Seres Gerda a Példaképlet, a Prima Primissima YouTube-műsorának harmadik adásában Hollerung Gáborral és az azóta elhunyt Hadas Krisztinával beszélgetett. Bemelegítés gyanánt megkérdezte a vendégektől, milyen zene illik a leginkább a személyiségükhöz, mi tennének, ha egy napra helyet cserélhetnének, illetve az életük mely aspektusán változtatnának. A válaszok során előkerült Presser Gábor és az LGT, Beethoven, Miloš Forman Amadeus című filmje, valamint a magyar zeneoktatás helyzete. Hadas elsősorban szorongó alkatán változtatott volna, visszavett volna az állandó önreflexióból és a soha nem szűnő teljesítménycentrikusságból. Egyetértett abban a másik közönségdíjassal, hogy idővel muszáj elengedni az egyéni igazság sulykolását, ha valakivel nem ugyanazt a mozit nézik, ez van. „Nem kell állandóan nekicsapódni a falnak” – mondta. „Nekünk fáj jobban” – vágta rá Hollerung.
Nemcsak a konfliktuskezelés kérdéseiről, de a család identitásra gyakorolt szerepéről is hasonlóan vallottak a megkérdezettek. A karmester nagyon hálás a családjának – főleg azért, mert rengeteget beszélgethetett a szüleivel, és a kérdéseire mindig kapott válaszokat. Az elődök személyiségre gyakorolt hatásáról beszélve odáig ment, hogy kijelentette: édesapja „halvány másolataként” gondol magára. Például az összes viccet, amit tud, tőle hallotta. Hadas az erős családi háttér áldásjellege mellett az átkos következményekre is kitért: olykor „genetikai defektnek” érezte magát nagyszülei tartását és tudását látva. A megfelelési kényszer batyuján túl ugyanakkor hangsúlyozta, milyen fontos összetevője a családi történelem ismerete a későbbi generációk önképének.
A beszélgetés további része két, a közönségdíjasok számára meghatározó évszám mentén indult el. Az időutazás során felsejlettek az újságírói, illetve zenei érdeklődés első emlékei, a szakmai identitást meghatározó műhelyek és mesterek, valamint a közösségi alkotás szerepe. És az olykor kíméletlenül precíz munkamorálé, amit Hollerung úgy fogalmazott meg, hogy „nem muszáj kevés pénzért rosszul muzsikálni”, lehet jól is, Hadas pedig úgy, hogy egy pillanatig sem szabad a „jó lesz ez így is” gondolatával azonosulni.
