Nem a mesterséges, hanem a természetes intelligencia hiánya aggasztó
Szurcsik József Munkácsy Mihály-díjas képzőművész, érdemes művész látott vendégül a műtermében, és az ötvenéves East első két lemezéről beszélgettünk vele.
Miért pont az East?
Szurcsik több műfaj több előadójának albumait sorolta, amikor arról érdeklődtem, melyik zenekarról, melyik lemezről lenne kedve eszmét cserélni velem. Szereti a lengyel meg a magyar jazzt, és az olyan kiváló anyagokat, mint Jan Garbarek Places vagy Keith Jarrett Concert in Köln című korongja. Elárulta, hogy Jimi Hendrix In the West című koncertlemezét ronggyá hallgatta, akárcsak Frank Zappa majd minden albumát vagy Peter Gabriel Soját, Nick Cave and the Bad Seeds O Childrenjét és a Weather Report Heavy Weatherjét. Nagy kedvence Az ördög álarcosbálja a Syriustól. Megemlítette együttese, az Art Reaktor – amelyben ő basszusgitározott, gitáron pedig Varga János, az East tagja játszott – Our Past Is Our Present című cédéjét. Végül az East első két nagylemezét, az 1981-es Játékokat és az 1982-es Hűséget választottuk. S hogy miért?
A közös munka rá eső része a két borító megtervezése volt.
A Játékokat megelőzően az East csak egyetlen instrumentális kislemezt adhatott ki. Az album esetében Erdős Péter ragaszkodott az énekeshez.
„A lemezgyárban úgy gondolták, hogy énekessel könnyebben elérhetik a közönséget. A zenekar szerencséjére a jazz tanszakot végzett Zareczky Miklós lett a frontemberük, aki képes volt közvetíteni az East világát. Az instrumentális és az énekes részek aránya nagyon jó.” Az album az eladott nyolcvanezer példánnyal kis híján aranylemez lett, ami ebben a műfajban jónak számít.
A műfaj, azaz a progresszív rock csak némi késéssel kapott zöld utat a Magyar Népköztársaságban. Lengyelországban nagyon jó zenekarok működtek a progrock- és a jazz-rock színtéren, mint például a világhírű SBB.
„A Jugoton Jugoszláviában megjelentette azokat a nyugati lemezeket, amelyekhez máshogy nem jutottunk volna hozzá. Hiába éltünk zárt világban, a japánok megvásárolták a Játékok című lemezt. Méghozzá mindenestül, az én grafikámmal együtt.”
A grafikát a nyers hangfelvétel alapján alkotta meg. „Igyekeztem a magam eszközeivel megformálni az East zenei és szövegvilágát. Nem illusztrálni akartam, hanem hogy közös életük legyen.” Kezdetben színesben képzelte el, majd rájött, hogy a kirakatban lévő sok színes borító között egy monokróm kép jobban odavonzza majd a tekinteteket.
Erdős Péternek nem tetszett. „Fiatalember, ez így nem jó, mondta. Írja rá szép nagy színes betűkkel a címet, hogy Játékok.” Ellenálltam. Elég a zenekarnév, és a vásárló le fogja venni a polcról, mert kíváncsi, mi az az East. Erdős nem engedett. „Uram, ha nem írja rá a címet, a zenekarnak nem lesz nagylemeze”, fenyegetődzött. Ám a zenészek mellém álltak.
Szurcsik győzött a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat mindenható producerével szemben, pedig arra intették, hogy kössön kompromisszumot. Sőt a zenekar is aggódott, hogy fújhatják az első albumukat.
„Szakmai kérdés volt, amiből nem engedhettem. Tudtam, hogy jól fogunk járni a fekete-fehér borítóval. Jól jártunk, elnyertük az év lemezborítója címet.” És Szurcsik a második korongért is megkapta a fenti elismerést (amelynek egyébként már színes borítója lett).
A nemzetközi piacon
Az első két albuma nemzetközi hírnevet szerzett a tagjainak a progresszívrock- szcénában. Japánban angol nyelven, Blue Paradise címmel megjelent a Játékok, ezt vette át a Hungaroton. A Hűség angolul Faith címmel látott napvilágot 1983-ban, Tisza József énekével. A Rések a falon nem jutott el külföldre, noha a lemezgyár két promóciós kislemezzel is kijött.
Ez a lemez nem vitte tovább a megkezdett progrockstílust. A nyolcvanas évek új hangzást hozott a pop-rock zenében: előtérbe kerültek a szintetizátorok, a dobgépek, az effektezett gitárok. Erdős Péter minden zenekartól új hullámos hangzást kért. Ennek megfelelő lett Koncz Zsuzsa Menetrend, a Skorpió Zene tíz húrra és egy dobosra, a V’Moto-Rock Gyertyák és az Omega Omega XI című lemeze. És persze a KFT Macska az úton és Üzenet a liftből/Fodrász című albumai is. A KFT önszántából játszott új hullámos muzsikát, az 1981-es Táncdalfesztiválon mégis „csak” előadói díjat kaphattak. Presser Gábor többet látott a bandában, és felkérte, legyen az LGT előzenekara. Az ORI nem akart ehhez hozzájárulni, mire Presser kijelentette: akkor Loksi-turné sem lesz. De aztán mégis lett, a KFT-vel.
Újat hozott a Nagy Feró-s Bikini is a Hova lett? című lemezzel és a Bizottság bemutatkozó, Kalandra fel! című korongjával. A nyolcvanas évek eleje kétarcú volt: az újdonságok mellett mindent vitt az Illés-láz, A Koncert, majd az István, a király. Presser pedig Electromantic című albumával belekóstolt a szintetizátoros zene világába.
Jött a technikai változás: a programozható dobok, szekvenszerek. Ez előadó és befogadó számára egyaránt nagy kihívás volt, mert az új zenét új füllel kellett hallgatni.
De az East tagjai ragyogó képességű zenészek volt, akik úgy tudtak az új technikához nyúlni, hogy közben a rockhangzást is hozták. A közönségük azonban nehezen fogadta be a megszokott hangzástól eltérőt.”
Közben hódítottak az alternatív bandák, mint a Kontroll Csoport, az Európa Kiadó, a Balaton.
„Ezek visszatértek a rockzene gyökereihez, és nem a szerelem szépségéről, hanem társadalmi kérdésekről énekeltek. Ráadásul más korosztályhoz szóltak. A fiatalabbaktól már távol állt Jimi Hendrix vagy a Rolling Stones.” Szurcsik nem tudta a maga vizuális világát nem tudta az East új zenei világához illeszteni.
„Megcsináltam a borítót az előző kettő folytatásaként, mert úgy gondoltam, ha egymás mellé tesszük a lemezeket, kiolvasható majd a folytonosság. A Rések a falon kétfajta hátsó borítójából lett a tasak eleje, akkor ugyanis nem tudtam meggyőzően érvelni a kiadónak.”
Folyamatosan fejlődő technika
„A 21. század első felében az ember küzdelme a zenei önkifejezéssel megmaradt, ezért az arra alkalmasak bátran használják az új technológiákat.” Szurcsik szerint jó lenne, ha az új technológiákat a különféle művészeti ágakban alkotók egymással összedolgozva fedeznék fel.
„Valamit biztosan csinálna. Egy finn kollégám barátságból nagyon részletes promptot (a felhasználó által a mesterséges intelligenciához intézett kérés – a szerk.) írt Szurcsik-művek készítéséhez. Kipróbáltam. Tudomásul kell venni, hogy a mesterséges intelligencia semmit sem talál ki magától, csak összegyűjti az információkat, és átlagol. Nem kell tartani tőle, a természetes intelligencia hiányától sokkal több a félnivalónk.”
Fotó: Csákvári Zsigmond / Kultúra.hu
