„Párkapcsolati kérdésekről is legyen szó az oktatásban” – Beszélgetés Rajkai Zoltán színművésszel

Erre vállalkozunk a PUZZLE című podcastsorozattal, amelyben kirakóst játszunk vendégeinkkel. A különleges, geometriai ábrákból álló puzzle darabkáin egy-egy szó szerepel, hét élet-összetevő. Azt reméljük, a játék végén minden összeáll egy képpé. Péczeli Dóri játszótársa Rajkai Zoltán színművész, a Katona József Színház társulatának tagja. Ajánló.

Ezen a puzzledarabon a Hősöm szó szerepel. Neked van személyes példaképed?

Nagyon sztereotip lesz a válasz. Számomra nyilvánvalóan Jézus Krisztus az alfa és az omega. Ez nem is kérdés. De ezt most hagyjuk figyelmen kívül…

Miért? Kényelmetlenül érzed magad emiatt?

Nem akarom ezzel a hallgatókat terhelni. Viszont voltak emberek, sokféle pillanatban, akik fontosak voltak számomra. Például a szüleim, akik ugyan elváltak, de mindkettőjüktől sok mindent kaptam. Édesanyámtól a küzdeni akarást, a szívósságot, azt, hogy kitartóan dolgozni kell és nem feladni. Édesapámtól az intellektusát, a precízségét, a kíméletlen igazságkeresését és hogy becsületesnek kell lenni, soha nem szabad görbe utakon járni, mert nem éri meg. És természetesen a feleségem, akivel harminchét éve vagyunk házasok. Mivel nekem elváltak a szüleim 14 éves koromban, így az én életemből hiányoztak azok a tapasztalatok, amelyek egy nem csonka család életéből következnek. Ezt ő pótolta ki.

Hány évesen ismerkedtetek meg?

Gimnáziumi osztálytársak voltunk, 14–15 évesen ismerkedtünk meg. Tíz évig jártunk, és tíz év után összeházasodtunk.

Ez szinte hihetetlen a mai világban, hiszen annyi változáson megy keresztül az ember ennyi idő alatt, és ezeket a változásokat ti együtt éltétek meg, és kitartotok egymás mellett.

Én egyébként szorgalmaznám a kormánynál, hogy párkapcsolati kérdésekről is legyen szó az oktatásban, mert a mai világban erről semmilyen tapasztalat vagy tudás nincs. Mindenki utólag kezd el ezzel foglalkozni. Annak idején, amikor mi megismerkedtünk, két valamilyen ember voltunk, és az elmúlt harminchét év alatt rengeteget formálódtunk. Nem egyszerre és nem ugyanúgy. De a kapcsolat attól még kapcsolat. Hiszen a házassági fogadalom nem arról szól, hogy a két emberrel pont ugyanúgy történik majd minden, ugyanazt fogja szeretni, ugyanúgy változik. Dehogyis. De ezt valahogy meg kell próbálni kezelni, és ezt lehetne tanítani.

Tegyük fel, hogy meghívnak egy osztályba, hogy a boldog házasság receptjéről mesélj. Mit mondanál?

A boldog házasság receptjéről nem tudnék mesélni, de a házasságról igen. Nincs jobb emberi kapcsolat egy jó házasságnál. Két ember kapcsolata ebben tud kiteljesedni minden tekintetben. Úgy érzelmileg, mint szellemileg, illetve szexuális értelemben, és ez segít át az életen.

Nem lehet, hogy egyszerűen arról van szó, hogy ti nagyon szerencsések vagytok? Szerintem szerencse is kell ahhoz, hogy megtaláljuk azt az embert, aki nemcsak a szerelmünk, de a legjobb barátunk is egyben.

Nem, minden a gondolkodással kezdődik, hogy mit képzelek magamról, az életemről, és ebben hova helyezem a másikat. A problémák akkor kezdenek elszaporodni, amikor mindent tévesen értelmezünk, mert másképp gondolkodunk kompromisszumokról, alkalmazkodásról, áldozathozatalról. És ez vezet el oda, hogy elhidegülünk, gyűlölködünk, kihasználunk, uralkodunk.

És ez vezet oda, hogy manapság minden második házasság válással végződik.

Ami katasztrofális a társadalomra nézve, mert gondolj bele, egy egészséges családban megtapasztalod azt, hogyan kell megoldani a különböző problémákat, és itt nemcsak párkapcsolati problémákra gondolok, hanem az életben felmerülő minden olyan problémára, ami érint egy családot. És ebben az apátlan nemzedékben, nevezzük így, már nem lesz ezzel kapcsolatos tapasztalás. Viszont belőlük kerülnek ki a vezetők mindenféle szinten - állami vezetők, közép- és felsővezetők a cégekben – úgy, hogy a döntéseikből ezek a tapasztalatok hiányoznak. Ez erodál mindent, a családot, a közösségeket, a társadalmat, ami végzetes.

Miért a Quo vadist tartja fundamentális irodalmi élményének? Mivel varázsolja el a mai napig is Fellini Amarcordja? Hogy ízlett a sáskachips, és vajon mi okozott számára katarzist a Skót-felföldön? Kiderül a beszélgetésből!

Rajkai Zoltánnal korábban készített interjúink itt és itt olvashatók.