Mit szóltak a képviselők a kék bölényhez? Mi köze Örkény István kutyájának a gazda Kossuth-díjához? Melyik képviselő felszólalása ér meg akár egy Havanna szivart is Mikszáth szerint?

A Kulturális Örökség Napjain Arany János sétavezető és a Keleti István Művészeti Iskola és Művészeti Szakgimnázium tanulói Kása Tímea művésznővel  megidézték a Parlamenthez kötődő, fontos irodalmi műveket és eseményeket.

Bencze-Kovács György, Országgyűlési Múzeum

Mára fővárosunk jelképévé vált a neogótikus remekmű, építése idején mégis  számos kritika érte. Mikszáth Kálmán egyenesen a szükségességét kérdőjelezi meg az épületnek: „építünk, mert nincs pénzünk, s egy fedél alá építünk a méltóságos főrendekkel, mert úgysem férünk össze.”

A főlépcsőn át a kupolaterembe jutunk, ahol a szent koronát és a koronázási ékszereket őrzik, ennek kapcsán Bartis Attila Vándor című művét idézték. A koronázási ékszereket az Amerikai Egyesült Államok 1978 január 6-án adta vissza jelképesen a magyar népnek, miután hosszas tárgyalás után elérték, hogy Kádár János ne vegyen részt az ünnepi eseményen. Az amerikaiak ragaszkodtak hozzá, hogy az 1956-os forradalmat véresen leverő pártvezető ne legyen jelen, és az átvevő magyar részről az Országgyűlés elnöke legyen, aki akkor Apró Antal volt. Bartis Attila ironikusan megjegyzi, hogy 1975-ben a Kádár – rendszer megtagadta tőle az útlevelet, 3 év múlva Kádár Jánostól tagadták meg az ünnepi jelenlétet, ezzel szemben ő részt vehetett az átadáson.

A kupolaterem a legjelentősebb magyar művészeti és tudományos díjak átadási helyszíne is. Ennek kapcsán két művészünk a Kossuth-díjhoz fűződő érzelmeit is megismerhettük.

Szabó Magda Az ajtó című regényébe szövi bele a híres eseményt, a díjátadó megtisztelő, ünnepélyes hangulatát állítva ellentétbe lelkiállapotával. Megsértett, beteg házvezetőnőjét, Emerencet semmilyen díjjal, bűnbánattal nem tudja kiengesztelni. A díj nem ad feloldozást a mindennapok bűneire.

Bencze-Kovács György Országgyűlési Múzeum

Örkény István pedig a tőle megszokott szarkasztikus humorral fejezi ki a Kossuth-díjához fűzött szkeptikus hozzáállását: Kossuth-díjam és a kutyám címmel írt egyperces novellájában az állatorvosához intézett gyakorlatias kérdései közé fűzi be, hogy távollétének oka kitüntetés átvétele az Országházban.

A kupolateremben hangzott fel egy részlet Esterházy Péter Harmonia caelestis című regényéből a kupolán magasodó egykori vörös csillag – amely csaknem 40 évig világított 96 méteres magasságban – 1990 január 31-i eltávolításáról.

A kupolateremből nyílik a híres vadászterem, amelyet díszebédek, fogadások színhelyének tervezett Steindl Imre. A reprezentációs feladatokhoz szükséges, elegáns külső elkészítésére Körösfői-Kriesch Aladár festőművészt kérték fel, aki két monumentális festményt, a Bölényvadászat és a Halászat a Balatonon a XV. században című alkotásokat készítette el szecessziós stílusban. A festmények modern alakjaikkal és elsősorban különleges színvilágukkal – amely ma már fel sem tűnik a nézelődőnek –, indigókék bölénnyel, türkiz fákkal kihúzták a gyufát a képviselőknél. Nevetségesnek, illetlennek találták, s ezt több fórumon is szóvá tették, ahogy a Művészeti Iskola diákjai rögtönzött előadásukon be is mutatták a sétán résztvevőknek. A Vadászteremből nyíló balkonon pedig – a hely szellemét megidézve – József Attila A Dunánál című verse hangzott el.

Bencze-Kovács György Országgyűlési Múzeum

Továbbhaladva a felsőház szárnya felé a nemesi „kék” vér színét megidéző, gyönyörű békésszentandrási szőnyegen ismét Mikszáth karcolatát hallgathatták meg az érdeklődők. A parlamenti képviselők munkáját minősítette áttételesen, azzal a felsorolással, hogy a folyosói szivart melyik felszólaló beszéde miatt érdemes veszni hagyni. Mikszáth szerint „Tiszáért egy Havannát is érdemes eldobni.”

A színésznövendékek felidézték a parlament egyik legismertebb erőszakos jelenetét is, amikor Kovács Gyula ellenzéki képviselő az ellenzék obstrukcióját letörő Tisza István házelnökre három lövést adott le, a negyediket pedig önmagára.

Móricz Zsigmond parlamenti tudósítóként írt az 1923 december 3-i ülésnapról, amely a földreform-tárgyalás első napja volt:  „Akkor itt ma nagy nap van… üres Ház előtt?…üres hangú szónokok által?…Nyolcmillió lakos közül ötmilliónak az ügye?”  A parlamenti munka értékét, a képviselők közömbösségét ecsetelte szomorú szavakkal.

Az irodalmi értékeken kívül természetesen az építészeti különlegességekkel is megismerkedhettünk.

Az Országházat nem csupán exkluzív megjelenése teszi különlegessé, hanem a korát meghazudtoló, modern tervezési ötletek is. Az összhatást elcsúfító kéményeket, valamint a fűtési és hűtési rendszert egy pár utcával arrébb, egy bérházba telepítették, ez a rendszer azóta is működik! A termek szellőztetőrendszerét pedig a csillárokba rejtették. Steindl tervezett liftet is az épületbe, és gondolt a kiegészítő feladatokra is, könyvtár és számtalan iroda is helyet kapott már az első terveken.

Az Országház 1896 óta működik folyamatosan, külső megjelenésében és belső enteriőrjében méltán vált hazánk fővárosát reprezentáló épületté.

A fotók a szerző felvételei.