Agatha Christie szerint egy detektívnek jó pszichológusnak is kell lennie
Azt mondja Poirot felügyelő A plymouthi gyors című Agatha Christie-novellában, hogy a detektív számára nem elég, ha lábnyomokat követ és cigarettahamuban turkál. Jó pszichológusnak is kell lennie. „A krimi koronázatlan királynője” nem a hamutálban turkált, hanem az emberi elmében. Az 1890 szeptemberében született írónőt nem egy ötórai teával ünnepeljük, hanem úgy, hogy megvizsgáljuk, milyen hatással volt a popkultúrára.
Mi az első, ami a legtöbb embernek először eszébe jut Agatha Christe-ről? Talán az, hogy Guinness-rekordok Könyve szerint Shakespeare művei és a Biblia után az ő könyveit adták ki a legnagyobb példányszámban az egész világon. És mi a második dolog? Talán az, hogy az 1952-ben bemutatott Egérfogó című darabja a leghosszabb ideig folyamatosan – 74 éve – műsoron tartott előadás az egész világon.
Pedig még a hiphopszcéna is hivatkozik rá, gondoljunk csak a Eminem 2016-os Campaign Speech című dalára. De ott van a Wes Anderson rendezte karácsonyi H&M-reklám, ahol a Paddington 16.50-re történik utalás. Meg perste ott van a George Clooney-val és Eva Longoriával forgatott Nespresso-szpot is, ami a Gyilkosság az Orient expresszen című krimit idézi meg.
Azt, hogy egy új Christie-reneszánszban élünk, elsősorban olyan filmeknek köszönhetjük, mint a 2017-es Kenneth Branagh-féle Gyilkosság az Orient expresszen, aztán Rian Johnson nagy hármasának, a 2019-es Tőrbe ejtve, a Tőrbe ejtve – Az üveghagyma (2022) és a Tőrbe ejtve – Ébredj fel, halott ember (2025) filmeknek, amelyeken mind ott vannak Christie ujjlenyomatai.
Hiszen a karantén miatt mindenki többet olvasott – és ezt kutatások és fogyásjelentések is igazolják –, főleg Christie-t. Talán azért is nyúltak ilyen sokan a könyveihez, mert a kommunikációs és gazdasági káoszban az olvasók vonzódtak a rendezett világ rejtélyei iránt. Ekkor persze már mindennek megágyazott Branagh 2017-es mozija.
Addig az Agatha Christie történetei alapján készült játékfilmek évtizedek óta a Hallmark és más utánjátszós filmes csatornákon tűntek fel, két teleshopreklám között, és kijelenthetjük, hogy „agyonjátszották” a Joan Hickson főszereplésével készült Miss Marple- és a David Suchet-féle Poirot-adaptációkat.
Agatha Christie idővel tehát lakossági tévés márka lett, és a szűk terekbe komponált jelenetek talán jobban is álltak a tévéfilmeknek, de aztán jött Rian Johnson, a Star Wars: Az utolsó Jedik rendezője, aki a Tőrbe ejtve című mozijával áramvonalassá tette Christie-t. A filmben Daniel Craig afféle szexi Poirot-t alakít, akit egy bestseller krimiíró (!) halálának kivizsgálására bérelnek fel.
De ott van a 2022-es Ecc, pecc, ki lehetsz? (See How They Run) friss, önreflexív varázslata, amelynek nyomozópárosa Stalker rendőrnő (Saoirse Ronan) és Stoppard felügyelő (Sam Rockwell) magával Christie-vel (Shirley Henderson) is találkozik. Sokan azt gondolták Poirot felügyelőről, hogy van ugyan egy sajátos charme-ja, de nincs erotikus kisugárzása. Majd jött a 2017-es Gyilkosság az Orient expresszen Kenneth Branagh-féle Poirot-ja, és a figura kapott egy határozottabb férfias karaktert, szemben a David Suchet kissé pingvines alakításával. Kétségtelen, hogy Christie-nél nem olvasunk nyers erőszakról, nincsenek nyirkos pincékbe zárt fiatal nők, ugyanakkor az írónő a legtöbb esetben felrúgta a gyilkossági rejtélyek fekete-fehér szabályait, például azt, hogy egy kedves karakter nem lehetett gyilkos.
Ilyen például a Ferde ház, melyben egy tizenkét éves kislány megöli a nagyapját, de Christie nem ítéli el nyíltan a házasságtörést sem a Hétvégi gyilkosság történetében. Regényei nem afféle teáscsészék diszkrét zajában elmesélt barátságos szalonkrimik, úgynevezett cozy crime történetek, és tegyük hozzá, hogy az egyik híres detektívje nem is angol, hanem belga, míg a másik nyomozója sem egy ballonkabátban rágyújtó, whiskyt vedelő noir zsaru, hanem vénkisasszony.
A Christie-kultusz globális jelenség, gondoljunk csak a Checkmate című kínai sorozatra, amely a Poirot-történeteket vette alapul, de gondolhatunk akár a korábban Tíz kicsi néger címmel futott És már senki sem (And Then There Were None) Bollywood-féle adaptációjára is, amely nagy sikerrel futott Indiában.
Andy Weir A marsi (The Martian) című regényében Mark Watney a Marson reked, és szórakozásképpen Agatha Christie A titokzatos stylesi eset című könyvét olvassa. (Weir regényéből készült a Mentőexpedíció című Ridley Scott-mozi, Matt Damonnal a főszerepben.) A Family Guy sem maradt ki a Christie-rejtélyek megfejtéséből, amikor elkészítették az És már senki sem paródiáját, az And Then There Were Fewer című epizódot. Az And Then There Were None afféle popkulturális zsáner lett, számos horrorfilmen azonosítható be. Adva van néhány ember egy zárt térben, és miközben mindenki őriz egy titkot, valaki sorra meggyilkolja őket.
Egyszer azt mondta a költő Dylan Thomas, hogy nem a líra a legfontosabb az életben… Sokkal inkább feküdnék egy forró fürdőben, Agatha Christie-t olvasva, cukorkát szopogatva. Cukorka, forró fürdő és egy jó krimi… Tényleg, szükségünk van még valamire?
Címlapfotó: Agatha Christie angol írónő devonshire-i otthonában, a Greenway House-ban 1946 márciusában készült felvételen. Fotó: PLANET NEWS LTD/AFP