Nőnek való vidék? – A Nemzeti Múzeum új virtuális kiállítása

A korai középkorban, amikor a Kárpát-medencében különböző eredetű népek küzdöttek a területekért, az írott források elsősorban a férfiak világáról, a háborúskodásról, az uralkodókról és a nagy történelmi eseményekről számoltak be. A nők csaknem teljesen láthatatlanok maradtak. Ám régészetileg sokkal izgalmasabbak a nők sírjai, mivel az ő koporsóik őrzik a legszebb, legszínesebb és legértékesebb kincseket. E tárgyakra fókuszálva alkotta meg Gergely Katalin, Hajnal Zsuzsanna és Soós Rita a Nem nőnek való vidék? című virtuális kiállítást, amely női szempontok szerint vizsgálja a hun, a germán, az avar és a Karoling-kort, valamint a honfoglalás időszakát.

A kiállítás négy téma köré csoportosítva mutatja be azokat a régészeti ásatásokon napvilágot látott tárgyakat, amelyek sokat elárulnak a korabeli nők viseletéről, használati tárgyairól, mindennapjairól és a közösségben betöltött szerepéről. A reprezentáció, a viselet, a hiedelemvilág és a mindennapok tipikusan női témák.

A Nőnek való vidék? ötlete a tavaszi karantén idején merült fel. Hajnal Zsuzsanna úgy érezte: nem szabad elengedni a látogatók kezét, és egyre több témát kell virtuálisan feldolgozni. Szerinte

a középkor idejéből kerülnek elő a legpompásabb női ékszerek.

Ebben a korban a férfiak szerényebben öltözködtek, a nők viszont különféle ékszerekben és díszruhákban pompáztak. Mint a kiállítás leírásában olvashatjuk,

„egy férfi rangját nemcsak fegyverei és méltóságjelvényei adták, hanem a felesége(i) és lánygyermekei által hordott ékszerek és ruhák, vagy éppen a női rokonok lovainak rendkívül díszes felszerelése – amit magukkal vittek a túlvilágra is. Ebben a szokásban a kereszténység hozott (újra) lassú változást.”

A kiállítás reprezentációról szóló egysége az ékszerek világát mutatja be. A viseletről szóló a divat szempontjából járja körül a közel ötszáz évet felölelő időszakot. Ebbe az egységbe különböző ruhakiegészítők, dekorációs elemek kerültek. A szerves anyagok ritkán őrződtek meg, de díszes és finoman megmunkált gombok, csizmaveretek, kapcsok, díszek gyakran előkerültek az ásatásokról.

A kiállításon megtekinthetjük a csornai hun diadémot. Magja eredetileg bronzlemez, amit vékony aranylemezzel vontak be. Középen ovális karneol díszíti, a felső sávban almandinok ülnek, a diadém végeinél pedig borostyánok és színtelen üvegek. Összesen 149 kő- és üvegberakás díszíti.

Gergely Kata elmondta: míg a reprezentáció és a viselet egyből adja magát mint női téma, a mindennapok feldolgozása nehezebb, de kreatív munkafolyamat volt. A kiállításnak ez az egyetlen olyan témája, amely esetén elhagyták a kronológiai rendet. Inkább

általános női szerepeket, tipikus feladatokat emeltek ki.

Olyan feladatokat helyeztek fókuszba, mint a textilkészítés és a háztartási munka vagy a szépségápolás. Itt nem a sírokból, hanem a településekről előkerült anyagokat láthatjuk, úgymint agancsfésűket, tükröket vagy a Zalavárról előkerült edénykészletet.

Hajnal Zsuzsanna elmondta: egy régészeti kiállítás megalkotásának első lépése mindig a források összegyűjtése, a tárgyak és a kontextusok megtalálása. Ezután azt kell megállapítani, hogy a források milyen következtetéseket engednek meg. Meddig mehetünk el, hogy hiteles maradjon? Régészeti kiállítás esetén földhözragadt témáknál kell maradni, és nem lehet kontextuselemzésekbe kezdeni. A régész nem teóriákat gyárt, hanem csupán felfejti, hogy az adott korban milyen tárgyakkal vették magukat körül az emberek. 

Sós Rita hozzátette: a hiedelemvilág témája volt számukra a legnagyobb kihívás. Meg kellett ugyanis maradniuk azoknál a biztos tényeknél, és csupán felvillantani, hogy mire utalhatnak. Az érdekes történetek színesíthetik a mondanivalót, a régésznek azonban nem szabad hagynia, hogy szárnyalni kezdjen a képzelete. 

Az viszont tény, hogy jellemzően a nők voltak azok, akik mindenféle olyan személyes tárggyal vették körül magukat, amelyeknek valamilyen óvó-védő funkciót vagy mágikus erőt tulajdonítottak.

„A nők és a gyermekek sírjaiban lényegesen több amulettet és bajelhárító szerepű tárgyat találunk, mint a férfiakéban. A ránk maradt régészeti leletekből úgy tűnik, hogy a nők mindennapjaiban nagyobb szerepet kaptak a hiedelmek, a babonák és a vallás.” 

A hun kori leleteken főként bajtól óvó rovarok, a germánoknál sasok, vadkanok és sárkányok láthatók. A honfoglaláskori leleteken griffek, tehenek szerepelnek. Ebben az egységben részletesen megismerjük egy kislánysír tartalmát is. Ez az avar kor magas gyerekhalandóságának és a szülők aggodalmának tárgyi tanúbizonyságaiként fogható fel. Szintén izgalmas a kölkedi csat emberalakja, amit korábban Krisztusnak hittek. Ma már úgy gondolják, hogy ez az alak az istenek legbátrabbika: Thyr, a vihar és háború germán istene lehet.

A Nőnek való vidék? kiállítás nemcsak azért fontos, mert páratlan tárgyakat vonultat fel, hanem azért is, mert női szempontok szerint vizsgálja azt a korszakot, amit korábban csak a férfiak szemével láttunk. A kiállításhoz kapcsolódó háttérbeszélgetésen részt vevők egyetértettek abban, hogy a női témákról szóló kiállításokból még mindig kevés van, habár ma már itthon és világszerte ismerünk jó kezdeményezéseket. A Nemzeti Múzeum gyűjteményeiben egyébként kifejezetten sok női tárgy szerepel.

A Nőnek való vidék? kiállításhoz kapcsolódó beszélgetés itt hallgatható vissza.

A virtuális kiállításra itt léphetünk be.

Képek forrása: Magyar Nemzeti Múzeum