– A magyar népdal mindent megmutat: lelkedet, a tudásodat, ahogy a világhoz és ahogy másokhoz állsz hozz – vallja Kósa Klára, aki előtt gyermekkorában nyitotta ki a népdalok varázslatos világába vezető kaput Kodály Zoltán Kecskeméten.
A kerámikus művész régóta tudja, hogy a népművészet egyetemes szimbólumokkal üzen, minden motívum, virág, madár, minden tánc, a látható színek az egész világról tanítanak. „Én legjobban a feketét szeretem mert abban minden benne van” – teszi hozzá.
Azt is tudja, hogy „a férfiakat a tűz, az arany, a felfelé mutató háromszög és a Nap mozgatja, a nőket a lefelé mutató háromszög, a víz, a Hold és az ezüst.”
Bár kiállító társa Klinkó Zita legutóbbi születésnapi tortáján még csak kilenc gyertya égett, mégis egyenrangú alkotótársként vesz részt a közös kiállításon. Kósa Klára úgy gondolja, hogy „ez a gyerek lát, vagy valamit tud. Nappal olyan, mint a többi gyerek, este nyolckor fest. Mindenről eszébe jut valami, egymást inspiráltuk.”
A művésznő elmesélte a kiállításról szóló tudósításunkban, hogyan keletkeztek a Bartók és Kodály gyűjtötte népdalok inspirálta művek:
„Volt egy népdallistánk, arról válogattunk; együtt meghallgattuk, aztán el is énekeltük a dalokat – meséli –, és érdekes módon mindig ugyanazok a népdalok tetszettek neki és nekem.”
Azt is elmondta, hogy sosem próbálta befolyásolta Zitát. Párhuzamos alkotónak tekintette az általános iskolás művészt, és úgy gondolja, nem szabad beleszólni egy valódi tehetség munkájába: „Addig jó, amíg befolyásmentesen dolgozhat.”
A varázslatos népdalkincsünk ihlette közös kiállítás Kósa Klára keramikusművész és Klinkó Zita, helyi általános iskolás munkáiból március 27-ig látható a Szentendrei Régi Művésztelepen. A tárlat Bartók Béla és Kodály Zoltán munkássága előtt tiszteleg – egy különleges, érett alkotó művészete, és egy kislány varázslatos gondolatvilágát idéző rajzok körforgása által.
