Tasmania európai történelme a korai XIX. században kezdődik, míg az őslakosok 40 ezer évvel ezelőtt érték el a szigetet. Az európaiak első képviselője, Abel Tasman, akiről a sziget a nevét is kapta 1642-ben fedezte fel a területet; Hobartot, a fővárost 1803-ban alapították.
A tasmaniai bennszülötteket a XIX. század folyamán üldözték, irtották, rabszolgasorba taszították a fehér telepesek, többnyire volt fegyencek. 1843-ban a feljegyzések szerint mindössze 50 őslakos élt Tasmaniában, az utolsó őshonos bennszülött, Truganini, aki egyenes ági leszármazottja volt népének, 1876. május 7-én, 73 évesen halt meg.
Truganini családját a korabeli feljegyzések szerint kiirtották: anyját bálnavadászok gyilkolták meg, nővérét elrabolták és rabszolgának adták el, férjét a szeme láttára mészárolták le. Utolsó akaratát sem tartották tiszteletben: csontvázát exhumálták, majd később kiállították. Ma közel 30 példány létezik abból az 1835-ben, Benjamin Law szobrász által készített mellszoborból, amely ezen kiállítás alkalmával készült, és ezek egyike látható most is a British Múzeumban.
Mára már csak néhány félvér képviseli a kiirtott népcsoportot, amelynek ősi kultúrája a barlangrajzok tanúsága szerint legalább 11 évszázadra nyúlt vissza. A közösség tagjai most azért döntöttek az utazás mellett, mert a műalkotás visszakövetelésén kívül szeretnék hazavinni azon tasmanok maradványait is, amelyeket az angliai orvosi és akadémiai intézményekben őriznek. Mindez abba a Tasman Őslakosok Központja által vezérelt kampányba illeszkedik, amelynek során minden elvitt ősüket hazavinnék, hogy azok szellemei megszabaduljanak. A szervezetet képviselő Sara Maynard szerint a múzeumban való bemutatás botrányos: ez csak ahhoz mérhető, mintha művészeti alkotásként állítanák ki a holokauszt során meggyilkolt zsidókat.
Nem ez az első alkalom, hogy a tasmaniaiak hazavinnék őseiket: a londoni Természettudományi Múzeum (NHM) 2006-ban három hónapos tanulmányozás után 18 tasmaniai bennszülött maradványait adta vissza az ausztrál kormánynak.
