rollt. A tartalomjegyzék előtt összeírást olvashatunk arról, hogy melyek a könyv alapvető popkulturális referenciái. A teljesség igénye nélkül elhangzik Johnny Cash Ring Of Fire-e, a The Clash Police On My Backje, az Eagles Hotel Californiája és a Ramones Rockaway Beache is.
És persze az önidézetek sem maradnak el, így Tod A helyzetbe hozza saját zenekarát is, három dalt, az Electric Cityt, a Three Legged Dogot és a Paradise-ot játszik le a Firewatertől,. És ahogy kell, a kocsmában is elhangzanak a nagy bárpultbölcsességek, ahogy Rick kávézójában is. A csapos Maday azt mondja: „Ez itt már a vadkelet, kovboj. Sosem tudhatod, mi fog történni a következő pillanatban – elönthet egy cunami, vagy kitörhet egy forradalom.”
A könyv nyelvezetében visszaköszönnek Raymond Chandler, Kerouac, Malcolm Lowry és Bukowski fordulatai is, de Tod A leginkább akkor érzi magát elemében, amikor főhőse az alkoholhoz, különösen a sörhöz fűződő meghitt viszonyáról ír. „Sör. Nincs semmi, amit ne szeretnék benne. Imádom az illatát, az ízét – még a hangját is. A kupak friss cuppanását az üveg kibontásakor, a fémdoboz nyitásakor hallatszó élénk roppanást. A poháron gyöngyöző hűs cseppeket, ahogy az ujjaimhoz érnek egy fülledt délutánon. Minden piásnak megvan a maga mérge. Az enyém a sör.”
Nyilván a könyv hősének, Mark O'Kane-nek nem a szigeten való tájékozódás jelenti a legnagyobb kihívást, ahol is ellopják a tárcáját, a pénzét és útlevelét. Nem is a beilleszkedés, hanem az, hogy miképp győzze le aranylóan csillogó démonát, a sört.
Mark nemcsak a démonai elől menekül, hanem a múltja elől is, megpróbálja elfelejteni zátonyra futott házasságát és a bemutatkozó regénye kudarcát. A történet azzal kezdődik, hogy egy New York-i partin megismerkedik a titokzatos üzletemberrel, Frankkel, aki kreatív állást ajánl neki az egzotikusnak tűnő szigeten. Madu ugyanakkor pont olyan bűnös hely, mint New York, csak ott nem a házak magasak, hanem a páratartalom. Mark úgy gondolta, hogy a helyváltoztatás majd segít abban, hogy újraépítse személyiségét, és hogy új életet kezdjen. De a sziget még közelebb hozza a fertőt, testközelből ismerheti meg a korrupt rendőrök, a csempészek és a bérgyilkosok világát.
Ahogy ügyesen szlalomozik az akadályok között, jut ideje New Yorkon és a fogyasztói kapitalizmuson is elmélkedni, a maga punk világforradalmár módján: Az oktatási és egészségügyi rendszerünk maga a megtestesült Szarság. Az elnök szájából csak szar ömlik. Az autópályák kijáratai felett az égbolt a Szarsággal üzérkedő nagyvállalatok logóitól fénylik. A szupermarketek, a kisboltok, a bevásárlóközpontok és diszkontláncok túlcsordulnak a a Szarság szédítő választékától…”
Amikor a fogyasztói világ kissé közhelyes leírását olvastuk, olyan érzésünk támadt, hogy a könyv megjelentetése ahhoz hasonlatos, mintha egy punk fanzine-kiadó nem egy tűzőgéppel, házilag készített dalszöveggyűjteményt adott volna ki, hanem egy rendes könyvet publikált volna.
Amikor aztán egy holttest bukkan fel a lagúnában, O’ Kane-t még Frank meggyilkolásával is megvádolják. Aki szereti a biciklifutárok bölcsességeit, a graffitik szellemességét, örömét leli majd a regényben. O’Kane kissé modoros gesztussal a tengerbe dobja készülő könyve kéziratát, amit elnyel a sötét víz. Bizonyára vannak, akik a Mindig van lejjebbet is vízbe dobták volna, pedig pont a megfelelő olvasmány a pálmafák árnyékában, lehetőleg olyan helyen, ahol nem tör ki a vulkán és nincs a közelben a szingapúri maffia sem.
Tod A: Mindig van lejjebb, avagy a háromlábú kutya
Fordította: Tóth Zsolt, Novák Csaba
Ampersand Kiadó
304 oldal, bolti ár 4800 Ft,
online ár a kiadónál 3600 Ft
