Hatévi börtönbüntetésre ítéltek Oroszországban egy színházi rendezőt és egy dramaturgot egy színdarab bemutatása miatt, amely a vád szerint a „terrorizmus nyilvános igazolásaként” szolgált.

epa11467215 A playwright Svetlana Petriychuk (L) and Theatre director Yevgenia Berkovich (R) stand inside a glass defendants cage during verdict announcement at Russian Second Western District Military Court in Moscow, Russia, 08 July 2023. The Russian Second Western District Military Court has sentenced theatre director Yevgeniya Berkovich and playwright Svetlana Petriychuk to six years in a standard security penal colony each in a criminal case over justifying terrorism following the production of 'Finist the Bright Falcon'.  EPA/STRINGER
Szvetlana Petrijcsuk drámaíró és Jevgenyija Berkovics rendező a katonai bíróságon Moszkvában. Fotó: EPA / MTI

Az orosz színházi világban jól ismert két nő, a 39 éves Jevgenyija Berkovics rendező és a 44 éves Szvetlana Petrijcsuk, aki az előadás szövegkönyvét írta, 2023 májusa óta ül börtönben, miután egy 2020-ban bemutatott színdarab miatt a terrorizmus védelmezésével vádolták meg őket. A Finyiszt, a fénylő sólyom című színdarab az interneten a szíriai iszlamisták által verbuvált orosz nőkről szól, akik dzsihadistákhoz mentek feleségül.

A rendező és a dramaturg végig ártatlannak vallotta magát. „A színdarabban egyáltalán nincsen semmilyen igazolása a terrorizmusnak” – jelentette ki májusban a bíróságon Szvetlana Petrijcsuk, aki szerint – éppen ellenkezőleg – az volt a céljuk, hogy felhívják a figyelmet a problémára. Kszenyija Karpinszkaja, Berkovics ügyvédje szerint a zárt ajtók mögött tartott per jogtalan és méltánytalan, a két nő pedig ártatlan. Az ítélet nem jogerős, a védők fellebbezést jelentettek be.

Őrizetbe vétele előtt Jevgenyija Berkovics nyilvánosan szót emelt az ukrajnai offenzíva ellen. Az ügyészség állítása szerint a tanúkat a közösségi médiában megfenyegették.

Bemutatásakor a darabot elismeréssel fogadta mind a kritika, mind a közönség. 2022-ben elnyerte az Arany Maszk díjat, a legrangosabb orosz színházi elismerést.

Kirill Szerebrennyikov orosz rendező, aki Jevgenyija Berkovics tanára volt, és jelenleg száműzetésben él, többnyire Németországban, több alkalommal, például a legutóbbi cannes-i filmfesztiválon, nyilvánosan védelmébe vette a két művészt, és szabadon engedésüket követelte.

Zsigó Anna dramaturg így írt az előadásról 2021-ben: „A moszkvai SOSO Daughters független csoport előadása, a Finyiszt, a fényességes sólyom talán azért ragadott meg, mert tematikájában aktuális és politikus mű, illetve nem hagyományos színházi alkotói módszerrel készült. A társulat csak női tagokból áll, így a négyfős stáb mellett kilenc színésznő vett részt az alkotófolyamatban. Az elhangzó szövegek dokumentarista előadást sejtetnek: monológokon keresztül ismerjük meg azoknak a fiatal nőknek a történeteit, akiket szélsőséges iszlamista terrorszervezetek közösségimédia-oldalakon behálóztak. A beszámolók egyrészt személyes visszaemlékezések, másrészt bírósági tárgyalások, kihallgatások, ítéletek szövegei. Több életút is kirajzolódik belőlük, de epizodikusan vissza-visszatér Marjuska, aki elszökött otthonról, és feleség lett egy radikális terrorszervezetben. Izgalmas, ahogy az erősen verbatim jellegű szövegek mellett Marjuska elbeszélésében a saját fantáziavilága keveredik a valós eseményekkel. Amit a külvilág csalásnak, a nők kihasználásának, erőszaknak olvas, azt Marjuska – mint az azonos című orosz népmesei történetben – hőstettnek látja. Kifejezetten érdekes az előadás dramaturgiai szerkezete is. A stand upra emlékeztető bevezetőben az egyik színésznő részletezi, milyen negatív tapasztalatai voltak élete során, amikor orosz férfiakkal élt párkapcsolatban. Sűrűn sorjáznak a szimbólumok, amelyek azonnal behívják (legalábbis nekem, női nézőnek) a patriarchátus elnyomó mechanizmusainak jellemzőit: testszégyenítés, hagyományos szerepelvárások, borscsfőzés, anyós, »női« problémák stb. Talán a mai (feminista) közbeszédben már ismerősek ezek a jelenségek, arra viszont nem számítottam, hogy a megoldás a monológ végén Szaid, a megértő és figyelmes iráni férfi képében sejlik fel. Az ezután következő fejezeteknek beszédes címeik vannak: Hogyan házasodjunk Skype-on keresztül az iszlám szabályait betartva? Hogyan viseljük a hidzsábot? Hogyan készítsünk halal, azaz az iszlám étkezési szokásoknak megfelelő süteményt? Hogyan szólaltassunk meg egy tradicionális szír hangszert? Ezek a témák azonban gyorsan átcsapnak valami másba: szegénységben élő, a fővárosban egyedül szerencsét próbáló, rossz családi hátterű, szerelmi bánattól szenvedő fiatal lányok történetei bontakoznak ki, akiket a szerelem és egyebek ígéretével cserkésztek be a terroristák. A chatelés hamar szökéssé fajult, és egy teljesen idegen kultúrában találták magukat a nők. Az összes elbeszélést átszövi valami végtelen magány, magárahagyatottság, elveszettség. Ezzel áll nagyon szép kontrasztban az előadás kollektív játékmódja, ahogy a történeteket, mint régen a fonóban, szájról szájra adogatják a színészek, akik időről időre kórusként dalra fakadnak, és dokumentarista szövegeket énekelnek.”

Az előadást angol felirattal itt lehet megnézni: