A mai marketing alapját a kereszténységben kell keresni. Ez az intézmény volt az első ugyanis, amelyik önmagát a bajok megoldásaként, különböző formákban beajánlotta. Gondolj csak bele! Nincs jobb deal, mint a klasszikus keresztény tanítás. Tedd ezt, menj oda, cselekedd amazt, s nyereményed, munkád eredménye az örökkévaló boldogság lesz. Semmi egyebet sem kell tenned, mint hetven-nyolcvan éven át kövesd a használati útmutatót, s utána vár rád tízezerszer tízezer év örök boldogság. Ne csalj, ne lopj, ne hazudj, ne csald meg a házastársadat, kövess még egy jó adag rendszabályt, s jön a csalhatatlan örök boldogság. Ennél már csak a fundamentalista iszlám kínál többet annak a néhány kanos tininek, aki követi tanait: ha mártírként halsz meg, várnak rád a szüzek, az étel és az ital. A mai marketing igazság szerint még a kereszténységnek (vagy mondjuk úgy, az intézményesített vallásnak) a szlogenjeit és stratégiáit is átvette. Mondj egy sztorit, legyen hiteles, ha nem tudsz ilyet, találj ki egyet, s vond be az embereket. Aztán várj, s lásd, tódulnak hozzád a kliensek. A mai marketing és a fundamentalista vallás között nincs különbség. Nemrég bekeveredtem én is egy ilyen multi-level marketing kampányba. Dicsőítésnek hívták, átkozom magam, hogy elmentem oda, no de ott voltam. Az előadó, a mai kampányguruk magabiztosságával, saját szomorú élettörténetével állt elő: ez voltam én, boldogtalan, szerencsétlen, pont, mint te. Hát nem vagy te is boldogtalan és szerencsétlen, mint én? Na ugye! De én megtaláltam azt, ami engem boldoggá tesz. Hirtelen minden megváltozott! Ami addig rossz volt, javammá vált, szerencsétlenségem erénnyé lényegült át, életem megváltozott. Gyere te is, vedd meg ezt a terméket, azaz válj taggá, fogadd el a tant, s hagyd, hogy az életed megváltozzon, légy végre boldog! Ha elfogadod, vár rád az örök béke, az ígéret, az igazság, a biztonság, a megváltás. Nemcsak odaát, hanem már itt, de az odaátra mutatva. Keserű szájízzel jöttem haza, de nyomorúságom másnap kitörő örömmé vált, amikor egy másik megszállott immár termékeket árulva, ugyanazzal a lelkesedéssel ajánlotta nekem azt a csodaszert, amitől a szívem egészségesebb lesz, mint egy húszévesé, nyolcvanévesen is. Ő is ugyanazzal kezdte. Elmondta: nézd, én is pont olyan voltam, mint te, boldogtalan. A szívem félre vert, de megtaláltam ezt a fene tudja már, milyen magból kinyert olajat, amit napfelkelte előtt kell bevenni Dsida-versek mormolása közben, s láss csodát! A szívem meggyógyult, megfiatalodott. Nézd a bőröm, a szemem, az orrom, milyen fiatal! Hallgasd meg a szívverésem, hát nem pompás?
Jólnevelt ember vagyok. Nem röhögtem szembe, de nehezemre esett megőrizni a nyugalmamat. Hiszen a korábbi keresztény marketinges és ez a szívguru lényegében ugyanazzal a dumával árulta nekem az öröknek hazudott boldogságot. Mindegyik egy terméket szorongatott izzadt ujjai között, s mindegyik megváltást árult. Pénzért. Hazugságok, kérem! Ócska hazugságok!
Ha Jézus üzenetét olvassuk, nagyon ritkán találunk olyan részeket, amelyek arról a gumicsontszerű jutalomról szólnának, amit a tömegshow-keresztények kínálnak. Jézus ritkán beszél a síron túli, végeláthatatlan boldogságról. Amikor erről szól, akkor nagyon könnyű átlátni, hogy kora kulturális eszköztárának a segítségét kéri, hogy üzenetét érthetővé tegye.
A kereszténység (legalábbis annak evangéliumi formája) nem a túlvilágra összpontosít. De még nem is dogmatikai tételek elfogadására ösztönzi a befogadókat, hanem ebben a sárvilágban fejti ki a mondanivalóját. A kereszténység legelvontabb, de legtisztább pillanataiban elmondja, lényege itt formálódik ki. Az Ige testté lett, mondja János evangéliuma. Testté, itt ez a lényeg! Az isteni akarat hússá, bőrré, csonttá vált! Nem feltétlenül egy mennyei természetű lény megjelenése által, sokkal inkább attól, hogy egy ember – a mi esetünkben Jézus – a legmegfoghatatlanabb igazságot kimondta és megélte emberi szájjal, emberi testtel. Nem azért, hogy minket egy spirituális űrhajón elvigyen egy hihetetlen csodaországba, hanem elsősorban azért, hogy ezt a sárból formált csodaországot előbányásszuk önmagából. Hogy kifejtsük a gyémántot a trágyából. Nem ott, hanem itt!
Ez pedig nem marketing kérdése. Nem elég meg- és bevenni a terméket, hanem önmagunkká kell tenni a gondolatot. Jézus után kétezer évvel még mindig a marketinges standok előtt várjuk a gyorsütemű megváltást, miközben elhülyítjük magunkat, hogy ez a mostani áru boldoggá fog tenni. De nem tesz azzá, csak mélyíti a szorongást.
