Petőfi körtefája: tudás, hagyomány, közösség

Petőfi körtefájának ültetésére hívta meg az anyaországi és külhoni magyar közösségeket a Magyar Kultúráért Alapítvány abban a márciusi pályázatban, amelyet Gyümölcsoltó Boldogasszony napjáig adhattak be a felhívásra jelentkező települések, helyi közösségek. A körtefa újraültetésének, az oltványok szétosztásának szimbolikus gesztusa szervesen kapcsolódik a több éve nagy sikerrel működő Tündérkert programhoz, amelynek célja visszatelepíteni a magyar nyelvterületre az itt őshonos magyar gyümölcsfajtákat. Ezen felül a Petőfi nevéhez köthető körtefa a költő életének utolsó ismert, egyben a hazáért hozott áldozatát jelképező döntésének momentumát is tartalmazza: a hagyomány szerint Petőfi utolsó estéjét Székelykeresztúron töltötte, a Gyárfás-kúria kertjében, egy terebélyes körtefa alatt 1849. július 30-án, és innen indult másnap fehéregyházi útjára. A helybéliek megőrizték a fát, és a róla vett oltványról újratelepítették – ebből az eredeti fából származó oltványból kaphatott minden pályázó közösség.

A pályázat népszerűsége, a pályázatra jelentkező közel 200 közösség azt sejteti: több érett gyümölcsre éhezünk a nemzeti összetartozás fájáról. A Kovács Gyula pomológus által létrehozott Tündérkertben továbboltott Petőfi-körtefa ízletes sárga őszi körtéje hamarosan a Kárpát-medence több pontján is termőre fordul, ezzel együtt pedig egyre becsesebbé válik a múlt néprajzi öröksége, helyi hagyományai és az a közösségi háló, amely ezt fenntartja. A Petőfi körtefájáról származó oltvány mellett a pályázó közösségek a saját régiójukra jellemző egyéb őshonos gyümölcsfa fajtákból is vihettek haza oltványokat, így például Benedek Elek almafáját, Tömörkényi körtefáját is elültethették kertjeikben. A Petőfi-bicentenárium évében tehát 200 kárpát-medencei magyar közösség válik ezáltal nemcsak Petőfi körtefájának őrzőjévé, de a Tündérkerti örökség aktív művelőjévé is egyben.

Ezek az oltványok Petőfi szellemi hagyatékának szimbólumai, melyből minden olyan magyar közösség részesült, amely jelentkezett a felhívásra. Ezekhez az oltványokhoz ugyanis kereskedelmi forgalomban nem lehet hozzájutni, csak a program keretében, személyesen, ami ugyancsak jelzi, hogy a nemzeti kultúra fenntartása személyes jelenlétet és cselekvő részvételt kíván. A hazavitt oltványokat minden közösség a saját településén, ünnepi esemény keretében ültette el, ezzel is jelezve, hogy nemcsak befogadta Petőfi körtefáját, de elköteleződött annak megőrzése és a hagyomány továbbadása mellett is.

Ipolyságon a Pongrácz Lajos Alapiskola nevelője, a második osztály tanító nénije, Jámbor Mónika szorgalmazta a pályázatban való részvételt. Május 22-én el is ültették Petőfi körtefáját az iskola udvarán. „Nagyon boldogok vagyunk, hogy mi is részesei lehetünk ennek a kezdeményezésnek. Szeretnénk további programokban is részt venni a Petőfi-emlékév során. Reményeink szerint ősszel hozzánk is eljut a Petőfi-busz, ami ugyancsak olyan momentum lesz az ipolyságiak és az itteni diákság számára, ami elmélyíti identitásunkat” – mondja Jámbor Mónika.

A pályázat lebonyolításának egyik sarokpontja a jelentkezők igényeihez való alkalmazkodás volt. A Petőfi körtefája projekt sikere többek között éppen annak a személyes kapcsolattartásnak és odafigyelésnek köszönhető, amely által minden résztvevő úgy érezhette, kitüntetett helye van ebben a nemzeti közösségben. „Fantasztikus maga a kezdeményezés is, de csodálatos volt megtapasztalni, hogyan fogadtak bennünket Budapesten, milyen odafigyeléssel és kedvességgel. A gyermekeknek pedig hatalmas öröm, hogy részt vehettek a körtefaoltványok elültetésében, hiszen ez az ő életükhöz kötődik, és azok a fák az idei bicentenárium után száz évvel is teremni fognak” – tette hozzá.

Baranyai Alajos zsigárdi Tündérkert-gazda, a helyi közösségi élet egyik fő szervezője régi kapcsolatot ápol Kovács Gyula pomológussal, így természetes volt számára, hogy  részt vesz a Tündérkertek megalapítója és a Magyar Kultúra Alapítvány közös pályázatán. Zsigárdon a Petőfi körtefájából származó oltványok elültetésére egy teljes emléknapot szenteltek, Petőfi versolvasó maratonnal, rajzversennyel, amelyen az ovisok számára az Anyám tyúkja volt a téma, az alsó tagozatosoknak az Arany Lacihoz, a felsősöknek pedig a Nemzeti dal. A versek ihlette rajzokat kellett készíteniük a gyerekeknek, az alkotásokat pedig zsűri értékelte. A körtefa elültetésére a zsigárdi Kaszás Attila Tájház udvarán került sor.

„Még Kaszás Attila idejében alakult ki a testvérkapcsolat Vikár faluval, az Őrségből, ahol Szarvas József színművésznek is van pajtája, és Attila is szeretett volna itthon egy kultúrpajtát. Végül ezt a házat, ahol Kaszás Attila szülei laktak, alakítottuk ki tájháznak, ezzel régóta dédelgetett álmunk vált valóra. Az iskolából is gyakran átjárnak ide honismereti órára, a cipészműhelybe, a szövőműhelybe, és egy Kaszás Attila-emlékszobát is kialakítottunk a házban” – mondja Baranyai Lajos, hozzátéve, hogy a Petőfi-emlékév kapcsán idén is részt vettek a Gyümölcsoltó Boldogasszony napján tartott oltáson a Nemzeti Színház előterében. (Erről az esetményről itt számoltunk be.)  A pályázaton is azért indultak el, mert a Petőfi-kultusz nagy szerepet játszott Zsigárd kulturális életében, ezt pedig szerették volna feleleveníteni.

„1925-ben épült meg Zsigárdon a forgószínpad, ami az első volt itt, Szlovákiában. Elsőként a János vitézt adták elő, amit később még Pozsonyban is bemutattak, és valahogy megmaradt a Petőfi-kultusz a faluban. Ezért nagyon megörültünk, amikor megtudtuk, hogy nekünk is lehetőségünk van Petőfi-körtefát ültetni. Több oltványt is kaptunk. Az egyiket az iskola, a másikat a tájház udvarán ültettük el, egyet a felújított református templom udvarán, és egy környezetvédelemmel foglalkozó aktív társulás is kérte, hogy hadd kaphassanak egyet.”

Salgótarjánba is vittek a Petőfi körtefája oltványaiból. Erről a helyi szervezővel, Sándor Ottóval beszélgettünk: „Salgótarján egyik településrésze Somoskő, amely az 1800-as években önálló település volt, de most már közigazgatásilag Salgótarjánhoz tartozik. 1845-ben Petőfi Sándor, amikor felvidéki körútján volt – ahogy úti jegyzeteiben írja –, Miskolcról a szepességi városokba ment teljesen föl északig, és visszafelé érintette Gömör és az egykori Nógrád vármegyét. Ott Vecseklőről visszafelé jövet érintették Somoskő várát, Salgó várát is. Ez egy körülbelül 20 kilométeres kör. A Somoskő vár túloldalán az 1900-as években állt egy Petőfi-kunyhó, ott ültettük el a Petőfi-körtefát is.”

Salgótarjánban is ünnepi eseménysor keretében ültették el az oltványokat. Sárkányeregetést szerveztek Baglyaskő váránál: a János vitéz figuráit papírsárkányokra festették a gyerekek, és azokat engedték le a hegyről. Június elején pedig Petőfi útját járták végig a gyerekekkel.

A Hajdú-Bihar megyei Tiszacsege is bekapcsolódott a Tündérkert mozgalomba. Az ottani közösség is ültetett Petőfi-körtefát a helyi kultúrpajta nyitórendezvényén. Magyarország egyetlen olyan településén, ahol még aktív révész működik, nem meglepő, hogy az első rendezvény, amit a Kárpát-medencei Kultúrpajta és Tündérkert hálózat keretében megszerveztek, a Révészek Napja volt, amelyen  a helyi révész híres természetfotóiból készült kiállítást és a rév történetét is megtekinthették a látogatók. Majd Kovács Gál Nóra tolmácsolásában Petőfinek a Tiszáról szóló alkotásaiból hallhattak irodalmi előadást a résztvevők. Ezt követően Szeli Zoltán tiszacsegei polgármester részvételével elültették a Petőfi körtefáját. A programot végül néptánc- és népzeneoktatás zárta.

Rózsa Ibolya, a helyi kulturális élet szervezője azt is elmondta, hogy a ház, ahol a kultúrpajta működik, idén 150 éves, és a rendezvényen a hajdani tulajdonos unokái is részt vettek. Ugyanakkor a Petőfi-évre meghirdetett rendezvénysorozat valóban az egész évet átöleli: „Júniusban a pásztordinasztiákra emlékezünk, de lesz halászok napja is, augusztusban, Szent István Napján a Jászberényi Hagyományőrző Egyesületet is várjuk, szeptember 24-én pedig, záróeseményünkön Benedek Elekre emlékezünk.”

A Széphalomban található Magyar Nyelv Múzeuma a Petőfi-emlékév egyik kiemelt helyszíne. A bicentenárium idejére  Petőfi-kiállítással készültek, amely Petőfi vándorlásainak állomásaira fűzte fel a költő életútját és életművét Egész úton hazafelé címmel (erről itt írtunk).

„Petőfire mint Széphalom szellemi fővédnökére tekintünk, tudniillik 1847. július 11-én itt járt, Széphalmon. Kazinczy Gáborral látogatott ide, és ugyan nagyon elhanyagolt állapotban találta a sírkertet, a Kazinczy-kúriát, és ezt le is írta a Széphalmon című versében és az Úti levelek Kerényi Frigyeshez című prózájában, de elismerően írt Kazinczyról. Ő akkor volt magyar, amikor más szégyellt annak lenni, tehát tulajdonképpen kijelölte a helyét a magyar művelődéstörténetben, és ez a Petőfi-féle értékelés máig hagyományozódott Széphalmon, szinte naponta hivatkozunk rá” – mondja Nyíri Péter, a Magyar Nyelv Múzeumának igazgatója. „Itt, a Magyar Nyelv Múzeumában természetes helye van a Petőfi-körtefának. A Magyar Nyelv Múzeuma most 15 éves, Kazinczy egykori gyümölcsöskertje helyén áll. Van egy kis gyümölcsöskertünk is, ahol a virágoktól a fűszernövényeken át a fákig sokféle növény megtalálható, kis táblák jelzik az egyes fajtákat. A fákkal különös kapcsolatot ápolunk, van Kazinczy-fánk is és most már Petőfi-körtefánk is. A hagyomány szerint ugyanis Kazinczy kapott Tessedik Sámueltől, az akác hazai meghonosítójától egy akácfát, ami egy tűzesetben leégett, de a koronájából egy ágat meg lehetett menteni, és azt Égerházi László szobrász egy életfában megfaragta. A Petőfi körtefája oltvány mellett hoztunk Zrínyi, Tömörkény és Benedek Elek gyümölcsfa-oltványokat is, és azokat is elültettük a múzeum kertjében.”

A széphalmi Petőfi-rendezvénysorozat nyáron is folytatódik: „A Magyar Nyelv Múzeuma15. születésnapját is ünnepeljük idén, és a Petőfi-kiállításunk megnyitója voltaképpen a nagy születésnapi ünnep volt. Ez a kiállítás adja programjaink gerincét, már csak azért is, mert a diákutaztatási program keretében 1500 diák érkezik hozzánk a nyár folyamán és ősszel a Felvidékről, Erdélyből, illetve Vas és Seres vármegyékből, ők Petőfihez kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkozást is kértek. A Rákóczi Szövetségnek Sátoraljaújhelyen, a Várhegyen van a tábora, onnan is legalább 3500 diák érkezik majd nyáron, ugyancsak múzeumpedagógiai foglalkozásokra. Megnyitjuk a Széphalmi Irodalmi Herbárium kiállításunkat, ebben is lesz egy Petőfi táblasor, valamint jön a Múzeumok Éjszakája, ott is kapcsolódunk Petőfihez” – mondta Nyíri Péter.

Minden kezdeményezés sikerének fokmérője az a közösségi beágyazottság, amely a szándékból történelmet ír. Petőfi körtefájának elültetésével nemcsak az a 200 helyi közösség lett gazdagabb, ahová oltványokat vittek, de méltán remélhetjük, hogy a Tündérkert szóló szőlői, mosolygó almái és csengő barackjai mellett termő zamatos körte a következő nemzedékek életét is megédesíti, s talán akkor majd mondhatjuk Vörösmarty szavaival, hogy „Ez jó mulatság, férfimunka volt!”.

Gáspár Kinga