Öntörvényű, abszurd élete volt, és így is távozott Halász Péter, az alternatív színház egyik legeredetibb alakja

Budapesten született. Művészeti tevékenységét a hatvanas évek első felében az Egyetemi Színpadon kezdte, s több kísérleti színházi társulatban is szerepet vállalt. Az általa 1969-ben alapított Kassák Ház Stúdió provokatív előadásaival a határokat feszegette, A skanzen gyilkosai című darabjuk miatt 1972-ben gyakorlatilag betiltották őket. Társulatával ezután a Dohány utcai lakásszínházban (Halász Péter és Koós Anna otthonában) adták elő filozofikus, szürreális és abszurd darabjaikat. Csehov Három nővér című drámáját 1975-ben férfi főszereplőkkel állította színpadra, Irinát maga alakította, Olgát Bálint István, Mását Breznyik Péter formálta meg.

Halász, aki akkor már az alternatív színházkultúra egyik legfontosabb egyénisége lett, 1976-ban egy balatonboglári performanszot (itt írtunk róla) követően emigrációra kényszerült. Társaival Franciaországban, Hollandiában, Németországban léptek fel, egyik leghíresebb darabjuk a Disznó, gyerek, tűz! címet viselte.

New Yorkban telepedett le, s megalapította a Squat Színházat, amely a 23. utcában, a híres Chelsea Hotel szomszédságában működött (az elnevezés a házfoglaló – squatter – mozgalomból ered). A színház alternatív előadásaival előbb a New York-i művészkörökben lett kultikus hely, majd világhírűvé vált. 

Halász ars poeticája a színház és az élet szétválaszthatatlanságának eszméje volt, azt vallotta, hogy a színház elsődleges feladata az önazonosítás. Színházi munkáiban a szereplők egyéniségére épített, sokszor rájuk írta darabjait. 1979-ben elnyerték a belgrádi nemzetközi színházi fesztivál nagydíját, három évvel később a Mr. Dead and Mrs. Free című darabjukat a New York-i kritikusok az évad legjobb új darabjának választották. A társulattal dolgozott Andy Warhol, a pop-art atyja (egyik leghíresebb előadásuk az Andy Warhol utolsó szerelme címet viselte), s filmet forgatott róluk Rainer Werner Fassbinder, a német film fene- és csodagyereke. Az eredeti Squat Színház csapata 1984-ben, sikerei csúcsán feloszlott, a társulatot Bálint István vitte tovább. Halász a következő évben létrehozta a Love Theatre-t, és új társulatával újságcikkekből íródott darabot állított színpadra.

Az avantgárd művész a rendszerváltást követően, 1991-ben tért vissza Magyarországra. Első produkcióját (Ő, aki valamikor a sisakkészítő gyönyörű felesége volt) a Petőfi Csarnokban adta elő. Több színházban is rendezett, emlékezetes a Katona József Színház A kínai című előadása, a Kamrában színészei újsághírek alapján rögtönöztek. Dolgozott a Merlinben, a Trafóban, az Új Színházban, a Nemzeti Színházban és a Színház- és Filmművészeti Egyetemen is. Egykori alkotótársával, Jeles Andrással egy ideig saját társulatot vezetett, a józsefvárosi Városi Színházat. Zenei műfajban is kipróbálta magát: a Müpában Händel Semele, az Operaházban Fekete Gyula A megmentett város című operáját állította színpadra.

A filmszakmában is ismert és elismert volt. Még pályafutása elején szerepelt Jancsó Miklós, Bacsó Péter, Rózsa János munkáiban (Égi bárány, Szerelmes biciklisták, Álmodó ifjúság), amerikai évei alatt kisebb szerepekben tűnt fel független filmekben. 1993-ban elnyerte a magyar filmszemle legjobb főszereplőjének díját Szirtes András Sade márki élete, 1994-ben pedig a filmkritikusok díját Jeles Senkiföldje című munkájában nyújtott alakításáért. Szerepet kapott egyebek közt Bereményi Géza (A turné), Enyedi Ildikó (Simon mágus), Szabó István (A napfény íze), Jancsó Miklós (A mohácsi vész, Ede megevé ebédem) munkáiban is. Herminamező-Szellemjárás című filmjét, amelyet ő rendezett, és melynek a forgatókönyvét is részben ő írta, fődíjjal tüntették ki a 2006-os, 37. Magyar Filmszemlén a kísérleti film kategóriában. Az 1956-os forradalomról szóló művét halála után mutatták be a hazai mozik.

Halász Péternek öntörvényű, abszurd élete volt, és így is távozott. A májrákban szenvedő, nagybeteg művész halála előtt pár héttel a budapesti Műcsarnokban megrendezte saját búcsúszertartását, utolsó performanszán – amelyen egy nyitott koporsóba is befeküdt – több száz közeli barátja és rajongója búcsúzott tőle. 62 éves korában, 2006. március 9-én halt meg New Yorkban.

Nevével itthon 2018-ban díjat alapítottak a legizgalmasabb, leginnovatívabb, legprogresszívebb független színházi produkciók elismerésére.

Fotó: Szilágyi Lenke