Várkonyi Gábor történész már a beszélgetés elején kikötötte: a nagyasszonyoknak hatalmas szerepe van és volt mindig is a magyar nemzettudatban. Alakjukat éppen ezért számos író felhasználta, sőt tovább is gondolta. A túlidealizált karakterekkel akarták bemutatni a magyar történelem egy-egy időszakát. Vagy éppen egy személybe sűrítették a korszak jellemző jegyeit. Ezek a ?torzítások? azonban olyannyira beépültek a köztudatba, hogy néhány karakter már nem tudja lemosni magáról az egyébként minden valóságalapot nélkülöző jelzőket ? mint például Báthory Erzsébet a ?vérgrófnő? és a ?csejtei rém? címeket. Lorántffy Zsuzsanna és Báthory Zsófia alakját is befolyásolta az utókor: míg előbbit a protestáns asszonyok tökéletes megtestesítőjeként írták le, addig utóbbit újrakatolizálása miatt mind a reformáció, mind az ellenreformáció felhasználhatta propagandájához. Az írók szerepe tehát óriási volt abban, hogy ma miként ítéljük meg és képzeljük el ezeket a történelmi személyeket.

?Vajon meg lehet-e rajzolni ezeket a nagyasszonyokat? Ha igen, hogyan formálja meg egy író és hogyan egy történész?? ? tette fel a kérdést Várkonyi Gábor. Majd rögtön szemléltette is a problémát négy nagyasszonnyal: Báthory Annával, Báthory Zsófiával, Lorántffy Zsuzsannával és Széchy Máriával. Általuk mutatta be, mennyit torzult a megítélésük, az alakjuk az évszázadok során. Mindegyik nagyasszonyról láthatott egy festményt a közönség, Várkonyi Gábor azonban felhívta a figyelmet, hogy ezek között az ábrázolások között egy hiteles kép van csak, a többi csupán fikció, ugyanis a legtöbb nagyasszonyról nem tudjuk pontosan, hogyan is nézett ki.

Anna-Bathory
Báthory Anna
Fotó: torimaskepp.blog.hu

?Báthory Annát mindenki Ugron Zsolna arcával képzeli el? ? fűzte hozzá Várkonyi Gábor, utalva ezzel arra, hogy az írónő milyen sokat foglalkozott Báthory Anna karakterével. Ugron Zsolna hozzáfűzte: Báthory Anna alakjával először Móricz Zsigmond alkotásaiban találkozott, és már akkor megragadta a nagyasszony alakja. Főként arra volt kíváncsi, mi volt fikció és mi volt valós Móricz regényeiben. Sajnos igen hamar rájött: valójában nagyon keveset tudni Báthory Annáról, többek között az sem biztos, hogyan is nézett ki, hiszen egyetlen hiteles festmény sem maradt fent róla. Valóban vörös hajú volt, mint ahogyan a regényekben ábrázolták? ?Van egy 19. századi, nagyon idealizált és romantikus képünk arról, milyen egy nagyasszony? ? fűzte hozzá Ugron Zsolna. Majd elmondta: a nagyasszonyokról a legtöbb embernek Zrínyi Ilona és Lorántffy Zsuzsanna neve jut először eszébe. Ennek kapcsán Várkonyi Gábor felhívta a figyelmet arra is: bár nagyasszonyoknak hívjuk ezeket a nőket, a 16?17. században a nők valójában gyámság alatt éltek, fiatalkorukban szülői gyámság, míg ?idősebb? ? 14 éves ? korukban férjük gyámsága alá kerültek, és bármilyen ügyükről a gyám döntött. Ezért is lehetett, hogy a legtöbben özvegységükre nyerték el a nagyasszonyi tisztséget.

Unknown_Zsuzsanna_Lorantffy_17._c.5wife

A beszélgetés során négy nagyasszonyt ismerhettek meg közelebbről az érdeklődők. A beszélgetőpartnerek mindegyik nőről mutattak egy festményt, majd elmondták, mi alapján formálódott a róluk kialakult kép. Érdekes például a Lorántffy Zsuzsannáról ismert festmény (1. kép, forrás: wikipedia.hu), amely egy 18. századi alkotás, és szinte kísértetiesen hasonlít egy Hans Holbein-festményre (2. kép, forrás: pemzli.hu), amely nagyjából 16. századi lehet és egy német protestáns asszonyt ábrázol, illetve tökéletesen megfelel Wibrandis Rosenblatt portréjának. A festmények ugyanabból a szögből készültek, a nők öltözéke megegyezik, és még az arckifejezésük is azonos. Azért egyezhet ennyire a két kép, mert valószínűleg tipikus protestáns nőnek felelnek meg ezek az ábrázolások ? mondta Várkonyi Gábor, majd hozzáfűzte: Lorántffy Zsuzsanna elkötelezett protestáns volt és igyekezett is megfelelni az ideális protestáns feleség képének, legalábbis a fennmaradt levelek ezt bizonyítják. Azonban minden forrást kellő kritikával kell kezelni és így nem árt figyelni arra a tényre is: ebben az időszakban számos utalást szándékosan írtak a levelekben ? mint például szándékosan hintették el Báthory Zsófia nagy szerelmét férje iránt, hogy megmagyarázzák református hitre való áttérését ?, így Lorántffy Zsuzsanna is tudatosan figyelt arra, hogy leveleiben hangsúlyozza gondoskodó, otthon ülő és odaadó mivoltát, amelyek egy igazi protestáns feleség ismérvei voltak. Érthető tehát, ha így ábrázolták több mint száz évvel a halála után. Ez az egyetlen ismert portré róla, azonban ez sem hiteles, tehát valójában nem tudjuk, hogyan is nézhetett ki a nagyasszony. Ahogyan nem ismerjük Báthory Anna és Báthory Zsófia arcképét sem. Széchy Mária az egyetlen, akiről hiteles portré maradt fent, és akiről biztosan tudjuk, milyen is lehetett egykor. Báthory Annát mindenki vörös hajúnak képzeli el, hiszen így írta meg Móricz Zsigmond, és ezt átvette Ugron Zsolna is, azonban erről nincsenek hiteles információk, nem ismerjük a valódi kinézetét. Az emberekben azonban az írók által megteremtett kép erősebben él, mint a valóság, hiszen sokszor az idealizált alakok vonzóbbak, mint a valódiak. Pedig sok nagyasszonynak a valóságban is izgalmas és fordulatos volt az élete, ahogyan Széchy Máriának vagy Zrínyi Ilonának is, ami még inkább megihlette az írókat.

ugron-varkonyi
Fotó: mnm.hu

Az írók mellett nagyon sokat formálta a történelmi személyeket, így a példaként felhozott nőket is az idő és a kor ízlése ? különösen a 19. század, amikor nagy divat volt a történelmi szermélyeket művészi alkotásokban, festményekben, regényekben megörökíteni, ezekben a művekben pedig bőven találunk aktuálpolitikát is. Zrínyi Ilona alakját, aki szembeszállt a Habsburgokkal ? és akinek édesapját a Habsburgok végezték ki ?, előszeretettel használták fel a Habsburgok elleni propagandához a 19. században is. Hasonló formában jelent meg későbbi festményeken és irodalmi alkotásokban a Frangepán- és a Thököly-család egy-egy tagja is, akik életükben szintén küzdöttek a Habsburgok ellen. Azonban ahogy azt korábban írtuk: minden fennmaradt forrást kritikával kell kezelni, különösen az irodalmi alkotásokat, hiszen nem lehetünk biztosak abban, minek a hatására keletkezett az adott mű, és miért ábrázolja az illetőt az adott tulajdonságokkal.

Ha pedig történelmi regényt szeretne írni valaki, mindenképpen keressen fel egy történészt, aki szakértője az adott korszaknak, különben csak tovább gyarapítja a téves elképzelések sorát!

 

Fischer Viktória