Nagy Marcell az a típusú művész, aki a világ minden apró rezdülésében megtalálja az inspirációt. Képeiben megjelennek az okkultizmus, a spiritualizmus vagy akár a keleti filozófiák szimbólumai, de ha mélyebbre merülünk bennük, magát az alkotót is megláthatjuk valamilyen formában.

Miért éppen ecset? Miért nem toll, ceruza, kréta vagy mondjuk agyag? És mikor kezdődött az egész?

Ami azt illeti, folyamatosan telnek be a vázlatfüzeteim és nagyobb méretű papírok is, amikre (filc)tollal, ceruzával vagy éppen krétával rajzolok. Nem is ismerek olyan festőművészt, aki ne használna mást is ecseten kívül. A munkáim nagy része vegyes technikával készül, használok sprayt, olajpasztelt, miegymást. Már kétéves koromban sokat rajzoltam. 8 évesen elég komolyan agyagoztam, az általános iskolámnak volt műhelye, úgyhogy minden héten gyártottam a kis afrikai és ázsiai maszk utánzatokat, amiket ki is égettünk ott helyben. Szerintem akkor kezdtem kibontakozni művészetileg, de komolyabb szinten 2014-ben kezdtem festeni mindenféle kartonra, papírra. A jövőben mindenképp folytatni szeretném az agyagozást is.

Volt olyan fontos személy vagy mérföldkő az életedben, ami sokat lendített a festői pályádon?

Na igen, ez volt 2014-ben, amikor is egy nagyon közel álló barátom sokat segített, amikor teljesen kezdő voltam. Ekkor spontán ötlettől vezérelve jelentkeztem egy grafika okj-ra. Felvettek, és szerettem is, de ott jöttem rá, hogy nem bírom a pepecselést, inkább festeni szeretnék. A festés igazán felszabadító volt, és megmozgatott több értelemben is. Ezután szüneteltettem a grafikát, és a festésre koncentráltam. Tehát tulajdonképpen a volt iskoláimnak köszönhetek mindent, azon kívül, hogy a szüleim is támogattak.

Hogyan jellemeznéd pár szóban a stílusod? Mitől lesz valami igazán „nagymarcelles” szerinted?

Expresszív, spontán, naiv, félabsztrakt. Általában elég hirtelen, gesztusosan festek. Mivel a színvilág és kompozíciók, sőt többé-kevésbé a témák is változatosak, ezért „nagymarcelles” talán a visszatérő motívumok, jelek és ecsetkezelés miatt és a kevert, vegyes technika miatt lesz. És sok a „spontán hülyeség”, amik valahonnan előbújnak a tudatalattimból. Amik szerintem felfedezhetők nálam, az primitivizmus, utcaművészet, expresszionizmus, ilyesmik.

Mik azok a témák, amik leginkább foglalkoztatnak művészetileg mostanság?

Ugyanaz foglalkoztat művészetileg, ami bárhogyan máshogy is. A művészet nem válik külön az életem egyéb részeitől. Egy délutáni teázás és egy szép zene is meg tud ihletni. Vannak örök kedvenc témáim, mint az okkultizmus, spiritualizmus, keleti filozófiák, amikről sokat olvasok, hallgatok, és a festményeimre is csempészek egy kis szimbolikát, vagy elmesélek velük egy történetet, akár sajátot vagy másét. A legtöbb képemet mindenki máshogy látja, ha én mesélek róluk, lehet, teljesen újat mondok. Ha az életről van szó, próbálom a nagy képet nézni, és azt ábrázolni a képeimen metaforikusan, esetleg így behelyezni aktuális témákba. Sokszor megkapom, hogy idealista vagyok, ami miatt nehéz lehet sokaknak értelmezni a művészetem, de próbálok egy kicsit mindenki számára érthető alkotásokat létrehozni, mégis megtartva egy kis titokzatosságot. Megemlítem még azt is, hogy rengeteg az önarcképem, vagy szinte minden képemen én vagyok az (ál)arcok mögött.

Van olyan művészeti ág, amiben szívesen kipróbálnád magad?

Elég régóta gitározom, és egyre több hangszert próbálok ki mostanában. Nagyon szeretek zenélni, egyedül és másokkal is. Voltam már amatőr zenekarok tagja is, és folyamatosan nyitott vagyok az ilyen kezdeményezésekre. A szobrászat is egyre inkább érdekel, szerintem jól mutatnának kiállításokon a festményeim között szobrok is. Ha lesz lehetőségem, mindenképp rátérek erre az ösvényre. Ezen kívül a színészet és performanszművészet is érdekel.

Mit csinálsz, amikor nem festesz?

Teázom és közben olvasok, írok. Gondolatokat, szabadverseket és alkalmanként dalszövegeket szoktam jegyzetelni a füzeteimbe, amikbe a vázlatokat is rajzolom néha a festményeimhez. Olvasni főleg spirituális, néprajzi, etnobotanikai, természetgyógyászati témákban szoktam, és a művészet mellett szeretnék is majd ezekkel a dolgokkal komolyabban foglalkozni. Emellett zenélek és jógázom is.

A kedvenc művészed: Isten.
A zene, amit legszívesebben hallgatsz alkotás közben: Világzene. Mindenféle tájak népeinek zenéi.
Egy hely, ahova egyszer mindenképp szeretnél eljutni: Szívesen utaznék szerte a világban, akár éveken keresztül, de meg vagyok elégedve a jelenlegi helyzetemmel. Inkább befelé utazgatok.
Ha kívánhatnál egy szuperképességet, ez lenne az: határtalan együttérzés.

Fotók: Csákvári Zsigmond/ Kultúra.hu.