Amint a társulat alapító-vezetője fogalmaz, a Gangaray Dance Company újraéledt. A táncművész-koreográfus harmadik alkalommal tervez Agora címen táncjátékot alkotni; a kreációk mindegyike ugyanazt a témát járja körül különféle módon.

Ritka, hogy egy koreográfus azonos címmel, számozva készítsen darabokat.

Amikor az elsőt befejeztem, olyan energiát láttam a színpadon megvalósulni, ami egyértelművé tette, hogy kell lennie több résznek. Sok mindent éreztem a témával kapcsolatban, ami nem merült ki az első kreációban. Mégsem folytatásról van szó. A hasonlóság a két táncjáték világa között van, és hogy mindkettő nőkre íródott, a női erőről, finomságokról szól. Már a harmadik darab, az Agora III is kezd összeállni a fejemben.

Hámor József
Forrás: Facebook

Miről szól az Agora II?

Egy térben vagyunk, ahol mikroesemények vagy nagyon gyorsan, vagy nagyon lassan történnek. A tiszta tánc erejére próbálok fókuszálni, valamint a tánc és a zene között lévő párhuzamra vagy diszharmóniára. A ritmussal szeretek játszani, és inkább az érzelmekre hatni, mintsem konkrét történetmesélős dramaturgiát megvalósítani.

A narratíváktól mentes darabok híve vagyok, amikor a tánc, a táncos van főszerepben.

Sötét, reményekkel teli, picit szakrális, spirituális, ősi a darabjaim világa. Szeretem, ha ezek a dolgok felcsendülnek, de nem csordulnak túl.

Fotó: Mészáros Csaba

Miért foglalkoztat ilyen mélységekig a női energia?

Elsődlegesen praktikus szempontból. Szívesen dolgozom fiúkkal is, illetve készítek koedukált darabokat, de manapság halászni kell a férfi táncosokat. A számok törvénye alapján: mivel sokkal több a női táncos, jó képességűeket és tehetségeseket is sokkal többet találni közöttük. Másodszor pedig köszönöm a sorsnak és az életnek, hogy így hozta, mert a nők szerepe, az ő megítélésük egyre fontosabb a világban, ezért kikerülhetetlen erről a tánc nyelvén is beszélni. Azt vettem észre, hogy egyre több lehetőség nyílik a nők számára és teszi végre lehetővé, hogy egyre fontosabb szerepeket töltsenek be. Elképzelhető, hogy rosszul gondolom, de így látom. Vagy így szeretném látni és megmutatni.

Fotó: Mészáros Csaba

Miért nincsenek férfi táncosok?

A fiúk eleve kevesen választják ezt a szakmát. Érdekesebbé kéne tenni általában a fiatalok számára a kortárs táncművészetet, a mozgásművészetet. A darabjaimmal és a társulatommal igyekszem azt a benyomást kelteni, hogy a kortárs tánc nem egyenlő azzal, hogy bármit megtehetek a színpadon.

Vannak olyan példák a szakmában, amelyek kortárs tánc néven futnak, és ha egy fiatal azokat megnézi, nem biztos, hogy az fogalmazódik meg a fejében, milyen szívesen venne részt ilyen produkciókban. Ízléstelenségbe átnyúló dolgokról beszélek, amiket kortárs táncszínházi előadás címen visznek a színpadra, jóllehet amit látunk, se nem kortárs, se nem tánc, se nem színház. Ezek riasztóak, nem pedig példamutatóak. Nincs jó véleményem arról, amikor valaki úgy alkot, hogy a provokáció és a megbotránkoztatás érdekében bármit megenged magának. 

Fotó: Jókúti György

Ezt a Gangaray Dance Company nem teszi. Mi az, amit viszont tesz, mivel csalogatjátok a nézőket?

Legerősebb „bélyegünk” az erőteljes tánc- és zeneközpontúság. E kettő kombinációja eleve hívogató lehet a fiatal és persze idősebb nézőink számára is, elvégre teljesen szabad asszociációk köré van szerkesztve az összes darabunk. Az elmúlt két évben kelt életre újra a társulat, eddig aludt. Maday Tímea alkotótársammal ugyanis kőkeményen a Gangaray Artistic Programba fektettük az összes energiánkat. Amikor ez a tehetségkutató és gondozó „műhely” eljutott arra a szintre, hogy saját lábán megálljon, akkor újból nekifutottunk az együttesnek. Projektszinten működünk, de folyamatosan dolgozunk, és egyre jobb időszakokat mondhatunk magunkénak.

Fotó: Mészáros Csaba

Mesélsz a művészprogramotokról?

Azt az űrt szeretné kitölteni, ami a táncos iskolák befejezte és az elhelyezkedés között jöhet létre.

Sok fiatal tehetség van, aki nem találja a helyét, az útját, miután befejezte a tanulmányait.

Vagy azért, mert nem szerzett olyan tapasztalatokat, amelyekkel tovább tudna lépni a táncos szcénán, vagy azért, mert fogalma sincs, mi van a külvilágban. Ezeket a fiatalokat próbáljuk felkarolni és segíteni őket abban, hogy mindennapos tréningjeik legyenek, koreográfusokkal dolgozhassanak, és egy évadon belül minimum kétszer megmérettethessenek a színpadon. Ez a hetedik évadunk a programmal, nagyon örülünk neki. Végre saját helyünk is van, ahol a képzés fut, és az együttes dolgozik.

Mire vagy leginkább büszke, ha végignézel a pályádon?

2006-ban létrehozott, Vörös című darabomra. Azzal robbant be a Gangaray a szakmába. Japánban, Kiotóban voltam az Ezüst és Arany Palotában, ahol olyan ősi energiákkal találkoztam, amelyek evidenciává tették számomra, hogy az ott átélt érzésekből darabot kreáljak.

Fotó: Jókúti György

Legjobb koreográfusi díjat kaptam érte az alternatív színházi szemlén. Azután a Közép-Európa Táncszínháznak készített Karaván című darabomat is szerettem, ami a Vörös kiterjesztett valósága lett. Az pedig, hogy ennyi év alvás után a Nemzeti Táncszínház nagyszínpadán a CAFé Budapesten mutathattuk be az Agora II-t, erre kifejezetten büszke vagyok.

Mi az ars poeticád? Erősnek érzem a munkásságodban a spiritualitást.

Fontosnak tartom az eleganciát, nemcsak a színpadon, és nem az öltözködés tekintetében.

A lendületet, a dinamikát, a csendet, a harcot, a békét, a hitet, a közösséget keresem.

Az univerzum erejében, jómagamban és a szeretteimben hiszek. Édesanyám pszichológus, ő tanított a nők iránti tiszteletre. Édesapámmal együtt mélyen hívő katolikusok, az alapértékeket tiszteletben tartó emberek. Nem mindenben követem őket, mégis a lényük meghosszabbítása vagyok.

A képek az AGORA II. előadás jeleneteiből valók.