Pogány Irén és Váradi Miklós kitalált alakok, de a történetük nagyon is valódi: benne van annak a sok ezer embernek a szerelme, fájdalma, küszködése, akiknek az életébe beleavatkozott a történelem. Irén és Miklós értelmiségiek, egyik művészettörténet-tanár, a másik irodalmi szerkesztő. Identitásuk része, hogy megpróbálják megérteni és a maguk módján jobbá tenni a világot. Irigylésre méltó kapcsolat az övék; az egymás iránt érzett szerelem, tisztelet, odafigyelés buborékjában élnek. De ez a buborék kipukkad, és ők éppen azt a két dolgot veszítik el, ami a biztonságot jelentette számukra: egymás közelségét és a józan észbe, a világ megérthetőségébe vetett hitet. Egy abszurd, széteső világban leveleiken keresztül próbálnak összekapaszkodni, megosztani egymással félelmeiket, örömeiket és kétségeiket.
A második világháború után a szovjet hadsereg bosszúhadjárata során mintegy hatszázezer magyart szállítottak el a Gulagra, hogy embertelen körülmények között dolgoztassák őket, köztük több százezer civilt. Az elhurcoltak közel fele soha nem jött vissza, de sokszor az itthon maradottak sem jártak sokkal jobban. A dokumentarista hitelességgel megírt fikciós színdarab egy málenkij robotra elhurcolt férfi és otthon maradt felesége levelezésén keresztül mutatja meg az ő személyes történetüket. Leveleiken átüt a szenvedély, a féltés, a vágy, a magány, az egymás elvesztésétől és az újbóli találkozástól való félelem. Küzdelmeiket sokszor nem tudják, máskor nem akarják megosztani. Szubjektív beszámolóikon keresztül betekintést nyerünk a munkatáborok és a romjain újjáépülő, majd egy újabb diktatúrába rohanó ország mindennapjaiba. Ezek a levelek a valóságban ugyan nem születhettek volna meg, hiszen a tábori lapokat és a táborba küldött leveleket is a cenzúra moszkvai központjában ellenőrizték, de a darabbéli események mind megtörténhettek valakivel.
A Vörös Hadsereg 80 évvel ezelőtt adta ki azt a hadparancsot, amely alapján összegyűjtötték és munkatáborokba szállították a német származású vagy annak vélt áldozatokat. A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapján, november 25-én a felolvasószínházi előadással és a közönségtalálkozóval rájuk is emlékezik a Radnóti Színház. A színház ezzel az eseménnyel szeretné felhívni a figyelmet a társadalmi traumák feldolgozásának fontosságára is. Közös felelősségünk, hogy ezeket a történeteket elmeséljük, megértsük és továbbadjuk.
