Rippl-Rónai századfordulós festészete

Rippl-Rónai József festészetéről többféle benyomásunk lehet, így nem is csoda, hogy a modern festészet kategóriáján belül nehéz pontosítani, vajon mely stílust is képviselte a magyar festő. Realista volt? A pointillizmust követte? Vagy a szecessziót, esetleg a fauvizmust? Vagy talán mást? Rippl-Rónai munkásságának talán két legismertebb irányát az 1892-es Kalitkás nő, illetve az 1909-es Kertben című képe mutatja meg: míg az előbbin szecessziós jegyek, addig utóbbin a festő által csak ?kukoricásként? aposztrofált, sajátos stílus fedezhető fel. Emellett ismerhetjük még portréfestészetét is, gondoljunk csak a Szinyei Merse Pálról készült ikonikus festményére, mely szintén a modern életet, annak felfogását tükrözi.

De honnan ismerhette Rippl-Rónai a modern festészeti irányzatokat? Kikkel találkozott, kik hatottak rá és miből merítette témáit? Lássuk röviden a híres festő életpályáját, aki ma ünnepelné 157. születésnapját!

Rippl-Rónai 1861. május 23-án született Kaposváron egy sváb és horvát felmenőkkel rendelkező családban. Születési neve Rippl József volt, melyet 1889-ben Rónaira magyarosított. Patikussegédként dolgozott, majd Budapesten gyógyszerész mesteroklevelet szerzett, ám első szakmája maradandó nyomot hagyott rajta: egy alkalommal kénsavval öntötte le bal kézfejét, mely élete végéig emlékeztette gyógyszerész múltjára.

Csak 1882-től, 21 évesen kezdett el rajzolni, két évvel később viszont már Münchenben, a Képzőművészeti Akadémián tanulta ki a festészet csínját-bínját. Az 1887-es esztendőt már Párizsban köszöntötte, ahol a szintén kint élő Munkácsy Mihálynál tanult és dolgozott. Egészen 1901-ig élt és alkotott Franciaországban, és ez idő alatt Rippl-Rónai József behatóan megismerte a legmodernebb, legújabb festészeti irányzatokat: a posztimpresszionizmust és a hozzá tartozó pointillizmust, az ebből kibontakozó, koloritban gazdag fauvizmust, valamint a francia posztimpresszionistákból álló Nabis-csoportot*, amelynek japán művészetre épülő stílusa megalapozta nem sokkal később a szecessziót és az expresszionizmust is.

Bár a század utolsó éveiben már erősen kötődött Magyarországhoz, kiállításokat rendezett, csak a századfordulót követően költözött haza, munkáit azonban a magyar közönség még hidegen fogadta. Tanulmányúton volt Belgiumban és Olaszországban is, a párizsi időszak óta jellemző ?fekete? avagy ?színredukciós? korszakát ekkoriban váltotta fel a dekoratív szecessziós színvilág, mellyel a már említett Nabis-csoporthoz kötődik. Végül képei egyre inkább fellazultak, színesebbé váltak, és a családi, illetve ismeretségi köréből választott modelleket, jeleneteket.

Az új évszázadban már egyre sikeresebbek voltak a kiállításai hazai körökben is. Nemsokára, 1908-tól újra Kaposváron, az a mellette található Római-villában élt és dolgozott, melyet ma már Rippl-Rónai-villaként ismerünk. Ekkoriban újabb váltás történt a festészetében: a ?pöttyös korszakában? vattaszerűen szabdalt, foltos technikájával készítette képeit, mely alkotási módot ?kukoricás stílusnak? keresztelt el. A Róma-villában töltött időszaka alatt már nem a műteremben, hanem a villa parkjában, családtagjai és barátai körében készítette a festményeit.

Rippl-Rónai munkássága a festményeken túl szecessziós stílusú enteriör-terveket és ablaküvegeket is tartalmaz ? az Ernst Múzeum nagyméretű üvegablakát 1912-ben készítette. A festő a magyar képzőművészeti életben is komoly szerepet vállalt: alapító tagja volt a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Körének (MIÉNK), és részt vett a Nyugat mozgalmában is. Az első világháború után, az 1920-as években készítette el a Nyugat című folyóirat meghatározó személyiségeinek portrésorozatát, 1926-ban pedig az Uffizibe került az Önarcképe.

Rippl-Rónai József szecessziós festői korszakáról az Útravaló a szecesszió szerelmeseinek című cikkünkben is írtunk.

*A Nabis-csoport egy francia posztimpresszionista művészekből álló csoportosulás volt 1889 és 1899 között, akikre elsősorban Gauguin, az olasz trecento és a japán művészet hatott, valamint az ezotéria és az idealizmus. Munkásságuk a posztimpresszionizmus végét jelzi, mellyel egyben hidat képeznek a szecesszióval. Rippl-Rónai József mellett a legjelesebb képviselőik közé tartozik többek között Aristide Maillol szobrász (akivel Rippl-Rónai közös műteremben is dolgozott 1892-ben), Pierre Bonnard és Vaszary János.

Készítette: Révy Orsolya
Fotó: hung-art.hu

Források:
Wikipedia.org
Képzőművészet Magyarországon

Artportal