Rakovszky Zsuzsa december 4-én ünnepli 70. születésnapját. E kerek évforduló alkalmából a Magvető Kiadó arra kérte a költőt, hogy válogassa ki grandiózus életművének legkedvesebb verseit. Ezek szerepelnek a most megjelent Állapotváltozásokban, ami miközben felvonultatja kedves témáit és figuráit, megmutatja e hatalmas költészet változásait és állandóságát is. A kötetről és az életműről Szabó T. Anna kérdezte Rakovszky Zsuzsát.

Mi az állandó és mi a változó, mi tűnik el, és mit lehet megőrizni? Ezek e kötet és a benne szereplő versek legfontosabb kérdései. Rakovszky szerint a fiatalkori benyomások mindenki számára nagyon meghatározóak: a gyerekkori emlékek és élmények vájják ki a lelkünkben azokat a medreket, amikbe aztán felnőttként beleömlik minden. A rossz beidegződéseket, szokásokat kicsiként öltjük magunkra, felnőttként pedig azon dolgozunk, hogy a kivájt medreket feltöltsük. A költő úgy látja, hogy a medreket a személyes élmények vájják, és nem a társadalmi helyzet. 

Rakovszky a Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike 1983-ban
Fotó: Csigó László

Rakovszky maga is sok mindent hoz a gyermekkorából. Mindössze egyéves volt, amikor édesapja meghalt: a fiatalon megözvegyült édesanyának gyerekkori dajkája, Mellus Anna volt a segítségére. Tíz évig, az édesanya második házasságáig hármasban éltek. Rakovszky Zsuzsa nevelőapja, Majoros József szintén jogi egyetemet végzett. Tíz évet töltött a Gulágon, hazakerülése után raktárosként dolgozott. Rakovszky elmesélte: egyik korai élménye, amint édesanyja éjszakára öltözteti, egy régi, lyukas felnőtt pulóvert ad rá, hogy ne fázzon, ami rajta hálóinggé alakult. Később is gyakran felnőtt ruhákból alakították a ruháit, egy prémes kabátja miatt csúfolták is. 

Gyerekként azonban nem igazán érezte az ötvenes évek szűk levegőjét. Nem tapasztalta meg a világba vetettséget, a kor társadalmi helyzetét adottnak vette, hiszen nem volt összehasonlítási alapja.

„Nem tudjuk, hogy mibe születtünk bele, azt készen kaptuk. A cél az, hogy megtaláljuk mi ebben a mi feladatunk” – mondta a költő.

Szabó T. Anna hozzátette: az idegenség-érzetet gyerekként „békeidőben” is sokan megtapasztalják. Ahogy Rakovszky Űrlény versében is írja: 

Ezek kitettek és itt hagytak engem. / Mióta már, hogy itt élek ezen / az idegen bolygón? / Ahol születtem, / a másikra már nem emlékezem, / és arra sem, ide miért jöhettem. / Valami céljuk biztos volt velem, / de mi?…

Fotó: Tamás Noémi

A szülőváros, Sopron, meghatározó helyszíne a Rakovszky-műveknek. A szülői ház, a környező utcák, a lakás belső terei, de a tágabb környezet, például a Lőverek is több versben, novellában, regényben feltűnnek. A szülői ház a Torna utcában pedig nemcsak a gyermekkorában, hanem egész életében fontos hely: hosszas kitérő után 2003-ban költözött ide vissza. Ahogy egy interjúban elmondta, irigylésre méltónak tartja azt az életet, amelyet egyetlen házban élnek le. 

Első versélményei édesanyja felolvasásaihoz kötődnek, aki különösen Arany János verseit és a Toldit olvasta fel gyakran. A János Vitézt annyira átélte, hogy egyszer azt kérte a Jézuskától, hogy hozza el neki Tündérországot. Az Állapotváltozások művei is gyakran megidézik e verses mese képeit.

A mostani kötet verseit a szerző maga válogatta, így szerkesztése egyszerre tekinthető egyfajta önértelmezésnek, mi pedig az elmúlt negyven évben írott verseit olvasva visszapillantó tükörben láthatjuk, hogyan változtak állapotaink, formálódott létezésünk.

A Fortepan-sorozat több darabja is bekerült a mostani válogatásba. Ezek magját az ismert archívum régi fényképeiből kiinduló versek adják: egykorvolt történetek elevenednek meg, örökkévalóságba dermedt alakok mozdulnak meg. Nyelvet kap a létezés megannyi titka. Rakovszky elmondta: ezeket a verseket csak ritkán ihlették konkrét fotók, inkább az archívum hosszas böngészése volt, ami felidézett benne múltbéli dolgokat, emlékeket, az adott időszakot. Saját privát fotóját írta meg a címkék: bombatölcsér, gyerekkocsi, felvonulás versében, ami a megszületésének évéről szól. 

Igen, ez volt az év, mikor megszülettem. / két csillag állt a kórházkert felett, / télkezdetkor, hajnali szürkületben, / jéghártya vonta be a bombatölcséreket, / mikor idő s tér csapdájába estem, / lakcímet kaptam, testet és nevet, / időt, hogy ússzam benne, mint folyóban / és körülményeket, hogy meghatározódjam, / s én én legyek.

Szabó T. Anna szerint a Rakovszky-lírát erősen meghatározza egyfajta határtapasztalat, ami egyszerre szimbolikus és konkrét. Rakovszky a határon nőtt fel, tudta, hogy a másik oldalon egy másik világ van jelen. A költő verseiben erősen jelen van a fal mint gyermekkori léttapasztalat, amit a metafizika felé transzponál. A versek átsurrannak ezeken a határokon, az elbeszélő hagyja, hogy szerteszaladjon a történet, majd egy pillanattal később visszafogja és egyberántja az egészet. 

Rakovszky Zsuzsa: A régi város

A költő szerint a korban is bekövetkezett egy változás a hatvanas évek környékén. A zsarnokság puritán szürkeségét pár élénkebb színfolt rajzolta át, ahogy írta is a címkék: orkánkabát, hazugság, műkorcsolya versében.

Szabó T. Anna úgy látja, hogy e léttapasztalatok közvetítésével a versek hangja sajátosan magyar. A művek teli vannak kulturális utalásokkal. Rakovszky maga is erősen kötődik a helyhez és az időhöz.

Melyik volt az a pont, / hogy álltak épp a csillagok fölöttünk, / melyik reggel / riadtunk arra, hogy / mostantól egy másik világban élünk. / Hogy míg mi / aludtunk, az églakók / démonná változtak, az áldozatból / babona lett, / hogy mindaz, amit eddig / tiszteltünk, amiről azt hittük, így helyes, / mostantól visszatetsző és megvetésre méltó?

A Rakovszky-líra fontos alapélménye a hit hiánya, a biztonság iránti sóvárgás. A társadalom a vallásos hit egyre kisebb szerephez jut. Ennek hiányában az emberek másféle kapaszkodók felé (babonák, jóslások) fordulnak, hiszen az üresség elviselhetetlen lenne. 

Ebben a kötetben korai művek is szerepelnek. A Rakovszky-líra dalokkal indult, amelyekben ugyan már szintén fájdalmas a világ, de még nem elviselhetetlen. Az elbeszélő még megtalálja a fényt, az iránymutatót. Ezekben a művekben jelen van az elemi vallásosság, egyfajta misztikus élmény. Ebből az időszakból Szabó T. felmutatott egy erotikus művet is, a Dél címűt, amelyben „Még félórája sincs, / bőröddel puszta bőröm, / még kagyló húsredőkben / szeretkezés csatakja…”. Ebből az időszakból való a Dal is, ami szintén egy pillanatnyi állapotot ragad meg, majd a kép kozmikussá duzzad:

„mi lesz velük, ha többé nem leszek?”

Ez a délibábos líra fokozatosan bekomorodik. Rakovszky szerepverseinek sajátos ritmusában váltakozik a balladai ráolvasás üteme és a katatón létérzékelés egyhangúsága. Szabó T. szerint: ezek a művek minden fegyelmezettségük mellett nagyon érzékiek is. Az egész mindenséget megmozgatják ezek a versek. Baljóslatok vannak bennük, azok misztikusak, rejtélyesek, gyönyörűen félelmetesek. A vigaszt pedig a megfogalmazás jelenti. 

Rakovszky hozzátette: nagyon kevés műve született időnkívüli pillanatban, ritkaság, hogy kifolyik belőle a vers. Az írás nála időhöz kötött, sokat dolgozik a szövegen.

Megtudtunk: Rakovszky jelenleg egy versbetétekkel kiegészülő hosszú prózával halad, ami egyelőre regény terjedelműnek mutatja magát.

A beszélgetés online hangzott el.

Nyitókép forrása: konyvterasz.hu