A hangversenyen a Lúdanyó meséi és a Muszorgszkij szerezte, de Ravel hangszerelte Egy kiállítás képei című felkavaró, mozgalmas tabló mellett a százötven éve született francia zeneszerző G-dúr zongoraversenye is hallható, a komponista egyik legegyénibb, megbecsült interpretátora, a kétszeres Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas Ránki Dezső előadásában. A MÁV Szimfonikus Zenekart a brácsaművészként ismert Makszim Riszanov vezényli, akit egyre gyakrabban láthatunk a karmesteri pulpituson is.
Ravel már tizenévesen komponált, majd 1889-ben a párizsi Konzervatórium hallgatója lett. Legkedveltebb tanára és pártfogója Gabriel Fauré zeneszerző volt. Kedvenc költői között volt Mallarmé, Poe és Baudelaire, a zenében pedig Schumann, Liszt, Chopin és Weber stílusát kedvelte, de később Mozart lett a példaképe.
A huszadik század zenéjének egyik legjelentősebb alkotója volt, akinek hatása – tanítványai és követői révén – lépten-nyomon felbukkan az utána következő évtizedek zenéjében. Fiatal évei alatt zajlott le a festészet nagy forradalma, hódított az impresszionizmus, minden addiginál fontosabbá vált a szín, a színek keverése, új színek előállítása. Ugyanez a jelenség figyelhető meg a zenében is – a színek iránti rendkívüli érzék a legszembetűnőbb vonása Ravel zenéjének is. Komponistai arculatának jellemzői közül feltétlenül ki kell emelni, hogy nála nagyobb művésze a zenekari hangszerelésnek kevés van az egyetemes zenetörténetben.
A zeneszerző utolsó koncertturnéja során, 1932-ben Budapestre is eljutott. A hangverseny a Pesti Vigadóban volt, melynek műsorán a világhírűvé vált Boléro, a Couperin sírja, az Egy kiállítás képei és a G-dúr zongoraverseny, valamint a La Valse hangzott el.
