Havonta egyszer hosszabb nyitvatartással, egy-egy téma köré szervezett programokkal ? tárlatvezetésekkel, előadással, társművészeti programokkal, workshoppal ? várja látogatóit a Magyar Nemzeti Galéria Múzeum+ programsorozatával. A Kultúra.hu eddig szinte az összes ilyen eseményen részt vett már: a márciusi rendezvényen a női alkotók, a női képzőművészet volt terítéken ? az estről készült beszámolónkat ITT olvashatják ?, míg májusban a restaurátoroké volt a főszerep. A Múzeum+Retus alkalmával a látogatók megismerhették, hogyan dolgozik egy fa-, szobrász- vagy festményrestaurátor, a digitális médiaművészetben miként rekonstruálnak egy mára már elavult technikával készült alkotást, sőt még abba is bepillantást nyerhettek az érdeklődők, hogy maga a művész ? például Rippl-Rónai József ? miként javította ki utólag az elhibázott méretarányokat.
Az oltárképtől a csoki kameráig
Hangzott az Élő Múzeumcafé aktuális beszélgetésének címe, mely nagyon találó volt, ugyanis Gippert László, a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) Restaurátori Főosztályának vezetője, Kónya Béla restaurátor, a Ludwig Múzeum ? Kortárs Művészeti Múzeum Műtárgyvédelmi és Restaurátor Osztályának vezetője és Heitler András festő-restaurátor, egyetemi adjunktus, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor tanszékének vezetője arról beszélgetett: hogyan hoz helyre egy restaurátor egy 13. századi faoltárképet, egy csoki szobrot vagy akár egy videóinstallációt? Illetve miként lehet ma átadni ezt a rendkívül sokféle problémát felvető művészeti munkát?
A restaurátorok mindenekelőtt azt a kérdést tisztázták: egyáltalán művészet-e a restaurálás? Köztes szakma a miénk, hiszen a Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanulunk, akár a művészek, mégis számos egyéb tudományághoz is értenünk kell ? mondta el Kónya Béla restaurátor, majd hozzátette: ennél a szakmánál nem elég a művészeti beállítottság, szükség van anyagtudományra, amely némileg hasonlít a természettudományi ismeretekre, így a biológiára is, hiszen másként egy öregedő arcot vagy kezet nem tudnának helyreállítani egy festményen. Gippert László restaurátor leginkább a polihisztor Leonardo da Vincihez tudta hasonlítani a szakmát, hiszen oly? mértékű tudásanyag szükséges e mesterség műveléséhez, mint amekkorával a firenzei alkotó rendelkezett. Akkor jó egy restaurátor, ha nemcsak a megoldandó problémát, a munkát látja, hanem a művészi kihívást is ? mondta el az MNG Restaurátori Főosztályának vezetője. De milyen problémák merülhetnek fel egy műtárgy esetében?
A probléma rendkívül sokféle lehet, festmények esetében a legtöbb gondot az utazás és a szállítás közben történő tárolás okozza. Ilyenkor ugyanis megváltozik a hőmérséklet, a klíma, mindenféle természeti hatásnak kiteszik a képet, és ami a legfőbb gond, hogy emelkedik a páratartalom, így pedig roncsolódik az anyag és a festék is. Ugyanakkor egy raktári tárolás is okozhat gondot, például egy fa oltárkép esetében. A beszélgetők levetítettek egy 13. századi fa oltárképet, amelynek az egyik széle elázott, így a fakép elgörbült. Ebben az esetben ? mesélte Gippert László ? nagyon sok vita volt arról, mi legyen a megoldás, hiszen számos művészettörténész képviselte azt az álláspontot, hogy meg kell hagyni ilyen deformáltan az oltárt, hiszen a felület többi része épp. Ugyanakkor a restaurátorok ezt javítható hibának látták, így hosszadalmas procedúra árán helyre is hozták az eldeformált részt. Heitler András főrestaurátor számos sérült festményt mutatott be, akadt olyan, amelyiken lyukak voltak vagy egy hatalmas vágás, de volt olyan is, amelyből csupán egy elmosódott színfolt látszódott. A főrestaurátor elmondta azt is: először mindig állapotfelméréssel kezdik, így UV- és infrafénnyel, majd röntgennel is megvizsgálják a képeket, hogy lássák a különböző rétegeket és azok hibáit. A szakértők példaként mutattak egy Munkácsy-festményt is, ugyanis Munkácsy bitumennel festette a képei nagyrészt, ez az anyag azonban nem engedi megkötni a festéket, mert rengeteg gyantát tartalmaz, így csak megszikkad a festék, amely idővel szinte teljesen elmosódik és végül eltűnik a felületről. A teljes elfolyás elkerülésének érdekében a szakértők sok esetben lakkozzák a képek felületét, így óvják meg őket a teljes pusztulástól ? mondta el a főrestaurátor.
De mi a helyzet egy csokoládé szobor vagy egy videóinstalláció esetében? Kónya Béla kifejtette: a Ludwig házaspár csokoládégyárukból gazdagodott meg, éppen ezért az egyik művésztől a ?90-es évek elején ajándékba kaptak egy csokoládéból készült, Sony kamerát ábrázoló szobrot, amelyet szintén megfelelő hőmérsékleten kell tartani, ugyanis a kakaóvaj kicsapódik a szobor külsejére. Nagyobb gondot okozott a múzeumnak egy videóinstalláció, amelyet egy brüsszeli kiállításra kellett volna elszállítaniuk, azonban semmilyen lejátszóval nem tudták elindítani ezt az installációt, így fel kellett keresni a művészt, akinek ki kellett utaznia a tárlatra, ahol projektorok segítségével tudták megoldani a problémát. Ekkor merült fel komolyabban, hogy igenis foglalkozni kell az olyan műalkotások restaurálásának kérdésével is, amelyek önmagukban kevés anyagot tartalmaznak, tehát médiaművészeti alkotások ? mondta el a Ludwig Múzeum restaurátora, aki felhívta a figyelmet arra is, hogy jelenleg nincs olyan restaurátori képzés, amely a digitális művek helyreállítására, megőrzésére specializálódna. Így a szakértők igyekeznek felkeresni a médiaművészeket, akikkel interjút készítenek a megalkotás folyamatáról, hogy később ne okozzon gondot kideríteni, milyen technikai eszközre van szükség. Mindemellett konferenciákat szerveznek a témakörben ? a Ludwig Múzeum is tart egy ilyen konferenciát július 4. és július 6. között ?, illetve próbálnak létrehozni egy egységes adatbázist, ahová felkerülhetnek ezek az alkotások.
Retusált valóság
Bellák Gábor művészettörténész ? aki még mindig meglepően hasonlít Anthony Hopkinsra ? Retusált valóság címmel tartott tárlatvezetést a Modern idők című állandó kiállításban, ahol elsőként Vaszary János Aranykor című festményéről beszélt és feltette a kérdést: Vaszary ezzel a képpel retusálta-e a valóságot? A válasz természetesen egybehangzó igen volt, hiszen a művész szinte utópikus aranykort festett meg, amelyen olyan szobrokat, motívumokat rejtett el, amelyek egy letűnt korszakot dicsőítettek. Ha nem is feltétlenül retusálta, de átértelmezte a valóságot ? mondta el véleményét a szakértő, aki ezután Rippl-Rónai József Schiffer-villa pannója című képéhez vezette a hallgatóságot. A kép első látásra teljesen rendben van, nem látszik rajta nagyobb hiba azon kívül, hogy aránytalanok az alakok: az ülő kislány ugyanakkora, mint az álló, ahogyan a háttérben lévő szereplők is ugyanolyan magasak a kép elején ácsorgókkal. Bellák Gábor azonban felhívta a jelenlévők figyelmét a két szürke kis négyzetre a kép bal- és jobb alsó sarkában, majd elárulta azt is, mik ezek. Rippl-Rónai asztalokat szeretett volna a kép aljába festeni, el is készítette azokat annak rendje és módja szerint, ám amikor kész lett velük, észrevette, hogy bizony elméretezte az arányokat és a lábakat sehogyan sem tudja odailleszteni, így az előzőleg megfestett lábakat sötétzölddel retusálta, a két szürke kockát pedig a kép aljában hagyta ? mesélte Bellák Gábor. A tárlatvezetés során szó esett még Kernstok Károly Lovasok a vízparton című képéről is.
A májusi programsorozat rendkívül interaktívra, érdekesre és izgalmasra sikeredett, ugyanis az előadások és a tárlatvezetések mellett a közönség a bálteremben Kulisszák mögött / Restaurátorműhely-bemutató és workshop címmel megismerhette, hogyan dolgozik egy festő-, fa-, fém-, papír- vagy szoborrestaurátor. Mindemellett megtekinthették Goldman György Munkás és Rabóczky Judit Rita Királynő című szoborpárjának kiállítását, az est végén pedig a Váczi Eszter & Quartett koncertjét élvezhették a látogatók.
A legközelebbi Múzeum+ programot október 15-én tartják Múzeum+Modern címmel.
Fischer Viktória
