Milyen hatalma van a szavaknak és a neveknek? Milyen feszültségek rejtőznek baráti és családi kapcsolatokban? Hogyan hatnak ránk a sztereotípiák? Meddig humorizálhatunk egymással és hol a határa a jó ízlésnek? Kaphatja-e bármilyen gyermek a huszadik század legvéresebb kezű diktátorának keresztnevét? Ilyen kérdések bukkannak fel Alexandre de La Patellière és Matthieu Delaporte darabjában.
A Hogyan nevezzelek? humorral átszőtt, de véresen komoly vita, melyben mindenki érintett, mindenki titkol valamit, mindenki ordít, hárít, főz, és még az is cigarettára gyújt, akinek ez tilos. A vígjáték filmváltozata két César-díjat is besöpört, és az egyik legsikeresebb francia film lett. A Veres 1 Színház előadásában öt éve töretlen sikerrel futó előadás októberben ismét látható Budapesten, ezúttal Peller Károllyal az egyik főszerepben.
Véresen komoly humor
„A legfontosabb kérdés, amit körbejár a darab, hogy mennyire vagyunk őszinték önmagunkhoz, a családunkhoz, a közvetlen környezetünkhöz. Sok év ismeretség, bensőséges viszony ellenére is akad, amit nem mondunk el a szeretteinknek, mert félünk a lehetséges reakciótól. Sokszor nem akarunk fájdalmat okozni, sebeket feltépni, indokolatlanul védjük a konfliktustól a másikat, de leginkább magunkat. Gyakran nem beszélünk bizonyos dolgokról, mert azt reméljük, hogy majd megoldódik. Könnyű olyankor hátradőlni, de mi történik, ha mégis kiderül valami? Pláne, ha az minden mást is felszínre hoz? Erről mesél ez a történet – elképesztően viccesen – meg arról, hogyha mégis beszélni kezdünk, azt hogyan tesszük” – mondja Peller Károly, aki saját életében is megtapasztalta mindazt, amihez most majd a színpadon asszisztál:
„A nővéremet gyerekkorunkban csúnyán megbántottam egy rossz mondattal. Meggyőződése volt, hogy én emlékszem erre, pedig nem. Negyven éven át cipelte ennek a fájdalmát anélkül, hogy tudtam volna róla. Tavaly említette meg, és beszéltük ki végre.”
Peller Károly a hallgatag Claude szerepébe bújik, aki a történet szerint jó darabig csaknem észrevehetetlen, ám hamar kiderül, hogy az este legfontosabb titkát őrzi.
„Őszintén pánikba estem, amikor először megláttam a szövegkönyvet. Ez ugyanis nem olyan darab, amiben jeleneteid vannak, és kettő között van időd végiggondolni a következő színre lépésedet. Itt bemegyek az elején, és az előadás szünetét leszámítva, a végén jövök ki. Az öt szereplő végig a színpadon van, egy térben, és elképesztő témaváltásokkal, szinte egymás szavába vágnak. Rendkívül precíz ritmusú a szöveg, és mindennek jelentősége van. Komoly koncentrálást igényel, úgyhogy gyakorlatilag éjjel-nappal a szöveget tanultam” – meséli Peller Károly, aki Kálid Artúr, Molnár Gyöngyi, Simon Kornél és Zorgel Enikő mellé csatlakozik a szereplőgárdában, és ezzel régi álma is valóra vált.
„Régóta figyelem a Veres 1 Színházat, hiszen a közeli Kerepesen lakom. Bevallom, évek óta reménykedtem abban, hogy egyszer majd játszhatok itt. A csapat – túl azon, hogy rendkívül segítőkész a beállásom kapcsán – csupa olyan emberből áll, akikkel már sokféle helyzetben dolgoztunk, de együtt még sosem játszottunk. Most végre igen, ráadásul egy prózai előadásban” – mondja a színész.
