Szűk körű sajtóeseményen válaszolt az újságírók kérdéseire Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház újraválasztott főigazgatója június 28-án.
A régi-új státuszból eredően, ha ma újságírókkal találkozik, kikerülhetetlenül szóba kerül a főigazgatói pályázat. Nem örül neki, de tulajdonképpen ő sem szakad le a témáról, mert megmutatja, hogy hol is „terpeszkedik”, ahogy korábban az egyik főigazgatói aspiráns fogalmazott. Egy kisebb íróasztal fér el a bal proszcénium páholy és a Székely Bertalan terem közötti átjáróban. Csak mesterséges fény van, de a falon három operatörténeti relikvia, első Hunyadi- és Bánk bán-plakátok, valamint egy dokumentum, amit a nagyszerű intendáns, Bánffy Miklós és a szerző, Bartók Béla írt alá, mely szerint A kékszakállú herceg vára fővárosi előadási jogai az ősbemutató után a Magyar Királyi Operaházra bízatnak. Vajon ki szerzett bármikor érvényt a világban e papírnak...?
Vissza a pályázathoz: a jövő, a majdani utód szempontjából tartja Ókovács károsnak a kialakult sajtópolémiát, hogy például a javaslattévő bizottság tagjainak nevét kiszivárogtatták. Kinek lesz kedve ilyen körülmények között néhány év múlva beszállni a ringbe? Az azonban még messze van. A többi pályaművet nem olvasta, aminek fő oka, hogy csak Ókovács dolgozata került el a Pest Vármegyei Kormányhivatalhoz.
A pályázatról az alábbi cikkekben írtunk:
Közülük kerülhet ki az Operaház új főigazgatója
Ókovács Szilveszter méltatlannak tartja az értékelést
Ókovács Szilveszter marad az Operaház főigazgatója
Távozik a Magyar Állami Operaházból Kesselyák Gergely karmester
Rost Andrea nem folytatja tovább az Operában, ifj. Harangozó Gyula lemondott tisztségeiről
Elmeséli, hogy megy ez a többi repertoárszínháznál, például Bécsben vagy Münchenben az állami intézményeknél (a tartományi fenntartásúaknál hasonlóképp – a szerk.). A félidő táján szakértők átfogó értékelést készítenek, amit csakis az érintett vezetők láthatnak. Ezt megbeszélve tapogatóznak, hogy az illető tovább szolgálna-e. Ha igen, dönthet a fenntartó, hogy elfogadja-e a hosszabbítást, vagy mindenképp új direktor(oka)t szeretne. Megbíznak két-három jelentős szakértőt, kvázi kulturális fejvadászt, javasoljanak néhány alkalmas személyiséget. Őket megkeresik, íratnak velük egy-egy anyagot, azt vagy megvásárolják vagy nem. Ezek alapján, valamint a regnáló igazgató véleményét figyelembe véve dönti el a fenntartó egy személyben (!), hogy ki jöjjön. Az „újonc” kap az adott házban egy szobát, egy-két munkatársat, és a következő két év alatt „megtanulja” az intézményt, szoros együttműködésben az aktuális vezetőkkel, elkészíti ciklusának évadterveit. Így gördülékenyen megy az átadás-átvétel, azok a művészek pedig, akik a jövendő főnökökkel nem szívesen dolgoznának, a mintegy két év alatt nyugodt körülmények között kereshetnek maguknak másik teátrumot. Ez a szisztéma némi kiadással jár, de rengeteg haszonnal, mert a kinevezett biztos tudással menedzseli az általa kimunkált szezonokat, nem hoz a háztól idegen, furcsa döntéseket. Ókovács követendőnek találná ezt a megoldást, aminek a bevezetéséhez azonban törvénymódosításra lenne szükség.
Hogy hová sorolható a nemzetközi operatérben a magyar dalszínház, ez több oldalról vizsgálható. A Magyar Nemzeti Balett biztosan az élvonalban van – állítja, példaként hozva Borisz Eifman balettjének (A Pygmalion-hatás) minapi tomboló sikerét az Ybl-palotában. E ponton nem hagyható el a Magyar Táncművészeti Egyetemmel (MTE) kapcsolatos kérdés: a meglehetősen érdes adok-kapok vita után (erről szóló cikkünket lásd itt) teret kap-e a józan beszéd? „Nem is tudom, hogy vita-e ez. Egyszerűen illeszkednünk kell egymáshoz, össze kell csiszolni a képzéseinket” – állítja Ókovács. – „A Magyar Nemzeti Balettiskola ötéves korban kezdi a képzést. Tízéves korban csekkoljanak be az MTE-be, tizenkilenc éves korukban pedig úgy jöjjenek hozzánk, hogy a közte lévő kilenc évben minket nem felejtettek el, megmaradt a kapcsolat. Nem vitatjuk el a képző intézet fontosságát. Társuljunk úgy, vagy működjünk együtt, hogy ne uraljuk le a másikat.”
A világszínvonal kérdését feszegetve úgy véli, hogy a szuperliga csúcsát, a New York-i Metropolitant megcélozni hiú ábránd. A MÁO-hoz hasonlóan egy történelmi (Opéra Garnier) és egy modern (Opéra Bastille) házban játszó intézmény költségvetése hatszorosa a budapestinek. 2023-ban 14,5 milliárd forintból gazdálkodhatnak, amiből csaknem 680 milliót már elköltöttek. Ez nominálisan ugyan több, mint a tavalyi büdzsé, csakhogy a hivatalos KSH-adatokkal számolva kb. 10 százalékkal kevesebbet ér. Ebből 1200 ember teljes bérköltségét fizetik ki, folyósítják az örökös tagok, a mesterművészek javadalmát. Hozzáteszi: a rezsijük több mint egymilliárddal nőtt tavaly. „Ezért kell nekünk idén 5 milliárd saját bevételt gyűjtenünk.” Ezt a summát az Ybl-palota nyári semi-staggione jellegű programja és a turnék teremtik elő, hogy a szeptemberre ígért 10 százalékos átlagos keresetemelkedés teljesüljön.
Az Operaház jegyei méregdrágák – ez tény. Viszont egyelőre az Ybl-palota hozza, az Erkel Színház és az Eiffel Műhelyház pedig viszi a pénzt.
Noha az utóbbi hétközben az üzleti világ konferenciáira abszolút nyitott. Sőt, egzotikus programokra is: a napokban több napos indiai esküvő helyszíne. A zsöllye és az állóhely közti ár-érték arányt – bővebben nem kifejtve – a hazai közönség figyelmébe ajánlja, éljenek dalszínház kínálta kedvezményekkel, amiket a honlapon böngészve találnak meg.
A zenekart és a zenei vezetést illető személyi kérdések szerepeltek a pályázatában – mondja Ókovács. Kocsár Balázs fő-zeneigazgató mandátuma rövidesen lejár, egy ideig nem tölti be a posztot.
„Vállalt célom a fiatalítás, így az első karmesteri pozíciót a rendkívüli tehetségű Rajna Martin foglalhatja el. De többek számára nyílik lehetőség, hogy a dirigensi dobogóra állhassanak: Hontvári Gábor, Káli Gábor, Marsovszky Pál, Erdélyi Dániel, Nánási Henrik, Hámori Máté, Thomas Kornél, Török Levente. Első vendégkarmesterként visszatér hozzánk a düsseldorfi Deutsche Oper am Rhein első karmestere, Halász Péter. Ő dirigálja Dvořák Ruszalka című operájának magyarországi bemutatóját. A voksot egyelőre senki mellett nem tesszük le, és akik az elmúlt hét évben a vállukon vitték a repertoárt, szintén rangos feldatokhoz jutnak: Kocsár Balázs például vezényelheti Plácido Domingóval a címszerepben a Nabucco előadásait és a Borisz Godunov ősváltozatának premierjét is. Kesselyák Gergely vendégkarmesterként szerződik a házzal a következő öt évadra, ajánlatában Verdi-operák szerepelnek, illetve saját Nabucco-rendezése, és kitűzzük a 2024–25-ös évadra kompozícióját, a Hazatérés című opera ősbemutatóját.”
A beruházásokról a főigazgató azt mondja, hogy a részben átadott Hajós utcai egykori üzemházat (ma Simándy-épület) nyáron saját forrásból fejezik be. Az Erkel Színház, amelynek működtetéséről nem mondanak le, a korábbi ráncfelvarrás után teljes körű felújításra szorul, a remények szerint legkésőbb 2027–28-ban.
„A kész tervek birtokunkban vannak. Én kivenném az első két sort, és megnagyítanám a zenekari árkot, hogy a háznak szánt több funkciót teljesíthesse. Konkrét dátumra ne számítson senki, hiszen a világban uralkodó bizonytalanság bennünket is érint. Ugyanez érvényes az Eiffel Műhelyház bővítésére is, bár ott jobbak a prognózisok. Hátul áll egy vasútállomás-épület. Az a leendő operastúdió helye – hét éve, azaz 2016-ban elkészültek a kiviteli tervek. 2 milliárd forint alatti összegért feltételesen megtörtént a közbeszerzés, tehát van partner, aki megcsinálná, de nem tudom, hogy még mindig kész-e rá. De meg lehetne és kellene csinálni, ciki, hogy romosan éktelenkedik. Ott egy 400 négyzetméteres objektum nyílna meg, ami csak nyolc méterre van a főépülettől. Alkalmas lenne arra, hogy a nap felében a Zeneakadémiáról frissen kikerült, de még nem egészen érett énekeseknek posztgraduális képzést adjunk, délután pedig zeneiskolaként működhetne. A zenekari művészeink tanári diplomáját is hasznosítanánk, és még némi bevételt is hozna. Mellette van a hatalmas csarnok, az Opera Depó, ami valójában a díszletelemeket óvó konténer raktár. A tetejére külön támogatásból naperőművet tettünk, ez most csaknem egészen biztosítja az Eiffel áramellátását. A Kőbányai útra néző különálló, négyszintes épületre húznánk egy ötödiket. Ez adna helyet egy iskolának, ahol a balettiskola és a gyermekkar növendékei biztonságosan tölthetnék a napjukat, szerezhetnének minőségi tudást a közismereti és a szakmai tárgyakból egyaránt. Fontos lenne ez is, hiszen így tehermentesítenénk a szülőket, ne ők rohangáljanak a város egyik végéből a másikba próbára, előadásra, különórára. A Révay utca sarkán lévő hajdani operaklubot is tervezzük felújítani, hogy száz év után végre méltó helyre kerüljön a páratlan kincseket őrző értéktárunk.”
A nyitóképen Ókovács Szilveszter főigazgató beszédet mond a Magyar Állami Operaház felújított üzemháza, a Simándy-épület átadásán 2023. május 9-én. Fotó: Máthé Zoltán / MTI
