A többségi nemzetek népviseletei mellett számos kisebbségit is sikerült már lefotóznod. A Kárpát-medencében hány különböző magyar népviselet lehet?

Nem könnyű erre válaszolni, mert ahol gazdag a népviselet hagyománya, ott egy településen belül is eltérnek a korszakos és a korosztályos ruházatok. Azaz nem mindegy, hogy egy százötven éves vagy egy hetven-nyolcvanéves rend öltözetet nézünk. Ugyanígy: egy eladósorban lévő fiatal lány ruházata eltér az asszonyokétól, jellemzően jóval díszesebb, hogy a lány minél kelendőbb, kívánatosabb legyen a leendő kérői szemében. A magyar népviseletek harminc-harmincöt tájegység különböző ruhái, de ezeken belül a variációk száma szinte végtelen. Így bőven van még mit fotóznom, különösen mivel például a Vajdaságból vagy Kárpátaljáról még egyetlen kép sincs a kollekcióban.

Barcaság–Négyfalu

A férfiöltözékek is ennyire sokfélék?

Nem, azoknál azért jóval kisebb a különbség a korszakokon és korosztályokon belül, és persze kevésbé színesek is. Például a kalotaszegi női öltözet napjainkra annyira cifra lett, hogy azt szinte már nem is lehet hová fokozni, míg a férfiaké jóval egyszerűbb és letisztultabb. Náluk a cifraságot elsősorban egy különálló ruhadarab testesíti meg, ez pedig a cifraszűr. A viseletek sok tájegységben az adott népcsoport, sőt a család gazdagságát is jelezték, ezért a magyar nyelvű területek között is jelentős különbségek vannak.

Rimóc
Boldog

Mennyire autentikusak azok a ruhák, amelyeket már sikerült lencsevégre kapnod?

Fontos leszögezni, hogy én elsősorban fotós vagyok, nem néprajztudós, bár az évek alatt sok ismeretre tettem szert a népviseletekkel kapcsolatban. Az, hogy egy öltözék mennyire hiteles, elsősorban a viselőjének felelőssége. Mivel a hagyományőrzés mostanában divatos lett, sokan foglalkoznak vele, ezért tapasztalható bizonyos felhígulás. Ez nemcsak nálunk, a Kárpát-medencében igaz, hanem más népeknél is, világszintű jelenségről van szó.

Általánosságban elmondható, hogy a népviseletek evolúciója az I. világháborúnál véget ért, onnantól már csak megőrzés van. Így a később készített öltözeteknél előfordulhat, hogy olyan anyagokat vagy hímzéseket, varrásmintákat használnak, amelyek már nem az adott viselethez illők. Sőt az is előfordul, például itt, Erdélyben, Kolozs vagy Tordatúr településeken, hogy rég elfelejtett viseleteket rekonstruálnak. Természetesen ezt már csak mai, modern textilanyagokból, technológiákkal tudják megtenni, hiszen az eredeti kézműves tudás kiveszőfélben van, és amúgy se tenné lehetővé a nagy mennyiségű előállítást.

Csíkkarcfalva
Dobrudzsa

Gyakorlatilag az utolsó pillanatokban vagyunk, hogy a még hiteles, eredeti népviseleteket legalább fotókon archiválni lehessen. Melyik volt a legidősebb öltözék, amit sikerült lefényképezned?

Érdekes, hogy ezt mondod, mert Malonyai Dezső általam is sokat forgatott, 1907-ben megjelent, A magyar nép művészete című, ötkötetes néprajzi könyvében többször olvasható, hogy az akkori időszak volt az utolsó pillanat, amikor az eredeti népi tárgyakat, szokásokat, viseleteket le lehetett írni, festeni, fényképezni. A városiasodás, a textilipari termelés dömpingje már akkor is erősen hatott, aztán jött a két világháború, majd a proletárdiktatúrák, amelyek során számos autentikus viselet végleg eltűnt. Magyarországon jobb volt a helyzet, de például Dél-Erdélyben vagy Kárpátalján nagy pusztítást végzett a szocializmus időszaka, mert a hagyományőrzés évtizedekre megszakadt. Szerencsére azért vannak pozitív példák is: a legidősebb viselet egy százötven éves torockói női ruházat volt, ami épen megmaradt, és le is fotózhattam. És igen, a projekt célja a szórakoztatás, az ismeretterjesztés mellett az értékőrzés, a dokumentálás is.

Farkaslaka
Kalotaszeg–Magyarvista

Nemcsak a magyar, hanem a világ összes népviseletét szeretnéd egybegyűjteni a Geofolk oldalon. Hogy áll ez a nagyszabású terv?

Az adatbázis alapját az a mintegy kétezer népviselet adja, amelyet az elmúlt években a Föld számos pontján – Európán kívül például Indiában, Dél-Amerikában – fotóztam. A cél a világ összes, ma még létező többségi és kisebbségi népcsoportjának viseletét megörökítő, profi fényképekkel ellátott online enciklopédia létrehozása. Ehhez én egyedül már kevés vagyok, ezért azt szeretném, ha egy, a Wikipédiához hasonlatos adatbázis jönne létre, amelybe más fényképészek is feltöltenek képeket, a leírásokat pedig már szakértők írják vagy legalábbis felügyelik, lektorálják. Segítőimmel jelenleg a technikai háttér megteremtésén dolgozunk, valamint a partneri kapcsolatokat építjük. Remélhetően egy éven belül elindulhat az oldal.

Gyimesbükk
Mezőkövesd

Addig is, amíg az online felület elkészül, szabadtéri kiállításokon adsz ízelítőt a képekből.

Korábban is lehetett már válogatásokat látni a képeimből, például Brüsszelben, Londonban, Manchesterben, Helsinkiben, Tallinnban elsősorban esztétizáló, glamour stílusú sorozatokat. Ezekkel egy időben tipológiai, dokumentarista jellegű képek is készültek, amelyeken már a viseleteken van a hangsúly. Ahogy bővült a gyűjtemény, egyre nagyobb és nagyobb kollázsokat hoztam létre belőlük. Tavaly októberben szülővárosomban, Székelyudvarhelyen egy 54 méter hosszú, összefüggő felületen közel ezerhétszáz népviseletet bemutató anyagot állíthattam ki. A képek 56 ország közel 240 nemzetiségének ruházatát mutatják be. Azóta több településen is felállítottuk az installációt, nagy sikere volt.

Kalocsa
Kalotaszeg–Nyárszó

A legtöbben csak a szűk környezetük viseleteit ismerik vagy még azt sem, így a látogatók mindig nagy kíváncsisággal böngészik a képeket, keresik a különbségeket és a hasonlóságokat az öltözékek között. Most hétvégén, a magyar népviselet napján Csíkszentdomokoson lehet a tárlatot megtekinteni, de hívtak már Mohácsra, Zircre és Mezőkövesdre is. Remélem, hogy a vírushelyzet javulásával egyre több helyre eljutunk majd a kiállítással. Azt tapasztalom egyébként, hogy a kiállítások jelentősen lendítenek a Geofolk-projekten: mind többen érdeklődnek, támogatnak, segítenek a fejlesztésekben. A társaimmal együtt azt szeretnénk, hogy a gyűjteményt elismerjék Guinness-világrekordként, a folyamatot már elindítottuk.

Sárköz
Székelyföld–Kecset

Hatalmas és szerteágazó vállalkozás ez. Látod a végét?

Tavaly a járvány miatt több utat le kellett mondanom, például Litvániában, Tatárföldön és Baskíriában gyűjtöttem volna. Mivel a külföld kiesett, főleg román vidékeken fotóztam sokat. Így a nehezítő körülmények ellenére is bővült a kollekció. A várakozásaim szerint még nyolc-tíz év kell ahhoz, hogy a népviseletek gyűjteménye közel átfogó legyen. Teljes soha nem lesz, mert az emberi természet adja a változót. Tulajdonképpen arra vállalkoztam, hogy összegyűjtöm a ma fellelhető és használatban lévő viseleteket, legyenek akár százötven évesek, akár újak, esetleg stilizáltak. A gyűjtemény XXI. századi látlelet, és ha megmarad, száz év múlva talán ugyanolyan érdeklődéssel fogják tanulmányozni, mint mi a XIX. századi öltözeteket.

Sárköz, munka közben

Mondd, rólad készült-e már népviseletes fotó? Van-e otthon székely ruhád?

Nincs, de már elterveztem, hogy az ötvenedik születésnapomra meglepem magam, ha nem is egy hagyományos székely ruhával, de egy népies viselettel. Ma már szinte teljesen ez a projekt köti le a figyelmem, ezzel kelek-fekszem, ezért muszáj, hogy nekem is legyen olyan.

Nyitókép: Magyarbőd. Fotó: Dávid Botond