Az egész Rukkolás felfedezésem onnan indult, hogy van otthon a POLC. A POLC ? amely valójában egy szekrény ? egy szakrális kis bútor nálunk, ugyanis a könyvek rendkívül megbecsült darabkái, úgy is mondhatnám: mentális építőkövei a Jámbor-laknak. POLC-nak lenni eddig is elég megterhelő feladat volt az alul-felül keresztbe-kasul elterpeszkedő kötetek miatt, de most megjelent a konkurencia, amely minden mást kiszorít a helyéről: a rugdalózó.
Szóval egy nap eljött az a szomorú felismerés, hogy BETELT A POLC! A könyvek pedig csak gyűlnek és gyűlnek, mi pedig a leglehetetlenebb helyekre tesszük őket, míg nem lépni sem tudunk a lakásban. Ilyenkor az ember leül törökülésbe a kupac közepére és elgondolkodik azon, hogy tényleg mindegyikre szükség van-e (és ne legyünk álszentek, én is imádom a könyveket, de tényleg MINDENKINEK vannak olyan kötetei, amelyekre nincs szüksége).
Kezembe fogtam Jean-Jacques Antier Déli-tengerek ?foglya című regényét és rájöttem, hogy ezt nem szeretném megtartani. Az antikváriusnak nem biztos, hogy kell, a lomtalanításkor kihajigált kötetekért pedig a szívem szakad meg, mert minden könyv megérdemel egy gondoskodó gazdit.
Legszívesebben elcserélném a sok ?egyszerjóelolvasni? könyvemet néhány újra. Elég exkluzív igénynek tűnik, de ha valamit megtanultam az internetről, az az, hogy nem tudsz olyan dolgot kitalálni, amelyre valaki ne keresett volna már rá legalább egyszer. Ezért beírtam a keresőbe, hogy könyvcsere, és első találatként kiadta a Rukkola.hu-t. Nem volt világos, hogy fér össze a könyv a salátával, hacsak nem valami ramaty állapotú kötetről van szó, de próba szerencse, rákattintottam.
?A Rukkola.hu nemes egyszerűséggel a könyvcserélésről szól. Itt találkozhatsz emberekkel, akiknek van olyan könyvük, amelyet szívesen elküldenek másoknak elolvasni, és te is felteheted az otthon lapuló, feleslegessé vált példányaidat, hogy a többiek elhappolhassák maguknak. Valódi könyvek cserélnek valódi gazdát egy virtuális felület segítségével? ? olvasható a szolgáltatás weblapján. Szuper!
A Rukkola tehát dióhéjban egy pontrendszeren alapuló könyvcserélős közösségi oldal. A kezdeményezés lényege, hogy a feleslegessé vált könyveinket feltölthetjük, és pontokat kaphatunk értük, majd ezeket a pontokat be tudjuk váltani más felhasználók által elérhetővé tett könyvekre. Rukkolásnak nevezi az oldal, ha előrukkolunk egy könyvvel, azaz feltesszük a saját példányunkat, passzolásnak, ha továbbadjuk a kötetünket, happolásnak pedig, ha más könyvét kérjük el. Az eladónak kell eljuttatni a vevőhöz a könyvet postán vagy egy Happonton keresztül. Happont lehet bármilyen üzlet, amely vállalja, hogy átveszi és átadja a Rukkolán cserélt könyveket: jelenleg több mint 120 helyen vannak országszerte (sőt Erdélyben is) olyan cukrászdák, könyvtárak, kávézók vagy akár állateledel-boltok, ahol örülnek a vásárlás nélküli forgalomnak.
Természetesen sok pontot kell fizetni egy népszerű könyv esetében azért, hogy a sor élére kerüljünk. Míg egy kevésbé ismert ponyváért öt pontot kaphatunk, addig például a Trónok harcáért akár 60-70 vagy még több pont ütheti a markunkat. Ebből következik, hogy aki egy ilyen könyvet dob fel az oldalra, akár egy tucat másik, kevésbé népszerű kötetet vihet el helyette és fordítva.
Ha első olvasatra bonyolult rendszernek tűnik, csak semmi pánik, kipróbáltam, tényleg olajozottan működik a gépezet!
Csupán néhány alapvető adatot kellett megadni a könyvről, a címét, a kiadás évét, az azonosító számot és azt, hogy milyen állapotban van a kötet. Fél órába se telt, és egy Edus nevű felhasználó happolta is a könyvemet 19 pontért. A rendszer ekkor összeköti a rukkolót a happolóval, akik így megbeszélhetik az esetleges személyes átvételt. Edus is budapesti, így nincs más dolgom, mint otthagyni a csomagot az előre egyeztetett Happonton. Tehát bezsebeltem 19 pontot, amelyért vehetek más könyvet, és az egész tranzakció egy fillérembe sem került. Betettem a könyvet a borítékba egy ajándék könyvjelzővel és egy kedves üzenettel (bizony, itt még kedveskedni is lehet a másiknak), és bedobtam a Happontra hazafelé menet.
Más a helyzet persze, amikor vidéki a happoló. Ezt is kipróbáltam, ez esetben sajnos a postaköltséget nekünk kell fedezni, de 17 pontot kaptam a könyvért és kerekítve hatszáz forint volt a postaköltségem, úgyhogy nem volt olyan vészes. Már csak a happoló értékelésére várok, remélem, jófej vagyok!
Az oldalhoz szerettem volna gratulálni Alcser Norbertnek, az ügyvezetőnek, aki elmondta:
?A cél az, hogy azokat a könyveket, amelyeket meguntál, el tudd cserélni egy másik kötetre. Ha beviszünk egy példányt az antikváriumba, nagyon kevés pénzt kapunk érte. Szükség volt tehát olyan platformra, ahol az emberek el tudják cserélni egymással a könyveiket. Most már 160 csereponttal működünk, sok ezer rukkolázó csereberél nap mint nap, és több mint negyvenezer könyv érhető el az oldalon. Számunkra az is fontos, hogy megértőek legyünk egymással, odafigyeljünk a másikra és szeretetből adjuk át a könyveket.?
A könyvcsere erősíti a kapcsolatot a könyvek szerelmesei között, az pedig kifejezetten tetszik, hogy sokkal személyesebb, mint az antikvárium. A szolgáltatáson keresztül olyan emberekhez kerülnek a kötetek, akik tényleg nagyon szeretnék elolvasni azokat. Arról nem is beszélve, hogy milyen szép személyes üzeneteket hagynak a lelkes rukkolinák és rukkolérók.
A Rukkolával tehát tehermentesíthetem a POLC-ot, beszerezhetek új kincseket teljesen ingyen vagy fillérekből, és persze örömet szerezhetek másoknak. Ezt az élményt márpedig nem árulják a könyvesboltokban.
Jámbor-Miniska Zsejke
