„Egy fehér márványszobrot nem arra szántak, hogy arra pusztán kőből faragottként tekintsenek” – mondta Cecilie Bröns, a tanulmány szerzője pénteken a Videnskab.dk tudományos hírportálnak nyilatkozva.
„Igazi istenhez, vagy istennőhöz kellett hasonlatosnak lenniük” – mutatott rá a koppenhágai Glyptotek művészeti múzeum konzervátora, hozzátéve, hogy a hatáshoz a megfelelő illat is hozzájárult. Bröns tanulmányában megfogalmazott elméletéhez egyebek között antik templomok feliratait és olyan ókori írókat tanulmányozott, mint Cicero.
„Parfümöt, illetve illóolajokat gyakran említenek az ókori kegyszobrok ékesítésének részeként” – hangsúlyozta a szakember. Példaként Cicero egyik beszámolóját hozta fel Artemisz ókori görög istennő szobrának feldíszítéséről a szicíliai Segesta városában. A szobrot akkor kenőcsökkel, illetve illóolajokkal kenték be. Délosz szigetének antik templomaiban talált feliratokból pedig az derül ki Bröns szerint, hogy a szobrokat rózsaparfümmel hintették be.
Bröns tanulmányában, amely az Oxford Journal of Archeology című szaklapban jelent meg, felhívta a figyelmet arra, hogy az ókorban egy szobor megtekintése tehát „nemcsak vizuális, de olfaktórius (szaglási) élmény volt”.
