Örök lázadó – Baksa-Soós János 75 éve született

Szabadszellemű családban nevelkedett, apja az avantgárd iránt érdeklődő színész, később rádiós rendező Baksa-Soós László volt. Édesanyja Németországban született, így Baksa-Soós János jól beszélt németül. Zenei általános iskolába járt Budapesten, majd 1964-től Kelet-Berlinben az adlershofi könyvtárban és rajzfilmstúdióban dolgozott. Budapestre visszatérve 1968-ban alapította meg első, Wastaps nevű zenekarát, de ebből még abban az évben kiszállt a Kex kedvéért. A legendássá vált együttest Bianki Iván gitárossal, Doleviczényi Miklóssal, Kisfaludy András dobossal (a későbbi filmrendezővel) és Imre Attila basszusgitárossal hozta létre. A Kexszel zenélt Babos Gyula, Somló Tamás, Závodi János is. A névadó húga, Baksa-Soós Veronika volt, aki kijelentette: egy rockegyüttes nevében X-nek is kell lennie. Visszaemlékezések szerint a Buxa név is felmerült, de ezt elvetették.

Az 1971-ig működő Kex pár százfős közönség előtt lépett fel olyan kis klubokban, mint a Citadella Bár, a Rakpart klub, az Egyetemi Színpad, a Bercsényi Klub vagy a Corvin Mozi, de később az Illés előzenekaraként is játszottak. Eleinte rock and roll slágereket adtak elő, majd saját szerzeményeiket is, mint az Országút szélén, a Büdös sajt, a Kanapé vagy a Zöld-sárga. Megzenésítették József Attila versei közül A hetediket és a Tiszta szívvelt. A kor kultúrpolitikája egyetlen kislemezt engedélyezett nekik (ezen az Elszállt egy hajó a szélben és a Család hallható), és néhány dal erejéig feltűntek az éppen letiltott Illés helyett Mészáros Márta Szépleányok, ne sírjatok! című filmjében. Egy Kex-koncert szünetében lépett először a színpadra Cseh Tamás és Hobo is, aki a zenekar Csillagok, ne ragyogjatok című számának szövegét írta.

Az együttesnek nem volt két egyforma fellépése, koncertjeiket a kiszámíthatatlanság, a rögtönzés, a spontaneitás jellemezte. A magas, szőke hosszú hajú, rikító ruhákba öltözött Baksa-Soós gyakran megállította a zenét, egyszer eljátszott egy április negyedikei ünnepi felvonulást, miközben békegalambokat eregetett, máskor feltépte a nadrágszárát, vagy habostortákat dobált a közönségnek. Dalaikat mindig másként adták elő, Baksa-Soós pedig gyermekdalokat és kuplékat is elénekelt. Több koncertjük is botrányba fulladt, a Kassák Klubban kitört tömegverekedéshez két mikrobusznyi kutyás rendőr szállt ki, mire Baksa-Soós a színpadról megjegyezte: fura, hogy a kutyákon sapka van, a rendőrök meg ugatnak. Ezután persze ő is kapott gumibotot, majd felfüggesztett börtönt is.

A Kexről és énekeséről többen is jelentettek a hatóságoknak. A minden porcikájában szabadságot, meg nem alkuvást sugárzó Baksa-Soóst a belső elhárítás zaklatta, lakásukban házkutatásokat tartottak.

Amikor aztán 1971-ben a budai Mechwart téren egy dzsip a járdára felhajtva el akarta ütni, úgy döntött, inkább elhagyja az országot. Rajk Lászlóné, a kivégzett kommunista belügyminiszter özvegyének közbenjárására családtagjaival útlevelet kaptak. Baksa-Soós még szerepelt Bódy Gábor (későbbi sógora) A harmadik című kísérleti rövidfilmjében, aztán fogta a rajzait és az NSZK-ba távozott. A Kex pár hónappal később feloszlott, nem maradt utánuk, csak néhány felvétel és pár filmkocka. Kisfaludy András 1998-ben készített az együttesről filmet Elszállt egy hajó a szélben címmel. A fellelhető Kex-felvételeket digitálisan feljavítva adták ki, újragondolt dalaikat 2014-ben a Kex Remake formáció jelentette meg CD-n és idézte fel nagykoncerten.

Baksa-Soós Essenben a Museum Folkwang grafikai képzésére járt, majd felvették a düsseldorfi képzőművészeti akadémiára, miután bemutatta Az anyag útja című, 45 pasztellképből álló sorozatát. Festészet és szobrászat mesterszakon végzett. 1978-ban Nyugat-Berlinbe költözött, ahogy ő mondta, „művész-lelkészként” dolgozott és Január Herceg (Prince January) néven publikált. Tanulmányozta az indián és a szamuráj életfelfogást, lelki életéről hajónaplót írt. A művészetet kozmikus technológiaként értelmező alkotói programot hirdetett a maga és barátai számára, 1975-ben képes mesekönyve jelent meg Olimpi címmel. Berlini és düsseldorfi kiállításain zenéit, dia-mesefilmjeit, ékszereit, szobrait, festményeit, rajzait, költői szövegeit mutatta be. Az 1980-as és ’90-es években észak-amerikai tanulmányutakat tett. 1996-ban a pesti Dorottya Galériában, 2007-ben a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban, majd 2019-ben a Paksi Képtárban volt kiállítása. 2000-ben jelent meg Terra Forming című könyve, melyben képek, szövegek és a mellékelt zene által kozmikus léptékben értelmezi a valóságot.

Baksa-Soós Jánost 2006. március 15-én kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével. 2012-ben súlyos fertőzést kapott, 2021. szeptember 25-én bekövetkezett haláláig egy németországi intézetben kezelték. 2022-ben az Ördögkatlan Fesztiválon emlékkoncertet rendeztek tiszteletére.

A nyitóképen Baksa-Soós János 1971-ben. Fotó: Fortepan / Kende János