Bécs belvárosában látta meg a napvilágot egy osztrák építőmester, a bécsi udvar építészeti hivatala későbbi vezetőjének kisebbik fiaként. Apja hamar beavatta foglalkozása titkaiba, Pollack kőműves bizonyítványát a Bécs melletti Perchtoldsdorf kőműves és kőfaragó céhe állította ki 1792-ben. Ezután építészetet tanult a bécsi Képzőművészeti Akadémián, kötelező inaséveit 1793-tól a milánói dóm építésén dolgozó féltestvérénél, Leopold Pollacknál töltötte. 1798-ban költözött Pestre, ahol 1802-ben – építészeti vállalkozását áthelyezve – az építőcéh tagja lett.
A következő évben valószínűleg részt vállalt a budai Sándor-palota tervezésében Johann Aman bécsi építész oldalán, a kivitelezést biztosan Pollack vezette. Első önálló műve a Deák téri evangélikus templom, amelynek építését a munkálatok közben elhunyt Krausz János építőmestertől vette át. Miután átdolgozta a terveket, 1808-ban elkészült a dór architektúrájú csarnoktemplom; az épület mai arculatát 1856-ban Hild József tervei alapján nyerte el. (Az épületről szól ez a cikkünk.) Pollack a közeli Nagyhíd (ma Deák Ferenc) utca 13. szám alatti házban élt 50 éven keresztül boldog házasságban, és tizenegy gyermeke született.
1805-ben klasszicista és romantikus elemeket tartalmazó neogótikus terve nyert a pécsi székesegyház újjáépítési pályázatán, a bazilika mai formáját a 19. század végén Schmidt Frigyes tervei alapján nyerte el. 1808-tól bekapcsolódott a régi Pesti Német Színház már megkezdett építésébe, és tagja lett a József nádor által abban az évben életre hívott, a pesti városfejlesztést felügyelő Szépészeti Bizottmánynak. A testületben Pollack kezdettől fogva jelentős szerepet vállalt: eleinte Hild Jánossal (Hild József édesapjával) együtt elöljáróként, majd az ő halála után egyedül döntött az építészeti kérdésekben. Nagy részben neki köszönhető a pesti városkép és városszerkezet kialakítása, ami egyben megteremtette a hazai építőipar szervezeti kereteit, Pollack részt vett a Városliget létrehozásában is.
A székesfehérvári megyeháza homlokzatterveit ugyancsak Pollack dolgozta át, ezzel számos magyarországi klasszicista megyeháza megépítését ösztönözte, amelyek révén új városközpontok keletkezek. A középületek mellett számos pesti polgárházat és palotát is tervezett: a Horváth-, illetve Pálffy-házat (Kossuth Lajos u. 3.), a hatalmas Wurm-házat (Dorottya u. 6.), az Almásy-, később Zichy-palotát (Szép u. 6.) és a klasszicista volt Festetics-palotát (Zrínyi u. 10.). A palotanegyedbeli bérházakat itt mutattuk be.
Pollack kezdte meg a Ludovika Akadémia építését 1829-ben, azt később többször átépítették. (Az épületet bemutató cikkünk itt olvasható.) Az ő alkotása volt a finom oszlopos homlokzatú régi Vigadó (1830–32), amely Pest ágyúzása során pusztult el 1849-ben, a helyén álló mai Vigadót Feszl Frigyes tervezte. Pollack Mihály fő műve a Nemzeti Múzeum épülete (1836–44), a klasszicizmus Európa-szerte elismert alkotása. Zárt, harmonikus hatású tömbje, nagyszabású belső terei, finom belsőépítészeti kialakítása mind a múzeum eszméjének, mind a praktikus szempontoknak tökéletesen megfeleltek. Az épület már az 1848. március 15-i események előtt a magyar nemzeti öntudat jelképévé vált. Pollack annyira büszke volt művére, hogy amikor a bécsi Akadémia dísztagjai sorába választotta, ő köszönetképpen a múzeumról készült metszetsorozatát küldte el nekik.
Vidéki munkái közül jelentős a soponya–nagylángi Zichy-kastély, a tengelici Csapó-kúria, ezek többé-kevésbé átépítve maradtak fenn. Az 1810–1815 között épült dégi Festetics-kastély az egyik legjelentősebb magyar klasszicista kastély: az egyemeletes, alagsoros, U alakú épület mindkét oldalán dór oszlopok tartotta portikusz emelkedik ki a homlokzat síkjából, ez a Nemzeti Múzeum előképének is tekinthető. A szintén általa tervezett alcsúti nádori kastélynak a második világháborús pusztítás után már csak díszletszerű homlokzata látható. A szekszárdi megyeháza fegyelmezett egyszerűségével, dór stílusú homlokzatával és méltóságteljes portikuszával a klasszicista vidéki középületek példája lett. Pollack tervezte a jászberényi városházát, valamint a sárospataki kollégium könyvtárát is (1827–34).
Pollack az 1840-es évek elején – még a később többször kiírt pályázatokat megelőzően – tervet nyújtott be az országgyűlésnek az Országházról, a firenzei reneszánsz palotákra emlékeztető, klasszicista beosztású épület tervét azonban költségvetési okokból elvetették. A Nemzeti Múzeum befejezése után igyekezett helyét fiának, Ágostonnak átadni, és egy másik fiatal építésznek is munkát biztosított – ő volt Ybl Miklós.
Pollack Mihály számos jelentős épületét pusztította el vagy tette tönkre az 1838-as árvíz, majd a második világháború. Ezek egy részét ugyan újjáépítették, de gyakran az eredetitől eltérő koncepcióval. (Az életműben való további elmélyüléshez ezt a cikkünket ajánljuk.)
Pollack Mihály 1855. január 5-én, 81 éves korában Pesten hunyt el, a tanítványa, Ybl Miklós által tervezett síremléke Tahitótfaluban található, ahol nyaralója állt. Nevét viseli a Nemzeti Múzeum mögött tér, több intézmény és közterület.
Nyitókép: Pollack Mihály Than Mór festményén
