Örökölt minták — kortárs textilművészeti kiállítás a Szentendrei Régi Művésztelepen

A textil mindennapi életünk része. Szövete nem csupán anyag, hanem tapintható lélekréteg. Az önkifejezés hétköznapi formája, ám egyúttal kulturális hatásaink lenyomata, emlékeink hordozója is. Mintáiban ott rezeg a múlt. Az alkotások finom szálaiban egyéni sorsok, családtörténetek fonódnak össze, válnak örökséggé. Az öröklés legyen közeli vagy távoli, anyagi vagy szellemi, nem egyszerű folyamat, hiszen időbeliségre, emlékezésre, szembenézésre hív, és továbblépésre ösztönöz.

A transzgenerációs trauma fogalma a pszichológia területén eredetileg annak leírására született, mikor egy traumát elszenvedő generációt követő nemzedék hordozza magában a következményeit. A fogalom később tágabb értelmezést nyert, és transzgenerációs hatásként ma már idetartoznak a fejlődésünket segítő, adaptív örökségek is. Ami bizonyos, hogy elődeink történetei mélyen meghatározzák személyiségünket és mindennapi életünket, mi magunk pedig utódainkra vagyunk ugyanilyen hatással. A textilművészetben minden nemzedék az elődök munkáin hozta létre a saját alkotását, akár hozzátett, akár elvett ezzel a maga örökségéből, létrehozva ezzel saját, megújult identitását. Ez az aktus metaforikus és materiális voltában is a tárlat központi eleme.

A kiállított műveken keresztül olyan kérdésekre keressük a választ, hogy mit is hordozunk magunkban tudattalanul és hogyan gyógyulhatunk a belső traumáinkból úgy, hogy végül a fejlődésünk javát is szolgálja. A szöveteken finoman felsejlik nemcsak az alkotók, de a nézők saját múltja, belső világa is. A textúrák réseiben ott a csend, az elvarratlan szálakban a kimondatlan történetek súlya. A cérna, a fonal hordozza az emlékezést, a trauma és a feloldás szépségének párbeszédét.

A tárlat a hagyomány és az önismeret metszéspontján áll, a transzgenerációs hatás fogalmát a textileken keresztül mutatja be. Kulturális és lelki örökségünk olykor meghitt, nosztalgikus, máskor markáns és nyugtalanító tükröt mutat nekünk. Akár a szembenézés vagy a feldolgozás, a roncsolás vagy az építés aktusánál járunk éppen egyéni történeteinkben, örökölt mintáinkon át mintha egy közös emlékezet szövetébe lépnénk. Mégis minden szál magunk vagyunk, és feltett kérdéseinkre a válaszokat csak önmagunkban találhatjuk meg.

A kiállításon Attalai Zita, Ferencz Karolina, Hidasi Zsófia, Horváth Lóczi Judit, Kecskés Fanni, Marton Eszter, Németh Sára, Papp Zsófia, Poroszlai Eszter, Richter Sára, Szász Zsófia, Ziegler Katalin és Zsigmond Dóra (ZSIGMOND) művei láthatók. A tárlat kurátorai dr. Jusztusz Noémi és Pallós Anna Lídia.

Címlapfotó: Kecskés Fanni: Örökség