A világegyetemet körforgásban tartó kétarcú istenség, a négy évszakot szimbolizáló női és férfialakok, a bolygók jeleit kezükben tartó puttók és egy titokzatos utalás a 18. században a palotát építtető veszprémi püspök, Koller Ignác születésnapjára – többek között ilyen részletek díszítik a veszprémi Érseki Palota dísztermének barokk mennyezeti festményét.
A majd 250 éves Érseki Palota a magyar barokk építészet egyik remekműve, amelynek belső tereit a veszprémi várnegyed megújításának részeként állítják helyre. Ahogy az elmúlt évszázadokban, úgy ezután is elsősorban egyházkormányzati funkciókat lát majd el, egyes tereit és kertjét vezetett sétákon lehet majd látogatni. A palota dísztermét és további különleges tereit Szent Mihály-nap alkalmából azonban már idén – szeptember 28-án és 29-én – megnyitja a nagyközönség előtt a Veszprémi Főegyházmegye.
A titokzatos barokk műalkotás
A Várhegynek ezen a részén már a középkor óta püspöki palota állt, ám a török támadások miatt a püspöki rezidenciát Sümegre tették át, a veszprémi vár pedig csak a 18. században nyerte vissza korábbi szerepét. Ekkor építették újjá a Szent Mihály-főszékesegyházat, és ekkor épült meg Koller Ignác akkori főpásztor megbízásából az új püspöki palota is, amelynek dekorációján a korszak kiemelkedő mesterei dolgoztak.
Egyikük Johann Ignaz Cimbal bécsi festő, akinek alkotásait számos hazai, ausztriai és csehországi barokk templomban és kolostorban megtaláljuk. A veszprémi Érseki Palota dísztermének 1770-es években készített festése nemcsak azért emelkedik ki életművéből, mert különösen jó állapotban maradt meg, hanem azért is, mert Cimbalnak ez az egyetlen világi témájú alkotása, amely ráadásul több megfejtésre váró rejtélyt is tartogatott a szakembereknek.
A mennyezetkép – amelyen a csillagjegyek és az időjárás szimbólumai is láthatók – ugyanis nem csak dekoráció, több jelentésrétege is van. A festményt akár antik mitológiai utalásokba rejtett püspöki hitvallásként is lehet értelmezni. Az alkotásnak ugyanakkor nem csak a jelentése okozott fejtörést, Cimbal festéstechnikája is váratlan feladat elé állította a restaurátorokat.
„Sokáig úgy gondolták a szakemberek, hogy a festmény jellegzetes csillogása egy korábbi restaurálás következménye, valamilyen konzerválószer nyoma. Cimbal életművének vizsgálatakor azonban kiderült, hogy máshol is van hasonlóan csillogó mennyezetképe, amelyet freskótechnika helyett temperával készített. Így arra a következtetésre jutottunk, hogy Cimbal Veszprémben is temperát használhatott a mennyezeti vakolaton, és úgy dolgozott, mintha vászonra festene, végül pedig az egész képet lelakkozta. Így érte el, hogy a színek a freskókhoz képest sokkal telítettebbek lettek, és megőrizték ragyogásukat. Ezt az összhatást állították most vissza a restaurátorok” – mondja Nagy Veronika múzeumigazgató, a veszprémi várnegyed megújulását bemutató Work in Progress (WIP) programsorozat kurátora.
