Puskás Szilárd méhész: a méz bizalmi termék
Hamvas Béla írta, hogy „A dicsőség éneke olyan, mint a tücsöké. Mint a méhek zsongása.” Puskás Szilárd pulai méhész családi gazdasága nem dicsőségre törekszik, hanem arra, hogy remek mézet állítson elő. Április 30-án ünnepeljük a méhek napját, ennek apropóján beszélgettünk vele.
A weboldalukon olvasható: „termelőként több mindenhez kell értenünk egyszerre: egy időben kell lenni időjósnak, gépbeállítónak, élelmiszer-előállítónak, növénytermesztőnek, állattenyésztőnek, irodai és fizikai munkásnak, anyának és apának lenni”. Ezek közül melyik a legnehezebb?
Mi választottuk ezt a hivatást, a nehézségeivel együtt. Mindig van egy fontossági sorrend, az első természetesen a család, a gyerekek. Itt nincs szabadság, fejfájás, rosszkedv, mindig rendelkezésükre kell állnunk. De már megértik azt is, hogy apa miért megy el este, mikor költözök a méhekkel, és miért nem vagyok vasárnap otthon, ha éppen akkor engedi az időjárás a dolgomat végezni. Igyekszünk őket is bevonni a közös munkába, jó gyerekek, szívesen segítenek, és a közös munka alatt is együtt vagyunk.
De visszatérve a kérdésére, a legnehezebb az, amit kevésbé szeretünk elvégezni. Ha választanom kellene, a kötelező adminisztrációs feladatokat mondanám és a hivatali ügyintézést. Szerencsére Zsófi (Puskás Szilárd felesége - a szerk.) ezeket leveszi a vállamról, így rám csak azok a feladatok várnak, amit személyesen kell elintéznem. A gazdaságban változatosak a napjaim, egyik nap méhekkel dolgozom, következő nap traktort szerelek, majd a telephelyen tevékenykedek. Minden nap más, és néha nagyon fárasztó, de a nehézségek ellenére nem változtatnék semmit. Bízom benne, hogy ebben a közegben fogok megöregedni.
Van olyan tájegység, amelyik kimondottan alkalmas a méztermelésre?
Igen, méhlegelő mindenhol van az országban, de a méhésznek azokra a méhlegelőkre van szüksége, ami a legnagyobb nektárforrást biztosítja a méhei számára. Nemcsak az a cél, hogy a méhek erősek és egészségesek legyenek, hanem hogy minél több mézet tudjanak készíteni az adott hordásnövényen. Országon belül is jelentősen változik egy növényen a hordás mennyisége. Például az elmúlt évben az ország keleti részén a késői hidegek miatt az akác szinte teljesen lefagyott. Nem jelenteném ki, hogy létezik egy-egy tájegység, amely kimondottan alkalmas a méztermelésre, a termést minden évben befolyásolja az időjárás, csapadék, hőmérséklet, a talaj. Inkább úgy mondanám, hogy egyes tájegységek jobban kedveznek ideális körülmények között a méztermelésnek.
Akik a hetvenes években voltak gyerekek, azoknak alapélménye a reggelire adott vajas-mézes kenyér. Ez mintha már nem lenne olyan egyértelmű. Összehasonlítva, mondjuk, a rendszerváltás előtti mézfogyasztással, kevesebb vagy több mézet fogyasztanak a magyar háztartások?
2013 óta foglalkozunk méhészettel. A tapasztalataink alapján azt mondanám, hogy nő a hazai mézfogyasztás. A nyolcvanas években születtem, így csak halvány emlékeim vannak a faluban lévő méhészről és a tőle vásárolt mézről, amit csak a téli megfázásos hideg időben adtak a szüleim. Nem volt a mindennapok része.
A méz múltbeli áraival nem vagyok tisztában, nem tudom, hogy egy átlagember a nyolcvanas években az átlagkeresetből megengedhette-e magának, hogy rendszeresen fogyasszon mézet. De úgy gondolom, hogy napjainkban nem az ár a meghatározó, hanem a szokások. Jellemzően most is az őszi és téli időszakban nagyobb a méz iránti kereslet. A Covid alatt egész évben nagy volt a forgalmunk, és nem csak a hideg időszakban.
A megtermelt mézet sok méhész felvásárlónak adja el, akik nagy valószínűséggel exportra szánják. Úgy gondolom, a méz bizalmi termék. Amíg a méhészben bíznak, addig tőle vásárolnak. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy első generációs méhészként az elmúlt 13 évben komoly piacot építettünk fel, és meg is tudtuk tartani, ami azt jelenti, hogy folyamatosan biztosítjuk vevőink számára a minőséget. Vannak olyan vásárlóink, akiket teljesen átállítottunk kristálycukorral történő édesítésről mézre.
Az átlagember talán nem tud különbséget tenni két különböző méz között. Ez a képesség fejleszthető?
Sokat kóstolva természetesen egyre nagyobb gyakorlatot szerez az ember a mézek megkülönböztetésében. Nekünk, méhészeknek előnyt jelent, hogy tudjuk, melyik növényen pergettük éppen. A mézek, mint a növények, amelyikről a méhek a nektárt gyűjtötték, sokfélék lehetnek. A nektárforrás határozza meg a méz sajátosságait. Nemcsak a növényekre gondolok, a talaj ásványianyag-tartalma, csapadékmennyisége, de még a domborzat is befolyásoló tényező lehet. De természetesen minden méznek megvan a rá jellemző tulajdonsága, színe, illata, állaga. Ezt a fogyasztó is elsajátíthatja, de a nagy tapasztalat azt mutatja, hogy a vevők általában ragaszkodnak a megszokott ízhez.
Egyre többet hallunk arról, hogy sokan mézet tesznek a kávéjukba. Mire használják még a mézet?
Az alacsony felvásárlási árak és a piaci nehézségek arra sarkallják a méhészeket, hogy más értékesítési és felhasználási lehetőségeket keressenek a bevétel növelése céljából. Néhány éve egy ismerősöm mézbort is készít.
Én továbbra is úgy gondolom, hogy a jó minőségű hazai méz fogyasztása lehet a méhészek reménye, ez az, amit nemcsak a vásárlókban, hanem a méhészekben is tudatosítani kellene.
2013 tavaszán kezdett méhészkedni tíz méhcsaláddal. Van egy határa annak, hogy meddig nőhet úgy egy méztermeléssel foglalkozó családi gazdaság, hogy még minden munkafolyamatot átlássanak, és ne legyen belőle tömegtermelés?
Határ a csillagos ég! Van ismerősöm, aki hat főt alkalmazva közel ezer családdal dolgozik. Úgy gondolom, hogy ezt a méhész maga dönti el. Az a méhész, aki felvásárlónak adja el a megtermelt mézét, főállásban csinálja, és reális jövedelmet szeretne, annak muszáj nagyobb családszámmal dolgoznia. Aki letöltve értékesíti, neki elég egy kisebb méhészet, ez viszont pluszmunkát igényel, helyet és eszközöket is.
Mohos Jóska bácsi, akitől az alapokat tanultam, mindig azt mondta: „Inkább legyen negyven jó erős méhcsaládod, mint száz gyenge.” Én is így gondolom. Vannak olyan munkafolyamatok, amik kifejezetten a nehéz fizikai munka körébe tartoznak, ezeket is figyelembe kell venni. A méhészeti termelés nem egész évben tart, csak az év egy bizonyos időszakában, ezt az időszakot kell kimaxolni, hogy milyen lehetőségeink és mennyi időnk van. Munkaerőt illetően csak a családra támaszkodhatunk, nem találunk olyan embert, akire alkalmazottként rábíznánk bármilyen munkafolyamatot.
Foglalkoznak mézontófűmézzel is. Van olyan növény, amelyből itthon nem készül méz, de érdemes lenne arra specializálni egyes réteket?
Magyarország egész területén vannak méhészek, így nincs olyan növény, amiről nincs hordás. Ezt a méhek döntik el, amelyik növénynek magasabb a nektártartalma, arról hordanak. Minden esetben a terület adottságai, a vegetáció határozza meg. Erdélyben például az erdei mézek a jellemzőek, míg nálunk több olyan kultúrnövény van, ami nagy mennyiségben nektároz. Nálunk a legnépszerűbb az akác- és a vegyes virágméz, de az utóbbi időben egyre többen keresik a repcemézet is. Vannak, akik a hársmézet kedvelik, másoknak ez túl markáns.
Egy barátomnak sikerült egyszer édesköményről mézet pergetnie, ugyanakkor a legnagyobb ismertségnek a világon talán az új-zélandi manukamézet mondanám.
Készítenek méhviasz gyertyákat is. Milyen egyéb felhasználási területe lehet a méznek, ami bővíthetné az ajándékdobozos repertoárjukat?
Vannak, akik készítenek ízesített mézeket, lépes mézet. Mi jó minőségű mézet szeretnénk a vásárlóinknak biztosítani, és úgy gondolom, maradunk is ennél, azaz nem tervezünk új terméket piacra vezetni.
Milyen tervekkel áll elő a családi gazdaságuk 2026-ban, illetve mit terveznek 2027-ben?
Nem tervezünk semmi különöset. A méhészetben elértem azt az üzemméretet, amit egyedül el tudok látni termelési időszakban. A telephelyen szeretnénk több átalakítást elvégezni, hogy a későbbiekben könnyebbé és kényelmesebbé tegyem a munkánkat. És elmaradhatatlan az eszközállományunk fejlesztése és bővítése, mint minden rendes vállalkozásban.
Fotók: Csiki Vivien/Kultúra.hu